Bor, kultúra, hagyományok: interjú Lics Lászlónéval, Budafok-Tétény díszpolgárával

by nora.farmosi

A több mint harmincéves múltra visszatekintő Lics Pince a finom borok és a kulturális rendezvények jól ismert helyszíne Budafok-Tétényben.

Lics László és felesége, Éva a bort és a kultúrát összekapcsolva és ezzel hagyományt teremtve elsőként rendezett pincéjükben képzőművészeti kiállítást az őszi pezsgő- és borfesztivál alkalmával, ők adtak helyet többek között az Európai Ifjúsági Zenei Fesztiválnak, és több mint tizenöt éven át a díszpolgárok találkozójának is. Az 1990-ben létrejött szőlészeti, borászati vállalkozás két történelmi borvidéken termeli a szőlőt, a Velencei-tó északi partján, a Meleg-hegy déli lejtőjén, az Etyek-Budai Borvidéken és a Szentgál-szőlőhegyen, a Szekszárdi borvidéken.

A Kerület Napján díszpolgárrá avatták Lics Lászlónét, akivel kitüntetése kapcsán családi vállalkozásukról beszélgetetett a budafokteteny.hu.

– Milyen szálakkal kötődik a kerülethez?

– Egész felnőttkoromat Budafokon éltem. Egyetemistaként itt ismertem meg kertészmérnök férjemet, ötvenkét évvel ezelőtt itt tartottuk az esküvői vacsoránkat, két gyermekünk itt járt óvodába és vállalkozásunk központját is itt alakítottuk ki.

– Hogy gazdálkodik a Lics család?

– Tudtuk, hogy az ember élete egyszer véget ér, de azt nem gondoltuk, hogy ez három nap alatt is bekövetkezhet. Férjemmel együtt úgy gondoltuk, hogy eljön az az idő, amikor le kell tennünk a munkát, át kell adnunk a gyerekeknek a vállalkozást, így nálunk már jó ideje megtörtént a generációváltás. Szerencse, hogy ez zökkenőmentesen lezajlott. A gyerekeknek, Juditnak és Balázsnak, sőt, már a két nagyobbik unokának is természetes, hogy a családi vállalkozást átveszik és továbbviszik. Legidősebb unokám, Tamás most érettségizett, ő közgazdaságtant, azon belül marketinget szeretne tanulni. Jól látja, hogy a termékeket el is kell tudni adni. Áron tizenegyedikes, ő a Műegyetemre készül, gépészettel akar foglalkozni, kifejezetten a szőlészet-borászat gépeivel. A két kislány, Zoé és Nóri még fiatal, ők még nem tudják, merre visz az útjuk.

– A saját ültetvényeikről származó borok budafoki pincészetükben érlelődnek. A családból ki milyen feladatokat lát el?

– Mindent megosztottunk a gyerekek között, nemcsak tulajdonjogilag, de munkaszervezésben is. A pákozdi szőlészet a fiamé, a szekszárdi a lányomé, aki családanya lévén eddig a férjemmel együtt dolgozott ezen az ültetvényen. Most minden az ő nyakába szakadt a Budafoktól 140 km-re lévő birtokon. A napi rutinfeladatokkal és a kereskedelemmel én foglalkozom, de a borászatot közösen vittük és visszük tovább. Fiunk, Balázs a szüleihez hasonlóan kertészmérnök, lányunk, Judit eredetileg közgazdász, de az egyetemi diploma megszerzése után a Soós István borászati iskolában elsajátította a borászati ismereteket. Mi négyen voltunk egy csapat, így különösen fájdalmas, hogy kiesett egy nagyon gyakorlott, nagyon nagy tudású csapattársunk. Férjemtől rengeteg mindent megtanultunk és átvettünk, ezért bízom abban, hogy munkáját méltóképpen tudjuk majd folytatni.

Forrás: Tamás Angéla – budafokteteny.hu

Olvasta már?