Barna Daniella Ditta 20 éves, a Passé Tánccsoport tagja, aki hároméves kora óta táncol. Bár az elmúlt évben komoly egészségügyi kihívással kellett szembenéznie, a csapat és az edzője támogatásával nem adta fel, és az Európa-bajnokságig küzdötte magát.
– Hogy indult a kapcsolatod a tánccal?
– A szüleim hatására mentem el, ők vittek el 3 éves koromban az első bemutató edzésre. Ha jól emlékszem, édesanyám azt mondta, hogy már az első alkalommal beálltam. Rengeteg típusú sportot, táncot próbáltam már, de mindig a modern-kortárs tánc volt nálam előtérben. Leginkább ebben a stílusban tudtam magam a legjobban kifejezni érzelmileg.
– Melyik eddigi eredményedre vagy a legbüszkébb?
– Talán a tavalyi MLTSZ versenyekre, azon belül is az Európa-bajnokságra. Tavaly ősz végén lettem 1-es típusú cukorbeteg, és nagyon nehezen tudtam magam utána összeszedni. De a csapattársaim, az edzőm és a családom folyamatosan támogattak, és emiatt tudtam a versenyekre is felkészülni.
– Ez volt a legemlékezetesebb élményed is?
– Igen. Ott leginkább magamnak bizonyítottam, hogy a sok nehézség ellenére bármire képes vagyok. Nyilván nem olyan intenzíven és nem annyi koreográfiában vehettem részt, mint amennyiben szerettem volna, de az egészségügyi állapotomhoz képest szerintem nagyon jól teljesítettem.
– Mi motivál a nehezebb napokon?
– Őszintén, nekem nem sokszor van olyan, hogy nincs kedvem edzeni. Annyira az életem részévé vált, hogy nekem ez a heti két edzés kell. Mind lelkileg, mind testileg igénylem. Sajnos az egészségem miatt nem mindig tudok bemenni, olyankor eléggé magam alatt szoktam lenni.
– Volt már mélypontod, amikor abba akartad hagyni?
– Szerintem az elmúlt egy év alatt volt csak ilyen gondolatom. Egészségügyileg nem vagyok a toppon, és féltem, hogy a többieket csak feltartom, pedig ők olyan tehetségesek és keményen dolgoznak. De sokat beszélgettem az edzőmmel és a párommal is, és rájöttem, hogy ez csak egy mélypont. Meg kellett tanulnom együtt élni azzal, hogy nem biztos, hogy leszek olyan szinten, mint mondjuk 3 évvel ezelőtt.
– Ki a példaképed?
– Nekem a legnagyobb példaképem a saját edzőm, Petra. Neki is voltak nehézségei az életben, de ugyanúgy folytatta. Emberileg is felnézek rá, illetve a tudására is.
– Mi a legfontosabb tanácsod a fiataloknak?
– Ne féljenek hibázni, abból lehet tanulni. Legyenek kitartóak, és ne csak a boldog pillanatokban, jó időszakokban menjenek edzeni. Sokat tud segíteni, ha ki tudod adni magadból a negatív érzelmeket is.