A kezdetekről, a határvédelemről, a migrációs paktumról, a nemzetközi gyakorlatokról és a hazai megoldásokról is kérdeztük a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadóját.
Dr. Bakondi Györgynek nagy tapasztalata van a krízishelyzetek megoldásában, hiszen az egész életét ezzel töltötte. A határőrségnél kezdte a pályáját, majd a határőrség országos parancsnokának helyetteseként bejárta a világot és hazahozta azokat a gyakorlatokat, amik a jelenlegi magyar határvédelem alapjait szolgálják. A nagy árvizek sem jelentenek neki gondot: az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság alapító főigazgatója volt , így jó pár árvízhelyzet kezelésében is részt vett. Ezzel kapcsolatban azt is elárulta, hogy milyen hatékonysággal működnek a mobilgátak.
A miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadójával a Savoyai Körben megrendezett előadása előtt, a Klauzál Házban beszélgettünk.
Milyen volt határőrnek lenni, amikor Ön kezdte a pályáját?
Akkor sorkatonák szolgáltak a határőrségnél, 27 hónapos katonai szolgálattal. Utána jelentkeztem katonai főiskolára, amelynek képzési ideje 4 év volt és tanári diplomát adott. Ezt követően kezdtük meg a szolgálatot a határőrségnél. A későbbi években aztán voltak nagyon nehéz időszakok, például a határ megnyitása az NDK-soknak vagy a délszláv háborús helyzet. Ezek nagyon komoly erőfeszítéseket és végiggondolt cselekvést követeltek. Sokat tanulhatott az ember, főleg vezetőként, hogy hogyan kell az ilyen típusú válsághelyzetekben szervezetet irányítani.
Több, mint 30 év elteltével, miben változott a határőrök élete?
Most nincs sorkatonaság, hanem hivatásos határőrség van, és a határőrség, mint szervezeti egység megszűnt és beolvadt a rendőrségbe. Tehát ma a határőrizeti feladatokat a rendőrség látja el. Amikor a Magyar Honvédséget kivontuk a déli határ őrizetéből, akkor az ő feladataikat átvette a határvadász ezred, akik kifejezetten a határőrizettel foglalkoznak. Nagy nyomás alatt kell dolgozniuk.
Ön rengeteg nemzetközi példát látott a határvédelemben. Mi az, amit beépített, és mi az, amit a magyar határvédelem taníthat a világnak?
A legfontosabb lépés 2015-ben annak az eldöntése volt, hogy megengedjük-e, hogy átgázoljanak rajtunk korlátlan számban, mert „úgysem akarnak itt maradni Magyarországon” – mondták a baloldali pártok – vagy megállítjuk őket a határon. Ilyen tömeg áthaladását csak műszaki akadályrendszerrel lehetett megállítani, vagyis kerítést kellett építeni. Ez viszont csak akkor ér valamit, hogyha a rendőri, katonai erők őrzik és jogi határzár is kiegészíti, vagyis az érkezőket vissza lehet küldeni. A legfontosabb elv az volt, hogy akik érkeznek és a menekültté nyilvánításukat kérelmezik, azok a kérelmüket csak a határ túloldalán, Szerbiában nyújthatják be. A kerítéses határőrizet módszertanát az Egyesült Államokban, a mexikói határon tudtam tanulmányozni, ami pedig a műszaki határzárat illeti, ismerem az izraeli rendszert, ismerem a spanyol-marokkói, a bolgár-török, török-görög határon a kerítés rendszert, valamint a francia-brit kooperációban épült kerítést. A jogi határzárat pedig a tapasztalatok alapján alakítottuk ki. Megítélésünk szerint a magyar határőrizeti rendszer hatékony és a belső biztonságot szolgálja.
A határsértők száma hogyan alakult az elmúlt években?
Ma sokkal több határsértő van, mint korábban. Több, mint 340 határsértőt fogtunk el az idén. A korábbi években 345 egész évben sem volt, viszont tavaly novemberben naponta 1 000 fő is megpróbálta illegálisan átlépni a határt. Az kétségtelen, hogy a szervezett bűnözés jelen van. Számos fegyveres incidensre került sor, rá is lőttek magyar járőrökre, tehát nagyon bonyolult, nehéz, sőt, veszélyes feladatot teljesítenek azok a rendőrök, akik a határon teljesítenek szolgálatot. Talán az országban élők nem is érzékelik ezt a példás helytállást, a magyar belbiztonság érdekében tett erőfeszítések sokaságát.
A migrációs paktum milyen hatással lehet a magyar lakosságra?
A migrációs paktumon egy 9 jogszabályból álló csomagot értünk, aminek van számos olyan eleme, ami azt mutatja, hogy az Európai Unió nem tanult abból a tapasztalatból, amit a 2015-ös migrációs válság kezdete óta szereztünk. Továbbra is úgy gondolják, hogy az a jó megoldás, ha bejöhetnek azok, akik azt állítják magukról, hogy politikai menekültek és benyújtják a kérelmüket. Aztán ha már bent vannak, akkor már nem tudjuk őket kiküldeni. Nem vették figyelembe azokat a tapasztalatokat, amelyeket Magyarország szerzett a határellenőrzésnél. Nálunk úgy van, hogy csak az kaphat menekültstátuszt, aki Belgrádban benyújtja a menekültkérelmét. Az elbírálás után kaphat státuszt, iratokat és beutazhat legálisan. Szerbiában nem üldözi őket senki, tehát semmi okunk nincs azt gondolni, hogy Szerbia ne lenne egy biztonságos ország a számukra. Illegálisan nem lehet belépni, mert aki átjön a határon, azt ott helyben elfogják, visszaszállítják a kerítés túloldalára. Ezt nem vették figyelembe Brüsszelben.
