Bakos Miklós, a Bakosfa Kft. tulajdonosa, ügyvezető igazgatója kapta idén a XXII. kerület díszpolgára címet. Az új díszpolgár nevével talán már sokan találkoztak, akik látogatják a Borkő utcai Bakosfa barkácsboltot. A Bakosfa Kft. az önkormányzat stratégiai partnereként sokat tesz a kerületért, társadalmi szerepvállalása példamutató. Egy 62 éves boldog vállalkozót szeretnénk bemutatni, aki a hozzáértés, a szorgalom és a szerencse együttes csillagállását tartja a siker titkának.
Ha jól tudom, nem a kerületben nőtt fel. Mikor kezdődött a kötődése Budafok-Tétényhez?
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből, Nyírlugosról származom, hároméves koromban költöztek a szüleim Érdre, úgyhogy érdinek érzem magam, hiszen ott nőttem fel. 14 éves koromban kerültem a budafoki Ülőbútor KTSZ-be, asztalosipari tanulóként. A szüleim itt dolgoztak Budafokon, apukám a papírgyárban, anyukám a Kádár KTSZ-ben. Preferált szakmaként tekintettek az asztalos szakmára. Az ő cégüknél az asztalosok nagyon meg voltak becsülve, és szerették volna, ha az ő fiúknak is ez a szép szakma jut. Kitanultam az asztalos szakmát, leérettségiztem, a faipari technikumot is elvégeztem. Hamar nősültem, 23 évesen már két gyerek édesapja voltam.
Feltételezem, hogy nemcsak jó szakember, de jó üzletember is, ha egy ilyen nagy céget vezet.
A fiam az IBS-en (International Business School) tanult üzletvezető-manager szakon. Rengeteget tudtam neki segíteni, mert azokat az ismereteket, amelyeket ő a könyvekből tanult, azokat én mind az életben, a gyakorlatban sajátítottam el. Amikor én kezdtem a szakmát, még nem voltak ilyen manager típusú iskolák. Jóleső érzés volt, hogy a fiamnak tudtam segíteni. Amit én megtanultam 30 év alatt a gyakorlatban, ő azt 4-5 év alatt elsajátíthatta a mai oktatásban.
Mikor alapította a céget?
1987-ben, 34 évvel ezelőtt, ezért van a Bakos emblémán 3 csillag. A futballszakértők tudják, hogy a 3 csillag azt jelenti, hogy harminc- vagy negyvenszeres magyar bajnok. Mi azért tettük fel a három csillagot, mert több mint 30 éves a cégünk.
Milyen indíttatásból hozta létre a Bakosfa Kft-t?
Megélhetésből. Nagyon szeretem a szakmámat, mindig törekedtem arra, hogy a legjobb legyek, bárhol is vagyok. Fiatal koromban két évig dolgoztam egy osztrák cégnél, ahol nyolcvan magyar dolgozót vettek fel. Az volt a feltétel, hogy építőipari munkás legyen az illető, és legyen egy minimális német nyelvtudása. Én tíz szót tudtam németül, mikor felvettek. Másfél év után én lettem a tolmács. Nagyon érdekelt, hogy fejlesszem magam. Kerestem az alkalmakat a beszélgetésre, a tanulásra. Ahogy haladt a hotel felépítése, szinte csak én maradtam ott egyedül magyar szakmunkás, mindenkit elküldtek. Lehetőségem lett volna, hogy külföldön maradjak, de hazajöttünk a hazaszeretet miatt.
Bemutatná a telepet, ahol most vagyunk?
23 évvel ezelőtt költöztünk ide a XI. kerületből. Ez egy ötszintes gyárépület, a Törley Pezsgőgyárnak volt az egyik üzemegysége. Átalakítottuk faipari üzemmé, ahol asztalos munkákkal és barkácsbolt-kereskedéssel foglalkozunk.
Az épület földszinti részén készült egy múzeum is, amelyben látható az asztalosipar története, számos letűnt asztalosszerszám, rég elfeledett munkaeszköz, valamint egy fotótörténeti kiállítás Budafok jellegzetes épületeiről, utcáiról, mesterségeiről.
