Sándor Magdolna folytatja a Sándor és Huber család történetét.
A Huber család régóta Nagytétényben élt, betelepült svábok voltak. Huber Jakab 1878-ban született, feleségével Scheszták Katalinnal a Plébánia utcában alakították ki a hentesüzletüket, amit modern hűtőszekrénnyel és gépekkel szereltek fel.
A vágóhídhoz tartozott egy jégverem, télen a befagyott Dunából hozták a jeget. Saját füstölőt építettek, ahol bérfüstölést is vállaltak. A boltban nagy volt a forgalom, tőkehúst árultak, valamint különféle füstölt árut. Négy gyermekük született, a legidősebb fiú, Huber Antal, 1909-ben, ő folytatta az édesapja mesterségét. 1940-ban feleségül vette Kisbéri Ilonát, később az Ó utcában épített házat, vágóhidat és üzletet.
A három nagytétényi hentes, Huber Antal, Kludák Istvánné, Hüll Ferenc baráti kapcsolatot ápoltak, összetartó csapatként segítették egymást.
Tóni üzlete nagy forgalmat bonyolított, ipari gépekkel készítették a felvágottakat. Lovas kocsikkal szállították az árut a környező falvakba, ő látta el a Hároson állomásozó honvédséget húsáruval.
Antal nagy népszerűségnek örvendett Nagytétényben, játszott a focicsapatban /fotó18: focicsapat/, támogatta a sportegyesületet. Segítette a szegényházban élőket, az ünnepek alkalmával ételt és csomagokat készített az ott élőknek. A második világháború után az orosz katonák beköltöztek a házukba, ők a pincében rendezkedtek be szerény körülmények között. Tóni főzött az orosz tisztekre, Ilonka felszolgálta az ebédet. 1950-ben államosították az üzletet, ami nagyon megviselte őt.
Alkalmazottként dolgozhatott a továbbiakban a Dob utcai mintaboltban. Tóninak és Ilonkának egy gyermeke született. 1940-ben Huber György, aki folytatta a családi hagyományt, mészáros- és hentesmesterként dolgozott.
A két nagytétényi hentes, a Huber és a Kludák család egymás tőszomszédságában laktak, telküket kőkerítés választotta el egymástól. A falban létezett egy faajtó fém vasalattal. Jó volt a viszony a két család között, az ajtón jártak át egymáshoz, felnőttek, gyerekek. Sőt, a környéken lakó diákok is ezen a két telken keresztül mentek az iskolába, lerövidítve az utat. Ma már befalazták a kaput, egy megmaradt vasalat emlékeztet a múltra.
Én a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalatnál dolgoztam 25 évig, mint adminisztrátor. Később a Vegyi és Robbanóanyag Ipari Felügyeletnél alkalmaztak. Hosszú időn keresztül 2007-ig a Lián Kertészeti Szövetkezetnél vállaltam munkát. Ma már nyugdíjas vagyok, de minden évben meghívnak a csapatépítő tréningre és a karácsonyi vacsorára. Gyuri édesapja agyvérzést kapott, nem tudott már munkát vállalni, így fia lett a családfenntartó, őt nem is vitték el katonának. György az Élelmiszerkereskedelmi Egyesülés húsminőségi ellenőreként dolgozott különböző üzletekben, és ellenőrizte a húsfeldolgozó üzemeket az ország egész területén. A polgári kör vezetőségi tagja volt.
Névnapja alkalmából megvendégelte a tagokat disznótoros vacsorával, ahol ő és a barátai vágták a disznót. Ezt minden évben György-napkor megismételte, vidám hangulatban telt a vacsora, mindenki jól érezte magát.
A szüreti felvonulásnál hat éven keresztül fő bírák voltunk. A Nagytétényi Polgári Kör Huber György emlékére minden évben rendez disznóvágást, ami a mai napig telt házas esemény. Az érdi piacon lakókocsis büfét működtetett lányunk, Gyöngyi.
Miután ő a csepeli húsüzletbe ment dolgozni napi nyolc órát, férjem vette át a büfét. Nagyon szerették a vevők, családias hangulatban telt az idő, sokszor német vendégek is vásároltak nála.
Két gyermekünk született: Huber György (1968) és Huber Gyöngyi (1976). Fiamnál három gyermek született, lányomnál kettő. Boldog vagyok, hogy sok időt tölthetek /fotó25: hintóban/ a családommal és az unokáimmal.
Főkép: Huber család