A Budatétényi Rózsakert rejtett értékei: üvegházi vörös rózsák

by talastunde

Nem is gondolnánk, hogy mennyire gazdag értékekben a Budatétényi Rózsakert, amit mindenképp ajánlunk olvasóinknak látogatásra. Ezúttal dr. Boronkay Gábor cikkét olvashatják az üvegházi vörös rózsákról.

Az előző cikkekben nyakig belemerültünk a vörös kerti rózsák tömegébe. Nem lenne teljes azonban a kép, ha a bikavadító fajták közül éppen az üvegházi rózsákat hagynánk ki. Ezek azonban többnyire kertekben nem láthatóak, hiszen az üvegházak tápoldatos ültetőközege, automatizált klímája nélkül az ilyen rózsák igen gyengén fejlődnek, és a virágjuk is foltosodik. Néhány régebbi fajta azonban előbb-utóbb megjelenhet a faiskola kínálatban, mert elviseli a természetes körülményeket is – de csodát azért ne várjunk tőlük!
Rózsakertünkben is van ilyen, például a csíkos „Red Intuition”, a vörös „Mercedes” vagy a rózsaszín „Sonia”.

„Sonia”

Mesterséges körülmények között ugyanakkor ezek a fajták kifejezetten jól érzik magunkat, menjük csak el egy
virágboltba. Mintha műanyagból lennének: egységesek, egészségesek, szabályosak, már-már tökéletesek, de … De bizony illatmentesek. Ezeket szoktuk pongyolán holland rózsának hívni. Bár a virágbolti rózsák többnyire tényleg Hollandiából érkeznek, de itt inkább csak kereskednek vele: India, Ecuador, Kolumbia, Kenya, Etiópia és még számtalan, többnyire afrikai ország a hazája a virágbolti rózsának. És hogy miért nem illatosak? Mert az erős illatú rózsa hamar elnyílik, ami a hosszú szállítás miatt nem előnyös. Mire a vázánkba kerül, már a virág életének nagy részét leélte. Például Kenyában felnevelték, a levágott virágot először Nairobiba, majd repülővel Hollandiába vitték, ott elárverezték, aztán jön Budapest, és még ki tudja hány állomás. Nyilván a
virágboltban is várakozott ránk néhány napot, aztán hazavittük, és csak ekkor kerül a vázába. Bizony sokat ki kell bírnia egy vágott rózsának! De talán térjünk vissza az eredeti kérdésre: a vörös fajtákra. Ha rózsát vásárolok a barátnőmnek vagy az édesanyámnak, akkor az vajon melyik fajta lehet?
A legelső hajtatóházakat talán a Római Birodalomban építhették, de az igazi, csupa üvegből készült termesztőházak csak jóval később terjedtek el, az első rózsatermesztésre tervezettet például az 1860-as években adták át. De vajon hol is? Természetesen Hollandiában. Ekkoriban azonban még nem voltak
üvegházi fajták, a szabadföldi rózsákat nevelték üveg alatt. Ezért sokáig vörös hajtatható fajtákról sem beszélhetünk, talán az első ilyen az „Ulrich Brunner” lehetett. Bár a katalógusokban – természetesen – tűzvörös, a rózsa szirma a valóságban sokkal inkább bíboros sötét rózsaszín. Később egy másik, szintén
remontáns rózsa (korai nagyvirágú fajtacsoport), a „Général Jacqueminot” vált üvegházi rózsává, ez már „majdnem” vörös. Tulajdonképpen csak a XX. század elején jöttek létre az első valódi üvegházi rózsák, melyeket már tudatosan üvegházakban választottak ki a nemesítőik. Bár mindig is cél volt a valódi vörös rózsa, mindaddig nem sikerült ilyet kinemesíteni, amíg nem kombinálták a bíborszínű fajtákat sárga vagy narancsos szirmú rózsákkal. Az első, kiemelkedő népszerűséget szerzett sötétvörös üvegházi rózsa a „Baccará” lehetett.

“Baccará”

Egészen a XX. századig kellett rá várni, a fajta most mintegy 70 éves. Elsősorban hosszú száráról és tartós virágzásáról vált híressé. Ez a francia fajta már nem a nehéz, tömött virágú remontáns fajtacsoportba tartozott, hanem a légies teahibridek közé. Egy másik, sokak által ismert fajta a „Mercedes”. Az előzővel szemben ez német fajta, virága pedig nem bordó jellegű, hanem vakítóan narancsvörös.