Családbarát vállalkozás a miénk. Tizenkét órai nyitva tartásban heti három napot dolgoznak a munkatársaim, négy napot pedig pihenhetnek. Ötszáz négyzetméteres edzőtermet használhatnak minden nap felfrissülésre, illetve pingpongozási lehetőség is van kikapcsolódás céljából.
Budafokon is él?
Nagyon közel, a szomszédban telepedtünk le a családommal, Kelenvölgyben. Amikor megvásároltuk a gyártelepet, fontos volt, hogy helyileg közel legyünk. Nyolc perc alatt érek be a munkahelyemre.
Hogy látja ennyi év után, mi a sikeres vállalkozás titka?
Azt látom a fiataloknál, hogy hamarabb van igényük arra, hogy birtokoljanak valamit, de hogy azt miből, és milyen tehetség által szerzik meg, az már nem fontos. Nálunk ez fordítva volt. A sikerességnek sok összetevője van. Legfontosabb, hogy értsünk ahhoz, amivel foglalkozunk. Hallatlan szorgalomra van szükség, ezek után jön a szerencse. Az én életem példázza ezt, szerencsém is volt, nagyon szorgalmas vagyok, és értek is ahhoz, amivel foglalkozom. A mai fiatalok azt gondolják, hogy mindenhez értenek, de sajnos nem ezt mutatja a gyakorlat. Én megtalálom a szakmámban a boldogságot. Anyukám mondta korábban: „Úgy szeretném fiam, hogy megtaláld ebben a szakmában a boldogságot”. Őszinte leszek, 50 éves koromig nem tudtam, hogy miről beszélt édesanyám. Egyszer elmentünk egy külföldi útra, ahol két hetet voltunk távol, akkor alig vártam, hogy hazaérjek a saját dolgaimhoz, a vállalkozásomhoz. Hiányzott a cég. Akkor értettem meg édesanyám mondatát. Nem okoz gondot, ha targoncára kell ülnöm, az sem, ha anyagbeszerzői, pénztárosi munkát kell végezzek, vagy épp a műhelyben kell segítenem, mert mindegyiket szívesen csinálom. Boldog vagyok, hiszen a céget én építettem fel. Alapvetően szegény gyerek voltam, akkor tudtam megvenni bármit is, ha megdolgoztam érte. Ezt a mostani fiataloknál fordítva látom, túl nagyok az igények, de nincs meg a megfelelő türelem, hogy elérjenek egy szintet. A sikeresség kulcsa, hogy mindennap egy kicsivel többet teljesítünk. Ezek a pluszok adódnak össze.
Arra tanítom a kollégáimat, hogy úgy szolgálják ki a vevőket, hogy azok olyan elégedettséggel távozzanak, hogy meg se forduljon a fejükben, hogy legközelebb máshova menjenek. Mindent elérhetünk, ha bármit kitűzünk magunk elé. Valaki kérdezte tőlem, hogyan legyen sikeres. Azt tanácsoltam az illetőnek, hogy értsen valamihez, azon a területen mindennap dolgozz azon, hogy a gyengeségeiből erősséget kovácsoljon. Minimum hét év kell, hogy sikeresek legyünk, nem jön azonnal a siker. Ha mindennap teszünk érte, akkor azok leszünk. Fel kell építeni magunkban egy képet. A kudarctól való félelem megköti a kezünket, sokakat ez bénít le.
Rengeteg díj veszi körül itt a teremben. Melyikre a legbüszkébb?
A 34 év alatt nagyon sok mindent csináltunk. Sok pályázaton, versenyen indultunk. Amikor megkaptunk egy-egy díjat, mindig nagyon jól eső érzéssel töltött el. Soha nem a díj a fontos, hanem az elismerés, hogy az út, amin jártunk, az helyes és példamutató. Büszke vagyok arra, hogy Budafokon én kaptam az első Év vállalkozója díjat. Jelenleg én vagyok a kerületben a legfiatalabb díszpolgár, és a díszpolgárok között az egyetlen, aki vállalkozói díjat is nyert, ez ritka egybeesés.
