Dr. Boronkay Gábor, a MATE tudományos főmunkatársa a Budatétényi Rózsakert rejtett értékei sorozatban már írt a mélybíbor fajtákról. Ezúttal a sárga vadrózsákról mesél nekünk.
Korábban volt szó a sötétbíbor rózsákról, mint az egyik legkülönlegesebb sziromszínről. Most pedig nézzük meg egy kicsit közelebbről a kontrasztját: a sárgát! Bár sokan mondták már, hogy „az ibolyalila virágú biztosan nem lehet rózsa, mert olyan nincs”, a sárgát azért már jobban befogadta az emberiség. Szimbolikája is született: kezdetben az irigységet kötötték hozzá (még ma is sárga irigységről beszélünk), később a barátságot, a törődést, a meghittséget párosították a sárga rózsával. Nem mindig volt azonban így!
Az ókorban és a középkorban – legalábbis Európában – nem ismertek sárga színű rózsát. Ebben azonban nincs semmi meglepő, sétáljunk csak egy jó nagyot a természetben, és számoljuk meg, hány sárga vadrózsát láttunk! Talán elárulhatom: egyet sem. Európában – különösen Magyarországon – nincs sárga színű vadrózsa. Ha azonban egészen Nyugat-Ázsiáig bandukolunk, a száraz, félsivatagos Belső-Ázsiában és a Közel-Keleten már megjelennek ezek a pitypangszínű rózsák.
Több fajuk is van: mint például a rókarózsa, az aranyrózsa, a perzsa rózsa, a szúrós rózsa, Aitchisonné rózsája vagy a kokandi rózsa. Olyan sokan vannak, hogy már a botanikusokat is összezavarják, akik nem igazán biztosak benne, hány valódi sárga faj is van a Földön, és hány név jelenti ugyanazt a rózsát. Pedig több különleges tulajdonsága is van ezeknek a rózsáknak! Először is mind félsivatagi, igen száraz vidékekről származnak. Szeretik a meleget, a száraz, de tiszta levegőt, miközben a párás, nyirkos idő, hideg szelek rájuk nézve annyira károsak, hogy Nyugat-Európában sokáig még botanikus kertekben sem tudták fenntartani. Másik jellegzetességük, hogy a szirmaikban található festékanyagok egészen mások, mint a többi rózsáé, mert a sárga-narancs színt úgynevezett karotinoidok (neve a sárgarépára utal) biztosítják.
Rózsánál mintegy három jelentős és egy tucat kisebb szerepű karotinoid festékanyagot mutattak ki, ezek a rózsaszín rózsákból teljesen hiányoznak. De hogy hogyan is tett szert néhány vadrózsa ilyen szokatlan festékanyagra, az rejtély. Mint ahogy az is, miért kötődik ez a félsivatagokhoz. Csak tippelni tudok: talán a beporzást végző félsivatagi rovarok ízlése hajlik a sárga szín felé. Nemcsak a sziromszínük kapcsolja azonban ezeket a vadrózsákat az arid tájakhoz, hanem betegség-ellenállóságuk is, illetve annak majdnem a teljes hiánya. A forró száraz levegőben ugyanis a gombaspórák elpusztulnak, ezért az ilyen vidéken élő növények nem alkalmazkodtak a gombabetegségekhez. Ennek következményei a kerti rózsákon máig is láthatóak: szinte minden sárga rózsa érzékenyebb a levélen található foltbetegségekre, mint a rózsaszín fajták. De jó tulajdonságokat is örökített: például a sárga rózsák többnyire korábban virágoznak.
Az Európában megjelent első sárga rózsa egzakt és hivatalos neve: „sárga rózsa”. Ezt a jó fantáziával megalkotott nevet ezért a továbbiakban elhagynám, és a kifejezőbb rókarózsa névvel élnék. Hogy mitől is róka? Az illatától. Ismereteim szerint ez az egyetlen rózsafaj, amely „szaglik”. Van, akit nagyon irritál, mások észre sem veszik. Hogy a rókarózsa mikor is került nyugatra, az nagyon bizonytalan, de a XII. századi arab irodalom már említ egy nárciszsárga rózsát, amit a mórok magukkal vittek Európába. Ezek szerint a rókarózsa talán már a VIII. század elején is látható lehetett Európa arab kertjeiben. Unikális volta és vidék-rózsaszeretete miatt talán azt várnánk, hogy ez az újdonság mindenkinek nagyon megtetszett, és divatossá vált sárga rózsát ültetni a kertekbe. Az ízlés azonban kiszámíthatatlan, és egyáltalán nem lett népszerű. A mórok visszaszorításával a rókarózsa végül teljesen el is tűnt Európából, és még az emléke is kiveszett. A kora középkorban rózsa alatt csak piros és fehér rózsát értettek.
