Havasi Gábor a saját programjával sincs tisztában


Programismertető fórumot tartott az Ipartestület székházában Havasi Gábor, az ellenzék közös polgármester-jelöltje. A rendezvényen kiderült, a Momentum polgármester-jelöltje a saját programjával sincs tisztában.

Molnár Gyula országgyűlési képviselő (MSZP), László Imre (DK) az ellenzék újbudai polgármester-jelöltje, Perlai Zoltán (DK) önkormányzati képviselő, Havasi Gábor (Momentum), a XXII. kerületi ellenzék polgármester-jelöltje, továbbá Kerpel-Fronius Gábor, a Momentum bukott főpolgármester-jelöltje és Tóth Endre, a Momentum budafoki elnöke vett részt azon a rendezvényen, ahol ismertették a budafoki ellenzék választási programját.

Molnár Gyula a rendezvény elején példaértékűnek nevezte a budafok-tétényi ellenzék összefogását. Ezért is volt érthetetlen számunkra, miért nem ült ott az asztalnál mindegyik ellenzéki pártból legalább egy képviselő, demonstrálva a nagy egyetértést és összhangot. Ha olyan nagy a szerelem az ellenzéki képviselők között, a jobbikos Staudt Máté miért csak a közönség soraiban üldögélt, és miért az asztalnál kapott helyet az Angyalföldről érkező Kerpel-Fronius Gábor és a szomszédos kerület DK-s polgármester-jelöltje? Értetlenkedésünk az este folyamán csak tovább nőtt, amikor a haknizó politikusok egyetlen szót nem ejtettek Budafok-Tétényről. De ne szaladjunk ennyire előre.

Havasi Gábor bemutatkozó beszédében végig az egészségügy rossz állapotát fejtegette. Azt már megszokhattuk tőle, hogy valótlan és félrevezető állításokkal rombolja a kerületiek egészségügybe vetett bizalmat, de az szerintünk elfogadhatatlan, hogy közben egyetlen jó szava nincs az egészségügyben dolgozó kollégáiról. Nyilvánvaló hazugságainak egyike, hogy a kerület ügyeletén nem dolgozik orvos, illetve azt is rendre elpanaszolja, hogy a budafoki mentőállomás leromlott állapotban van, miközben az épületet nemrég újították fel és új esetkocsit is kaptak. Kitért egyik kedvenc témájára, a nagy forgalmi dugókra is, amelyet – mint később Tóth Endre kifejtette – úgy orvosolnának, hogy az autósok többségét rávennék arra, vonatozzanak vagy kerékpározzanak. Havasi Gábor megválasztása esetén paradicsomi állapotokat vizionált, de hogy ezeket hogyan, miből, mennyi idő alatt valósítaná meg, arról egyetlen szót nem ejtett. Beszélt olyan vállalásokról is (pld: kerékpárút a Camponától a Memento-parkig) hogy a túlnyomórészt idős hallgatóság értetlenkedve súgott össze. Beszédét azzal zárta, hogy felhívta a jelenlévők figyelmét, október 13-án mindenki hozzon magával még tíz embert.

A „változás programját” Tóth Endre, a Momentum kerületi elnöke ismertette, akinek saját bevallása szerint az oktatás a szakterülete. Kifejtette, magasabb színvonalú oktatást szeretnének megvalósítani, olyan XXI-ik századi készségekkel, mint például a médiatudatosság, magyarul arról okítanák a gyerekeket, „melyik az a hírforrás, amelyik megbízható.” Itt álljunk meg egy pillanatra és képzeljük el, ha Karsay Ferenc – vagy bármelyik fideszes polgármester – állna elő olyan oktatási programmal, hogy a gyereket meg kell tanítani arra, melyik híroldalt olvassák, és melyiket ne nyissák meg még véletlenül sem. A teljes magyar ellenzék sikítva rohanna Brüsszelig, mondván, a fideszes diktatúra elő akarja írni a gyerekeinknek, milyen hírforrásból tájékozódjanak. Megtudtuk azt is, a Momentum szívén viseli a graffitisek sorsát. Legális graffiti-falakat létesítenének, sőt, néhány leromlott gyárépületet úgy töltenének meg új élettel, hogy falait a „street-art művészek” összefújkálhatnák, és az így készült műalkotásokat belépőjegy ellenében lehetne megtekinteni.

