A XXII. kerületi nagytétényi honvéd emlékműnél hagyományőrző megemlékezéssel tisztelegtek március 15-e, az 1848-as forradalom és szabadságharc eszméi előtt.
A rendezvény a Budafoki Fúvósegylet közreműködésével a Himnusz eléneklésével vette kezdetét, majd Rákos Olivér színművész tolmácsolásában hangzott el Reményik Sándor Eredj, ha tudsz… című költeménye. A felszólalók, Tóth Endre országgyűlési képviselő, Karsay Ferenc polgármester és dr. Kedves Gyula hadtörténész, hangsúlyozták, hogy a múlt tanulságai ma is irányt mutatnak.
Beszédében Tóth Endre a bibliai “keskeny út” szimbólumát emelte ki, amelyet a forradalom hősei is követtek: Görgei Artúr feladta magánéleti terveit, hogy a hazáért harcoljon. Petőfi Sándor fizikai akadályai ellenére is csatlakozott a szabadságharchoz, hű maradva versei szellemiségéhez. Széchenyi István mindenét a köz szolgálatába állította.
“A keskeny utat választók, a nemzet javát szolgálják, míg a széles úton járók önös érdekeiket követik” – mondta a képviselő.
Karsay Ferenc polgármester a közös célok fontosságára hívta fel a figyelmet: “A haza minden előtt. Csak összefogással válhatunk képessé a kihívások leküzdésére.” Kölcsey Ferenc gondolatát idézve hangsúlyozta, hogy a belső viszályok helyett az együttműködésre kell fókuszálni. Beszéde végén így fogalmazott: “Legyünk a nemzet egységének pillérei, ne pedig a személyes ellentétek kössék le a figyelmünket.”
Ezután dr .Kedves Gyula történész rövid történelmi összegzését hallhattuk, amelyben három kulcsfontosságú tényezőt emelt ki az 1848-as forradalom sikerével kapcsolatban:
Összefogás: a reformkori előkészületek megalapozták a változásokat.
Helyzetfelismerés: a bécsi és pesti forradalmak hulláma kedvező alkalmat teremtett a magyar vezetők számára.
Kreativitás: Kossuth Lajos politikai stratégiái elősegítették a társadalmi konszenzus kialakulását. “Ez a forradalom nem rombolt, hanem a fejlődés ütemét gyorsította fel, megalapozva egy új Magyarországot, ahol a nép valódi nemzetté vált” – zárta gondolatait.
Az Árpád Utcai Német Nemzetiségi Iskola diákjai színpadi előadással idézték meg a korabeli eseményeket. Ezután következett a koszorúzás, ahol intézmények, civil szervezetek és politikai pártok képviselői helyezték el a virágkoszorúikat.