A rókarózsa újrafelfedezését Carolus Clusius (Charles de l’Écluse) botanikushoz kötik, aki a XI. század közepén Ausztriában találkozott vele először, és Bécsből Hollandiába már ő vitte magával. Az angolszász világban ezért máig is osztrák vadrózsa néven szerepel. Ha ez igaz, annak komoly jelentősége lehet hazánkra nézve is. Ha arra gondolunk, hogy Bécsbe hogyan is kerülhetett egy közel-keleti rózsa, a válasz elég egyértelmű: szinte biztosan a török kertkultúrából származik, és Konstantinápolyból küldhették. Bár erre nézve semmilyen dokumentum nem ismert, de alighanem Bécsbe Budán át szállíthatták a töveket, és ha ez így történt, a sárga rókarózsa első európai állomása bizony Buda volt! Sajnos ez azonban valószínűleg nem igaz. Úgy tűnik, már Clusius előtt is ismerték Itáliában. Ezért nagyon valószínű, hogy a damaszkuszi rózsával és a pézsmarózsával együtt a XVI. század első felében olasz kereskedők hozták be, és Itálián keresztül terjedt el Európában. Az európai ízlésnek azonban sokkal inkább megfelelt egy másik sárga rózsa, amit talán tényleg Clusius fedezett fel. Ezt a gyönyörű, telt virágú fajt pedig kénrózsának nevezik, bár szirma semmivel sem világosabb, mint a fent említett rókarózsa.
Lombozata viszont egészen más, kifejezetten kékes-deres. Clusius a kénrózsát azonban csak papíron látta. Szóltak neki ugyanis – valamikor 1600 táján – , hogy egy kiállításon egy török kert makettje látható papírból kivágott növényfigurákkal. Az egyikük pedig egy telt sárga rózsa volt! A botanikus azonnal intézkedett a török ismerőseinél, hogy küldjenek neki a rózsából! Az előzőhöz hasonlóan azonban ez is a félsivatagos tájak virága, ezért az akkori Nyugat-Európában alig-alig tudták megtartani. Az eső és szél leverte a kinyílni nem tudó virágokat, és végül a tövek is tönkrementek. Ezért mintegy száz év kellett hozzá, hogy meghonosodjon Nyugat-Európában. Nálunk azonban jobb volt a helyzet: Pozsonyban, a püspöki kertben mindkettővel lehetett találkozni, legalábbis a kertet leíró, Lippay János szerint. 1664-1667 táján megjelent híres könyve, a „Posoni kert, kiben minden kerti munkák, rendelések, virágokkal, veteményekkel, fákkal, gyümölcsökkel, és kerti csömötékkel való baimolódások…” szerint termesztették és ismerték is ezeket a rózsákat. Vajon az eddig leírt fajok közül mennyit láthat a kedves olvasó a Budatétényi Rózsakertben? A kénrózsát biztosan: hivatalos neve Rosa hemisphaerica, a tábláján is így szerepel. Meg lehet még találni az aranyrózsát is, de jól oda kell figyelni, mert még igen apró! Páfrányszerű levele, nagyon korai fakó virágja árulja el. Tudományos neve Rosa hugonis, ezért néha az aranyrózsát Hugó atya rózsájának is nevezik. Nevét a faj felfedezőjéről, John Aloysius Scallanről, vagyis Hugo atyáról kapta. Megtalálható a Budatétényi Rózsakertben a rókarózsa is, de nem a közönséges sárga típus, hanem egy különös fajtája, a „Bicolor”. Bár ezen a néven is elég jól ismert, de jobban szeretem az angol eredetű rézrózsa nevet.
A rézrózsa rendkívüli különlegesség: talán az egyetlen olyan sárga vadrózsa, melynek bíborszínű festékanyag is található a szirmaiban, és ezért a szirmok hátoldala narancssárga, felső felülete pedig paprikavörös. De vajon hogyan kerül ilyen növényi festék egy sárga rózsába?
A kérdést mostanában kezdik felderíteni: a genetikusok szerint ugyanis a rókarózsa egy sárga és egy rózsaszín faj ősi hibridje lehet. Talán ezért is olyan változatos: gyakran az is előfordul, hogy minden virágja más színű, egyszerre sárga és vöröses is található ugyanazon a bokron. Emellett kertünkben egy sárga, telt alakkal is találkozhatnak, melyet Teheránban fedeztek fel, és ”Persian Yellow Rose”, vagyis „perzsa sárga rózsa” néven ismernek. Máig is ez számít a legszebb vadon talált sárga rózsának.
Ezek a sárga színű, vad fajok sajnos igen távol állnak a kerti rózsáktól. Nemesítésbe vonásuk éppen ezért igen nehezen haladt, sok lépésnek kellett eltelnie, mire igazi aranyszínű kerti rózsához juthattunk. A kerti rózsa és a rókarózsa közötti első sikeres keresztezésre egészen az 1890-es évekig várni kellett, ezért nem csoda, hogy máig is jóval kevesebb a sárga kerti rózsa, mint a rózsaszín vagy bíbor színű. A sárga kerti rózsák bemutatására sajnos itt most nincs lehetőségünk, de feltétlenül be fogjuk fejezni a történetet. Hiszen számtalan kérdésre kell még válaszolni.
Ki hozta létre az első sárga kerti rózsát? Hogy hívják, és létezik-e még ez a fajta? Vajon a tűzvörös – mármint nem bíborlila – rózsák ősei között vannak-e sárga fajták? A kedves látogatóknak pedig addig is azt ajánljuk, hogy sétálgassanak a rózsakertben, és figyeljék meg, vajon mások-e a sárga rózsák, mint a többi fajta! Gondoljanak arra, hogy néhány száz éve még megmosolyogták, aki sárga rózsát szeretett volna. Vagy kék almát.