Augusztus 27-én, az idei nyár legmelegebb napján lépett fel a Klauzál Ház kertjében Udvaros Dorottya, a nemzet színésze a Majdnem Valaki című zenés estjével. Valószínűleg maradandó élménnyel távoztak a nézők az intimebb hangulatú, telt házas előadásról.
Nem tagadom, hogy kisebb előítélettel, némi távolságtartással érkeztem Udvaros Dorottya Majdnem Valaki című zenés estjére, amelyen a művésznő 8 évvel ezelőtt megjelent második albumának dalai csendültek fel néhány meglepetésdal kíséretében. Az 1985-ben megjelent Átutazó című albumnak rajongója vagyok, Dés László és Bereményi Géza elképesztő alkotói egységet teremtett meg Udvaros Dorottya első lemezén, amit a magyar popalbumok nagy klasszikusai között tartanak számon. A bensőséges, intimebb szövegvilághoz Dés kiváló zenei nyelvet párosított egykor. Az Átutazó dalai slágerek lettek, a rádióban sokat játszott, közkedvelt nótákká nőtték ki magukat. A két album kiadása között 30 év telt el, sok minden változott, többek között én is, felnőtté cseperedtem.
A közkedvelt színészlegenda második albumát talán kevésbé kísérte olyan hangos kritika és fogadtatás, mint a korábbi lemezét. Az én figyelmemet sem vonzotta be túlságosan, gondolván, hogy az Átutazó kultikussá vált dalaival úgysem veheti fel a versenyt. Egy-két számot felszínesen hallottam a rádióból a 8 évvel korábban megjelent második albumról, de nem éreztem, hogy közöm lenne hozzájuk. A Magdolna Udvar kertjében hallgatva a Majdnem Valaki című album dalait ébredtem rá, hogy mi a különbség aközött, ha egy színész énekel, illetve ha egy énekes adja elő a dalait. Nyílván korábban is tudtam erre a választ, de Udvaros Dorottya előadásmódja könnyen ráébresztett a különbségre.
A művésznő hangja az elmúlt 30 év alatt semmit sem változott, ugyanolyan gyönyörűen énekel, mint korábban. Kevés prózai színésznek van ilyen biztos énektudása. A nemzet színésze a tökéletes énektudása mellett egész lényével adja elő ezeket a dalokat. Elképzelhető, hogy a figyelmem elsikkadt volna, ha ezeket a dalokat a neten hallom, vagy valamelyik zenei csatornán, viszont koncerten a színészlegenda a nagyszerű énekhangja mellett a színészi eszközeire is támaszkodhat, mint ahogy támaszkodott is. Magával ragadó az, ahogy a dalokat énekeli, prezentálja, tálcán kínálja nekünk, hallgatóknak. Semmi más dolgunk sincs, mint ahogy a Magdolna Udvar kertjében sem volt, csak hátradőlni a székünkben, és élvezni a csodálatos előadást, amit egy trió nyújthat. Bereményi Géza szövegei, mint mindig, rendkívül kifejezőek, témájukat tekintve pedig hazabeszélnek, hozzánk nézőkhöz, hallgatókhoz, hiszen a férfi-női örök párbeszéd anyagából merít, igazán jól, mondhatni remekül. Ezekhez a szövegekhez a második albumon Hrutka Róbert zenéje társult, aki nagyszerű dallamokat alkotott, szerethető, fülbemászó zenét. A színpadon a gitáros zeneszerző mellett a színésznőt Kalmus Felicián kísérte csellón.
Udvaros Dorottya szinte minden számhoz fűzött pár mondatos magyarázatot, háttérinformációt. A két színpadon lévő zenésztársa mellett virtuálisan Bereményi Géza és Cseh Tamás is megjelent a színpadon, hiszen állandóan mesélt róluk, sztorizott, a dalok története szerint. Az Elmennék című szám népdalelemekre épül, mivel Bereményi a népdal szöveg- és ritmusvilágához hasonló dalt akart írni a színésznőnek, amelyben egy párkapcsolatból elvágyódó nő vallomását fogalmazta meg gyönyörűen:
Félek, nem kellett vón’
mondani,
Mégis úgy szeretnék
Elmenni,
Tőled, már akivel minden
Szép
Mégis, jaj istenem,
Elmennék….
A Bizonytalanság című számban pedig a színészmesterség lényegét emelte ki a szövegíró, a színésznő szerint ő maga sem tudta volna ilyen pontosan kifejezni, hogy a színészet egyik lényegi esszenciája az állandó bizonytalanság, amely kérdéseket tesz fel, válaszokat vár és energiákat szabadít fel és pusztít el. Erre az albumra is íródott egy duett, a Randevú című dalt a zeneszerző, Hrutka Róbert énekelte párban a színésznővel a Magdolna Udvar kertjében. Két Cseh Tamás-dal is felcsendült az est során, az egyik A dal a ravaszdi Shakespeare Williamről a színésznő előadásában, a másik pedig Cseh Tamásnak a legszebb, talán legismertebb dala, a Csended vagyok, amit Hrutka Róbert adott elő.
A túlélő című dal pedig a két legenda és jó barát, Bereményi-Cseh kapcsolatát idézi meg, az elhunyt Cseh Tamás hiányáról szól csodálatosan:
“Amióta elmentél, éppen január van
Én itt vagyok betűzve, az
“éppen januárban”
Amióta elmentél, csupa
Kicsi most van
Fel és alá loholok, rácsok
menti mostban”
Nem tisztem, hogy a dalokat elemezzem, nem is teszem, de egy dolog biztos, azok az előítéletek, félelmek, amikkel érkeztem az estre, azok pillanatok alatt eltűntek. Lehet, hogy nem lettek popslágerek az Udvaros Dorottyának írt második album dalai, de hogy tele vannak érzelemmel, csodálatos gondolatokkal, amelyek elértek hozzám, sőt, megérintettek, az bizonyos.
Egy érdekes megfigyelésem még volt az esttel kapcsolatban. A telt házas, 300 fős előadáson talán túlzó, ha azt mondom, hogy 50 férfi képviselte az erősebb nemet. Nem voltak annyian sem, ez biztos! Feltűnő volt a nemeknek ez a torz jelenléte. Tudom, hogy az előadás estje egybeesett a budapesti atlétikai világbajnokság zárónapjának esti eseményeivel, hiszen én is rohantam haza az előadás után, hogy még elcsípjem a 4×400 -as váltó férfi és női futamát, de kedves fiúk, férfiak és urak! Ezek a dalok önöknek is szólnak! Olyan jó lenne, ha ti, önök is hallgatnátok, hallgatnák ezeket a dalokat, hiszen a párkapcsolathoz ti, önök is kelletek, kellenek! Bereményi-Hrutka szerzeményei Udvaros Dorottya előadásában nem kis túlzással edukálnak minket, edukálják az érzelmeinket egy párkapcsolat működéséhez. Kívánom, hogy hallgassák minél többen a Majdnem Valaki album szerzeményeit, de ha tehetik, személyesen menjenek el a dalestre, mert a nemzet színészének előadása rendkívül érzékenyen érinti a férfi-nő viszony finom árnyalatait.
Talán mindannyiunknak jól jöhet, ha ezek a dalok kérdéseket tesznek fel, érzelmeket indítanak el bennünk! Bennem egy egész lavinát indított el, amiért nagyon hálás vagyok!
Fotók: huszonketto.hu