A tervezett kvótarendszer mit jelent pontosan?
Beépítették a kvótarendszert, ami azt jelenti, hogy egy brüsszeli központ eldönti, hogy melyik országnak hány ismeretlen személyazonosságú embert kell befogadni, ellátni és eltartani. Korábban a baloldali liberális pártok azt állították, hogy szó sincs ilyen kvótarendszerről, hát most ez le is van írva. A kvóták szerint, ha nem fogadjuk be, azt, akit ide akarnak küldeni, akkor 9 millió forintos büntetést kell fizessünk. Válsághelyzetben pedig egy felső korlát nélküli további létszámot is be kell fogadnunk. A jogszabály nem részletezi, hogy mikor van válsághelyzet, azt az Európai Bizottság döntené el. Fontos még megemlíteni, hogy az ideküldötteket egy migránstáborban, egy migránsgettóban kellene elhelyeznünk, és ugyanolyan ellátásban kell, hogy részesüljenek, mint mondjuk a Svédországban vagy Németországban élő illegális bevándorlók. Ez az egész szituáció és a jogi környezet nem elfogadható a számunkra. Nyilvánvaló, hogy mindent megtettünk, hogy ennek a számunkra nagyon hátrányos, Magyarország Alaptörvényével és leginkább a magyar emberek akaratával nagyon szembe helyezkedő álláspontot megakadályozzuk, de nem jártunk sikerrel. Abban bízunk, hogy az európai parlamenti választások után a megváltozott parlamenti összetétel talán módot ad majd arra, hogy ezt a végig nem gondolt, hibás és súlyos következményekkel fenyegető megoldást felülvizsgáljuk.
Most milyen kihívásokat lát, amiket az illegális bevándorlók szétosztása hozhat magával?
Az egyik a biztonsági kihívás. A közbiztonság tragikus helyzetben van sok helyen Európában. A másik dolog az az újjáéledő antiszemitizmus. Tízezer, százezer fős tüntetések zajlanak és olyan példátlan antiszemita megnyilvánulásokat tapasztalunk, amelyeket 1945 óta nem láttunk. A beérkezés után pedig megjelent a nemzetet, a hitet és a családot támadó ideológiák terjedése is, amelyek az európai emberek gyökereit akarják elvágni.
Egy korábbi interjúban azt mondta, hogy ott kell segíteni, ahol a probléma keletkezik és nem a problémát kell behozni. Ez mennyire működik most a gyakorlatban?
Van egy Hungary Helps nevezetű szervezetünk, ami világszerte a nagy kibocsátó országokba próbál magyar segítséget eljuttatni. Nyilván egy európai szintű összefogás kellene, hogy komolyabb eredményt is elérjünk, de a magyar kormány és Magyarország a lehetőségeihez mérten, messze azt meghaladóan is igyekszik ezt az elvet képviselni, hogy ott segítsünk, ahol a probléma van, és így megelőzzük, hogy tömegek induljanak útnak. Hogy egy példát mondjak: érkeztek hírek eritreaiak összecsapásáról pár nappal ezelőtt, legutóbb Hollandiából, ami azt mutatja, hogy a konfliktust behozták Eritreából. Összetűztek a rendőrséggel is. Ezek a negatívumok minden ellenkező híresztelés ellenére kártékonyak Európára nézve, az európai emberekre veszélyesek és úgy gondoljuk, hogy talán majd egy új összetételű Európai Parlament felülvizsgálja ezeket az elgondolásokat.
Ön az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság alapító főigazgatója volt. Hogyan lehet felkészülni a katasztrófahelyzetekre? A lakosság részéről kiépült a bizalom?
Az a feladat, hogy megpróbáljuk modellezni, hogy mi várható és ha az bekövetkezik, akkor mit kell tennünk. Ebben nagyon komoly mértékben tudunk alapozni az önkormányzatokra. Az a tapasztalatom nekem személy szerint, a nagy árvizek, a vörösiszap-katasztrófa és sok más súlyos esemény kapcsán, hogy a helyi lakosság össze szokott fogni ilyenkor a baj órájában, és a legtöbb polgármesterről az derül ki, hogy nemcsak tisztséget tölt be, hanem informálisan is vezetője egy közösségnek. Nagyon hallgatnak az emberek ilyenkor az önkormányzati vezetésre. A legfontosabb dolog ugyanakkor, hogy megelőzzük a bajt, hatósági munkával, kontrollal, ellenőrzéssel, együttműködéssel, oktatással, felkészítéssel. Ez a korábbi időkhöz képest egy jelentős szemléletváltást igényelt a katasztrófavédelmi rendszer kialakításakor.
Nagytétényben aktuális téma az árvízvédelem, a mobilgát építése. Ez a rendszer milyen hatékonysággal működik?
Ezt Németországban láttuk először működésben, legutóbb pedig Szentendrén telepítettünk a nagy dunai árvíznél. Volt, akinek ez sem tetszett, de ahol alkalmazták, ott bevált, egy homokzsákot nem kellett letenni. Ahol erre van akarat és ahol ezt meg lehet valósítani, ott az az ott élő emberek biztonságát nagyban szolgálja.
Ön állandó készenlétben van?
Az életem így telt, megszoktam, de ma már nem én vagyok a katasztrófavédelem főigazgatója, már nem az a feladatom, hogy egy nagy szervezetet irányítsak. Inkább csak figyelemmel kísérem a folyamatokat a belbiztonság tekintetében. Miniszterelnök úr számít a véleményemre, és én megteszem, ami tőlem telik.