Már négyéves kora óta a táncparkett az otthona. Eőry Bíborka, a Passé Tánccsoport 16 éves tehetsége számára a modern kortárs tánc nemcsak sport, hanem érzelmi menedék is. Az Európa-bajnok táncost a kezdetekről, a motivációról és az anyai példamutatásról kérdeztük.
– Hogyan csöppentél bele a tánc világába ilyen fiatalon?
– Még csak négyéves voltam, amikor anyukám először levitt edzésre. Czene-Bánhidi Petra, az edzőnk, régi családi ismerős volt, és a szüleimnek nagyon tetszett az a szellemiség, amit ez a sport képvisel. Bár később más sportokat is kipróbáltam, végül egyik sem vonzott annyira, mint a tánc, így nagyon örülök, hogy ennél maradtam.
– Mit jelent számodra a kortárs tánc?
– Ez a műfaj sokkal kifejezőbb számomra, mint más sportok. Amikor táncolok, minden érzésemet bele tudom adni, és ilyenkor kicsit elfelejtem a problémáimat is. Ezért is áll annyira közel a szívemhez.
– Már Európa-bajnoki címmel is büszkélkedhetsz. Melyik volt a legemlékezetesebb pillanat?
– Egyértelműen az első Európa-bajnokságom. Akkor értettem meg igazán, milyen messzire jutottam, és ott éreztem először azt, hogy végre hiszek magamban. Az ott szerzett aranyérmekre vagyok a legbüszkébb és arra az örömre, amit a csapattal együtt éltünk át a dobogón.
– Heti két edzésed van, mellette iskola. Hogy bírod a tempót?
– Szerencsére az edzés nem akadályoz a tanulásban, sőt, a legtöbb tanárom támogat és elenged a versenyekre, ha szükséges. Igyekszem azokra a napokra időzíteni a tanulást, amikor nincs edzésem, így mindkettőre maximálisan tudok koncentrálni.
– Ki a legnagyobb példaképed?
– Az anyukám. Ő az, aki sosem ad fel semmit, és mindig tesz azért, amit szeretne elérni. Ezt a hozzáállást próbálom én is követni, különösen a nehezebb napokon, amikor a párom támogatása is sokat segít abban, hogy ne adjam fel.
– Mit üzennél azoknak, akik most vágnának bele?
– Hogy legyenek kitartóak! Ne adják fel, ha valami kicsit nehézzé válik, főleg, ha szeretik ezt a sportot. A tánc megtanít együttműködni a csapattal, és olyat ad, amit más sportok nem.