2020. október 5-én ünnepelte 260. születésnapját a Nagytétényi Nagyboldogasszony Plébániatemplom, a provinciális barokk egyik gyöngyszeme.A templom bemutatásában Botos István, a nagytétényi egyházközség képviselő-testületének világi elnöke volt segítségünkre.
Tétény első templomát, mely valószínűleg fából épülhetett, a tatárok pusztították el. Az első kőtemplomot a XIII. században emelték gótikus stílusban Szent Mihály tiszteletére. Ez a török hódoltság idején romba dőlt. A török uralom megszűnése után a birtokot Száraz György, országos főméltóság vette meg a megözvegyült Daróczi Klára Juliannától, majd feleségül vette leányát, Daróczi Katalint.
1711-ben az új birtokos svábokkal telepítette be az elnéptelenedett, romossá vált falut, majd 1716-ban kezdte meg a gazdálkodást, amely Tétény fellendülését eredményezte. Száraz György felépítette a kastélyt, 1739-ben pedig egy kápolnát is épített a falun kívül. 1743-ban váratlan halála után lánya, Száraz Julianna és férje, báró Rudnyánszky József felvidéki származású nemes a birtokon kezdték el közös életüket. Befejezték a kastély építését és elhatározták, hogy a régi romok helyén felépítenek egy templomot. 1752-53 körül kezdődött el a templom építése, amely 1755-re néhány freskó kivételével elkészült. A középkori romok felhasználásával új, barokk stílusú templomot építtettek, melyet Padányi Bíró Márton veszprémi püspök 1755. október 5-én szentelt fel Nagyboldogasszony tiszteletére. A templom ekkor még Törökbálint fiókegyházaként működött. A Tétényi plébániát 1771-ben alapították meg.
A templom falait, boltozatait gazdag festés borítja. A szentély boltozatának lefutó cikkelyein a négy evangélista Márk, Máté, János, Lukács életnagyságú alakjai láthatóak. Fölöttük nagyszabású festett kupola-architektúra emelkedik.
1934-ben Dáni Gézának köszönhetően a híres osztrák festő, Franz Anton Maulbertsch egyik ismeretlen alkotását is felfedezték a templomban. A Szent József halálát ábrázoló barokk oltárkép ma a Nemzeti Galériában található.
A Rudnyánszky családdal kapcsolatos, két XVIII. századi freskót 1935-ben fedezte fel Dáni Géza, miután a szentély oldalfalairól a vastag mészréteget eltávolíttatta. A déli falon lévő freskó Rudnyánszky József védőszentjét, a jobb kezében a gyermek Jézust tartó, Szent Józsefet ábrázolja.
A szemben lévő falon felesége, Száraz Julianna védőszentje, Szent Julianna freskója látható. A freskókat 1943-ban Dénes Jenő restaurálta.
Az ő munkáját dicséri a szentély boltozatán lévő Szentháromság, illetve az orgonakarzat boltozatára az 1930-as évek végén festett Szent Cecília allegória. Az oltárkép Mária mennybemenetelét ábrázolja, melynek alkotója – feltehetőleg – Dorfmaister István, nyugat-dunántúli oltárképfestő.
A II. világháborúban a nagytétényi templom nagyharangját is beolvasztották a helyi ólomgyárban, amit a helybéliek egy hasonló méretű haranggal pótoltak. Az 1990-es évek közepén kiderült, hogy ez a harang Gyergyószentmiklósról származik. Az akkori plébános úgy döntött, hogy újat öntetnek és a toronyban lévőt visszaadják az eredeti tulajdonosának. A vendégharang 2003. december 6-án, számos nagytétényi zarándok kíséretében érkezett vissza Gyergyószentmiklósra, ahol 2004 virágvasárnapjától ismét eredeti helyéről szólítja misére a híveket.
A templom alatti kriptában nyugszanak a Rudnyánszky család tagjai.
2004-ben kezdték el a falfestés felújítását, mely a templomszentelés 260. évfordulójára készült el Győri Lajos és Gallyas Balázs festőrestaurátor művészek irányításával. A templomtér teljes felújításához még számos munka (pl. az oltár, a szószék, a padok fa részeinek restaurálása, a kőpadlózat megújítása) vár elvégzésre.
