Budapest XXII. kerületének déli peremén, a Duna mentén, a Háros térségében található egy különös sorsú terület: az egykori Hunyadi János laktanya. A ma már részben elvadult, részben fejlesztésre váró zóna évtizedeken át a magyar hadsereg fontos gyakorló- és kiszolgáló bázisa volt, majd a rendszerváltás után fokozatosan elvesztette funkcióját, és mára barnamezős területté vált.
Katonai múlt: hídverők és gyakorlóterek
A laktanya a 20. század második felében működött aktívan, és elsősorban műszaki alakulatok – különösen hídépítő, úgynevezett „hídverő” egységek – használták. A Duna közelsége ideális terepet biztosított a haditechnikai gyakorlatokhoz, például pontonhidak telepítéséhez.
A terület nagysága jelentős volt, mintegy 30 hektárt foglalt el, és a Magyar Néphadsereg időszakában is aktívan működött. A katonai jelenlét nemcsak a laktanyára korlátozódott: a környező területeket is használták kiképzési célokra, ami hosszú időre meghatározta a környék arculatát.
A hanyatlás kezdete: rendszerváltás és kivonulás
A laktanya sorsa a rendszerváltás után pecsételődött meg. Az 1990-es évek elején a honvédség fokozatosan kivonult a területről, és az objektum elvesztette katonai funkcióját. Ezzel párhuzamosan civil kezdeményezések is megjelentek: sikerült elérni, hogy a környező ártéri erdőt természetvédelmi oltalom alá helyezzék.
Az egykori katonai komplexum azonban gyorsan pusztulásnak indult. Az épületek állapota romlott, a terület egy része gyakorlatilag „roncstemetővé” vált, és több sikertelen értékesítési, illetve befektetési próbálkozás is történt az évek során.
Elhagyatottság és barnamezős állapot
A 2000-es évekre a Hunyadi laktanya már klasszikus barnamezős területnek számított: részben elhagyott, részben alulhasznosított ipari-katonai zóna lett. Ugyanakkor a terület különleges adottságokkal rendelkezik: a Duna-part közelsége és a megmaradt ártéri erdő miatt jelentős ökológiai értéket képvisel.
Egy eltűnt korszak lenyomata
A hárosi Hunyadi János laktanya története jól példázza a budapesti katonai területek sorsát: a stratégiai jelentőségű objektumok a 20. század végére feleslegessé váltak, majd hosszú ideig kihasználatlanul álltak.
Ma már nem a hadsereg, hanem a természet és a városlakók igényei formálják a jövőjét. Ha a tervezett fejlesztések megvalósulnak, a hajdani katonai zóna néhány éven belül a dél-budai Duna-part egyik legizgalmasabb zöldterületévé válhat.
Fotók: Huszonketto.hu