Általában a díszpolgárok egy-egy tudományt vagy művészeti ágat képviselnek, én pedig egy szakmát, hiszen szakmunkásból lettem cégvezető. Ez talán követendő példa lehet másoknak is, hogy ez nem egy elérhetetlen út. Azt gondolom, hogy minden díszpolgár aranyrúdja a kerületnek, mert a kerület nélkülük sokkal szegényebb lenne.
A karitatív tevékenysége is példamutató, ez miben nyilvánul meg pontosan?
Ösztönös nálam a segítségnyújtás, illetve egyre tudatosabban vállaltam a társadalmi szerepvállalást, cégen beül is. Egy cégnek olyannak kell lennie, mint egy családnak. Foglalkoztatunk megváltozott munkaképességű munkavállalókat is, hogy hasznos tagjai legyenek a társadalomnak.
Segítjük a határon túli magyar fiatalok továbbtanulási lehetőségét, a nyelvtanulását, amelynek az a célja, hogy az erdélyi, a csángó fiataloknak kinyissuk a világot, megtanulják a magyar nyelvet. Nemes Laci bácsi díszpolgár ötletét is támogatjuk, hogy azok a családok, akik nem tudják táborba küldeni a gyermekeiket anyagi forrás híján, azoknak szervezünk Fertődön egy zenetábort. Budafoknak fontos, hogy jó sportolói legyenek. Van 10-15 olyan tehetséges sportoló, akik megérdemlik, hogy valamelyik cég támogassa őket. Én Molnár Janka atlétát támogatom, kialakult köztünk egy apa-lánya viszony, és abban segítem, hogy minél tovább tudjon itt Budafokon sikeres eredményeket elérni. Molnár Janka Európa-bajnok lett, az egy csodálatos érzés, hogy hozzásegítettük őt ehhez a sikerhez.
Üzletünkben palackzsugorító préseket is árulunk. A kerületi iskoláknak ajándékoztam ezekből egyet-egyet, hogy tanítsuk őket a környezettudatosabb magatartásra. Itt a cégnél is nagy gondot fordítok erre, ezért szelektíven gyűjtjük a hulladékot. 43 munkatársam van. Ha egy családban négyen élnek, akkor az én környezettudatos magatartásom közel 170 emberhez jut el. Egy vállalatvezetőnek így kell gondolkodnia.
Mit szeret a XXII. kerületben?
Azt szeretem, hogy akármerre járok a kerületben, rám köszönnek, illetve ismerem az összes civilszervezetet a céljaikkal együtt. Rengeteg programot támogatunk. Az én külön kiemelt társadalmi szerepvállalásom a Szelmann Ház támogatása. Nagyon szeretem azt a provinciális értéket, amit képvisel a ház. A kerületből sok idős ember dolgozik a házban társadalmi munkában, ez fantasztikus. Minden karácsonykor egy nagyobb összeggel támogatom a munkájukat. Ha bármilyen rendezvény van, biztosan viszek minimum 10 üveg bort, hogy jól érezzük magunkat. Fontos, hogy egy jó ital mellett beszélgessenek, hallgassák meg egymást, ne rohanjanak haza, és kapcsolatokat építsenek!
Milyen tervei vannak a jövőt illetően?
Díszpolgárhoz kellően élni. Az a célom, hogy továbbra is a közösséget segítsem. Magánemberként pedig szeretnék minél többet az unokáimmal foglalkozni. Most várjuk a második unokát, ez nagy boldogsággal tölt el. Az a célom, hogy a három és fél éves unokám esküvőjén reális esélyem legyen, hogy táncoljak a mennyasszonyával! Mindig megkérdezik, hogy mi az, amit még el szeretnék érni. A legjobb nagypapa szeretnék lenni, és ezt a díjat az unokáimtól szeretném megkapni.
