„A jövő sportcsillagai” című interjúsorozatban a népszerű magyar sportokat, és azokat a feltörekvő, fiatal magyar sportolókat mutatjuk be, akik a jövő reménységei lehetnek. Azokkal a szakemberekkel is beszélgetünk, akik elhivatottan dolgoznak azon, hogy még magasabb szintre juttassák a magyar sportot. Ezúttal Bisztrony Csaba válaszolt a kérdéseinkre.
A Magyar Wado Szövetség és a Sozsin Wado Karate Egyesület elnökével az elmúlt 30 évről, a fiatal tehetségekről, a szülők szerepéről és az előttük álló kihívásokról beszéltünk.
Hogyan és mikor derül ki egy fiatal sportolóról, hogy ő valódi tehetség a karatéban?
Amikor elkezdtük a 90-as években, akkor 6 éves kortól lehetett jelentkezni karate edzésre, tehát már iskoláskorban. De változnak az idők, és azóta már az óvodáskorúak is elkezdtek mindenféle sportokat kipróbálni, ügyességi, fejlesztő gyakorlatokat végezni. Mi abból látjuk, hogy tehetséges egy fiatal, hogy jó a mozgáskoordinációja, a gyorsasága, ügyessége, ezek már mind látszódnak kisiskoláskorban. Ilyenkor viszont szinte minden sportban jól teljesítenek, amit kipróbálnak, ezért nehéz, hogy megtartsuk a gyerekeket, hogy maradjanak a karaténál, hiszen ebben a korban több sportágat is ki szeretnének próbálni.
Hogyan lehet motiválni őket arra, hogy a karaténál maradjanak? Vagy egyáltalán a rendszeres edzésre és a kitartó munkára hogyan lehet rávenni egy gyereket?
A rendszeres edzéstől és attól, hogy valaki ügyes, még nem lesz valaki eredményes. Biztosítani kell a számukra megfelelő szintű versenyeken való részvételt, ahol sikerélményeket tudnak szerezni, és hát ez egy motiváció lehet, hogy ha ő itt eredményes, meg érmeket nyer, akkor valószínű, hogy kitart a sportága mellett. A gyerekeknek fontos még az, hogy ilyen játékos, érdekes edzések legyenek, és ugye a baráti körök jelentősége is hatalmas. Ha egy-két ismerős barát jár az edzésre vagy akár osztálytársak, akkor az mind közösségformáló erő, ami szintén motiválja a gyerekeket.
A fiatalok hogyan kezelik a versenyhelyzetekkel járó nyomást vagy a kudarcokat?
Vannak, akik szeretnek versenyezni, és ez egy normális, egészséges dolog, szerintem egy egészséges gyerek szeret versenyezni a korosztályával, a társaival. Vannak olyanok is, akik nem szeretnek versenyezni, náluk viszont azt meg nem szabad erőltetni, ha nem akar, mert akkor meg azért megy el a kedve. Azért is nehéz most, mert a virtuális világ, a kütyük is elvonják a figyelmüket, de ennek leküzdésében nagy szerepe van a közösségnek, hiszen az edzésen, versenyeken a saját korosztályukkal vannak. Így szerezhetnek tapasztalatokat, élményeket.
A karatéról sokaknak a fegyelmezettség, kitartás, önkontroll, fókusz jut elsőre eszébe. Hogyan jelennek meg ezek az oktatásban?
A karate edzéstematikája, hogy nagyon az alapoktól épül fel a rendszer, és nem felejtjük el ezeket az alapokat, hanem minden edzésen gyakoroljuk őket. Tehát tulajdonképpen egy fehéröves is gyakorol alaptechnikákat, meg egy feketöves is. Az, hogy ki milyen szinten tudja megcsinálni, változhat, de ezzel is próbáljuk a kitartást fejleszteni. Az állandó gyakorlás, ismétlés, a rendszeresség, hogy az életük végéig gyakorolni kell, ez mind fejleszti a kitartást és a fegyelmezettséget.
Milyen szerepe van a szülőknek a fiatal sportolók fejlődésében?
A szülőknek nagyon nagy szerepe van, hiszen a szülői támogatásra nagyon nagy szükség van. Egyrészt az, hogy hozzák a gyerekeket az edzésre, időt szánnak rá, ez is egy fontos dolog. A másik, hogy támogassák őket abban, amit csinálnak, tehát akár a versenyeken is. Egy gyereknél fontos, hogy mondjuk amikor nem sikerül érmet szerezni, akkor biztassák, hogy ügyesek voltak. Ezt egy háromlábú székként jellemezném: vannak a gyerekek, a sportolók, van az edző, meg az egyesület, illetve van a szülő, aki segít ebben az egészben. Ha valamelyik nincs meg, akkor borul az egész, felborul a szék, tehát akkor nem lesz sikeres a versenyző.
Mik azok az eredmények, amikre a legbüszkébb az egyesület életében?
Az idei évben volt Európa Bajnokság Olaszországban, ott születtek szép eredmények. Egyrészt a Nagy Attila formagyakorlatban lett Európa bajnok. Mellette még nagyon büszke vagyok arra, hogy a tízéves kisunokám, Balázs is megszerezte a címet, ő küzdelemben lett Európa bajnok. Ezek a közelmúlt siekrei, de mióta létrejöttünk, azóta tele van a nappali kupákkal, érmekkel. A fiam, Balázs válogatott szintig vitte, háromszoros felnőtt magyar bajnok, úgyhogy neki az eredményeire mindenféleképpen büszke vagyok. Nekem fontos az, hogy a két fiam, mind a ketten karatéznak, és mind a ketten már az 5. donnál tartanak, úgyhogy viszik tovább ezt az egyesületet is. A karate több, mint sport, ez egy életforma és ezt adjuk át a fiataloknak.
Fotók: Facebook – Sozsin Wado Karate Egyesület