Amikor a nézői kérdésekre került sor, bebizonyosodott, az ellenzéki képviselőjelölteknek halvány fogalmuk sincs a felvetett problémák megoldásáról. Egy kérdező például azt szerette volna tudni, a nagytétényi posta előtti parkolási problémákat hogyan oldanák meg. Néhány másodpernyi kínos csönd következett, mire Tóth Endre közbevetette, hogy „megvizsgáljuk a problémát.” A moderátor azzal próbálta menteni a kellemetlen helyzetet, hogy nincs jelen az képviselő-jelölt, aki erre érdemben válaszolni tud.
– Tervezik-e a beépítések korlátozását a zöldterületek esetében? – hangzott az újabb kérdés, amire Havasi Gábor a következőket válaszolta: – Igen, szeretnénk megóvni a zöldterületeket és elkerülni a zöldmezős beruházásokat – mondta, majd ellentmondva saját magának, így folytatta: – Viszont vannak olyan részek, ahol növelni kell a beépítettséget – hívta fel a figyelmet, majd kicsit tétovázva hozzátette, sokat tudna erről a kérdésről beszélni, de most csak ennyit mond. A fórum legkellemetlenebb pillanatát az a kérdező okozta, aki kifogásolta az elővárosi vasútjáratok sűrítését, mert a vasúti sorompókon így is nehéz átjutni. Havasi Gábor ragadta magához a mikrofont, és mint akinek fogalma nincsen a saját programjáról, az alábbiakat vetette oda:
„A vonat nem fog sűrűbben járni. Azt szeretnénk, hogy a már közlekedő vasúti járatok álljanak meg gyakrabban, főleg a külső megállóhelyeken.”
Havasi Gábort látszólag nem zavarta, hogy Tóth Endre korábban perceken át ecsetelte, tíz perces követési idővel sűríteni szeretnék az elővárosi járatokat. Az ellenzék közös polgármester-jelöltje vagy nincs tisztában a saját programjával vagy simán letagadja azt, ha azzal kapcsolatban valaki kérdőre vonja. A kérdező viszont nem hagyta magát ilyen könnyen lerázni, és a képviselő-jelöltek emlékezetébe idézte, mi hangzott el az elővárosi járatok sűrítésével kapcsolatban. Most Tóth Endre próbálta menteni a menthetetlent, aki azt fejtegette, hogy a kérdéses vasútvonal nem is ott van, ahol a hölgy lakik, magyarán a kérdésfeltevése okafogyott, ezzel az ügy lezárva.
Valaki azt vetette fel, vajon a 7-8 pártból összegyűrt koalíció hogyan tud majd együttműködni, amikor a jelenlegi önkormányzatban sem volt felhőtlen a viszony közöttük. Havasi Gábor szerint ma már „abszolút jó a viszony” az ellenzéki pártok között. – Voltak viták és lesznek később is, de ettől nem kell tartani, ez a demokrácia velejárója – fejtette ki. Staudt Máté – akit a kérdéseknél megtűrt vendégként az asztal szélére ültettek – egy követhetetlen gondolatváltással arról kezdett el beszélni, hogy hiába képviseli a budafoki ellenzék a lakosság több mint felét, a 17 képviselőből csak öt ellenzéki van a testületben. Ebben az egy mondatban benne van minden, ami a jelenlegi ellenzék gondolkodását jellemzi. Képtelenek tudomásul venni, hogy a választók többsége nem rájuk szavazott, így önvizsgálat helyett a választási rendszerben keresik a hibát, vagy választási csalásról elmélkednek.
A fórum végén Perlai Zoltán lombozta le az amúgy sem szárnyaló kedélyeket. Szerinte kevés lesz az ellenzéki győzelemhez, ha mindenki tíz embert hoz magával. Hozzátette, akkor lesz biztos a győzelem, ha mindenki ráveszi az utcájában lakó összes szavazót, hogy az ellenzékre voksoljon.

 Ezzel a teljesíthetetlennek tűnő kéréssel ért véget a rendezvény, hazafelé pedig azon gondolkodtunk: ha a többség az ellenzék oldalán áll – ahogy azt váltig állítják – akkor miért kell mindenkinek az ellenzék mellé állítani egy egész utcányi szavazót?