„Mercedes”


Ahogy a „Baccará”, úgy a „Mercedes” is rendkívül népszerűnek számított a maga korában, és uralkodott a virágbolti rózsák között. Igaz, ez utóbbi már az 1970-es évek virága volt. A nemesítés szempontjából ez még igazi hőskor volt, kevés, de jól ismert fajtával. Hamarosan azonban az üveg alatti termesztés
annyira jövedelmezővé vált (vagy a szabadföldi rózsanemesítés annyira veszteségessé), hogy hatalmas verseny kezdődött a fajta-előállító cégek között, és üvegházi fajták százait kezdték kinemesíteni, jóformán követhetetlenül. Az sem könnyíti meg az érdeklődők dolgát, hogy az amerikai rózsatermesztés Ecuadorba és Kolumbiába, az európai pedig Afrikába költözött. És vele együtt a nemesítés is, hiszen mégsem lehet Etiópiában holland vagy német rózsát hektárszámra termeszteni! A nyugat-európai nemesítők az ígéretes fajtáikat levitték a fejlődő országokba, ott választották ki a legjobbakat. Ezért a világfajták helyett egyre inkább helyi típusokról szól a virágpiac. Szerencsénkre igazi vörös fajtából ennek ellenére sincs sok. A közelmúlt holland katalógusai alapján a virágboltokban ez szinte kizárólag a „Red Berlin” vagy a „First Red”
fajtát jelentette. Szinte mindenki ezt termelte. A kettő megkülönböztetésen azonban nem egyszerű, a hasonló színű fajták jóformán azonosnak tűnnek, hiszen az üvegházi rózsanemesítés elsősorban a termelőknek szól: a fő szempontok a szálkihozatal, a hőigény, a csomagolhatóság, egyszóval gazdasági kérdések, nem a külalak. A „First Red” több mint tíz évig volt a vágott rózsák királynője, főleg Valentin-napra árulták. A virága azonban annyira lassan nyílik, hogy hidegben túlzottan is zárva marad. A „Red Berlin” (nevével ellentétben
holland fajta) később került piacra. Talán a „First Red” leváltására szánták, de nem szorította ki elődjét, mindkettő sokáig termesztésben volt. Ezek után azonban a vörös fajták száma is megnőtt. Így például a 2000-es évek elején az angol virágkereskedők a „Red Naomi” fajtát találták a leginkább piacosnak, ugyanakkor Kenyában a „Rhodos”, Ecuadorban pedig a „Freedom” fajta bizonyult a legértékesebbnek. Vajon van ezek után van esély arra, hogy a kedves olvasó megtudhatja, melyik rózsát is vásárolta meg? Könnyű a döntés:
Ecuador alapvetően az USA-ba, míg Kenya az európai piacra termel. Ha tudjuk, melyik kontinensen vagyunk – és ezt többnyire tudjuk –, akkor már közelében vagyunk az igazságnak! Néha a fajtaajánlások is segítenek. Ezekből úgy tűnik, a „Rhodos” gyakorlatilag tüskementes, de kicsit világosabb és pettyezettebb szirmú, mint a „Red Naomi”, aminek viszont a színét és a tartósságát dicsérik.
De talán már ez is a múlt. Valószínűleg most is számtalan fajtajelöltet vizsgálnak, hiszen nagy a verseny a nemesítők között, sok pénzt ér egy-egy jó fajta. Szerencsére van néhány extrém fajta, mely olyannyira jellegzetes, hogy pótolhatatlan, és nem tűnik el az üvegházi fajták tengerében. Ilyen például a mélybordó vajsárga csíkos „Abrakadabra”, vagy a „Red Intuition”, mely vörös alapon bordó mintás.

„Red Intuition”

Míg ez utóbbi Budatétényben is megtalálható, az „Abracadabra”-t nem sikerült kiültetnünk, mert – úgy tűnik – nem csak nekünk tetszett, és lába kelt. De ismét meg fogjuk vásárolni, és mivel hely még bőven van a Budatétényi Rózsakertben, várhatóan ezt a különös rózsát is be tudjuk hamarosan mutatni! Régi üvegházi fajtákból azonban szép gyűjteménnyel rendelkezünk, érdemes kilátogatni és megnézni!

Olvasta már?