Folytatjuk a budafoki Winczheim család történetét.
Kanicsár Erika emlékei – 2. rész
Eközben nagymama a két lányával az Árpád utca és Kereszt utcai Nikoletti pincébe menekültek, itt írta a naplóját. Nagyapámhoz intézte a szavait: “Nagyon sok foglyot hoznak erre Budafok felé, és el-elnézem könnyes szemmel, hogy te, szívünk drágasága merre jársz, és vajon van-e betevő falatod ebben a nincstelen világban. Ami tőlem telik, nyújtok egy-egy kis kenyeret szegény katonáknak. Mert arra gondolok, hátha valamerre neked is épp így nyújtanak egy falat kenyeret, hogy enyhítsék kissé az éhségedet.”
Ír még az akkori élet nehézségeiről, az élelmiszerhiányról. Porcelánokat és ruhákat a vonat tetején utazva vitt vidékre, amit élelmiszerre cserélt. Budapest felszabadítása után egyik fiútestvére a városnál dolgozott, így több élelmiszerhez jutott a család. 1945 áprilisában kvártélyt adott a katonák részére, és olyan jó tiszt került hozzá, hogy az ő ételük is biztosítva volt. Sőt, másoknak is jutott. Nagypapa Németországban volt fogságban, 1947-ben jött haza. A Magyar Királyi Állam Vasutaknál helyezkedett el.
A lányok a Budai Nagy Antal Gimnáziumban érettségiztek, utána a budafoki postán helyezkedtek el.
Nagymama ezután kezdett el dolgozni a Nagytétényi út – Gyár utca sarkán, mint újságárus. Édesanyám, Borbála 1958-ban férjhez ment Kanicsár Lászlóhoz /1935-2010/. Ercsiben ismerkedtek meg, ahova édesanyámat kihelyezték az ottani postára. Édesapám pedig ott szolgált katonaként, ott is élt a szüleivel. Az esküvőre 1958-ban került sor. Később már Budafokon éltek. Én 1960-ban születtem, öcsém 1967-ben. Nyolcéves koromban édesanyámat az újonnan épült nagytétényi posta vezetőjének nevezték ki. 1968-tól nyugdíjas koráig ott dolgozott. A postamester megbecsült szakma volt, járt hozzá szolgálati lakás is. Édesapám a Híradástechnikai Gépgyárban dolgozott villanyszerelőként. Amikor Nagytéténybe költöztünk, másodállásban a Tétény Moziban volt mozigépész. 1979-ig itt éltem a családdal. Amikor férjhez mentem Bene Attilához, visszaköltöztem Budafokra, én is a postán helyezkedtem el. Három gyermekem született, László öcsémnek is három.
Nagymamámmal az Árpád utcai villában éltünk együtt. Én jelenleg is ott lakom. A gyermekeimnek sokszor énekelt sváb dalokat és katonanótákat. A sváb hagyományokat az ételeimben őrzöm. Sokszor főzök a nagymamám által írt receptek gyűjteményéből, a zsemlegombócot a vadashoz, káposztából és krumpliból készült tésztás ételeket. Nagyon szeretjük a karácsonyi kelt mákos kalácsot. Elmaradhatatlan a sütemények közül a csörögefánk és a hájas tészta lekvárral töltve.
Öt csodálatos unokám van, sok időt töltünk együtt.
A Winczheim család leszármazottai több mint százan élnek: zömében Budafokon és környékén.