Dankóné Hegedűs Jolán alpolgármester asszony a Szolidaritás Mozgalom színeiben indul el a június 9-i polgármester-választáson. Az alpolgármester 2006 óta képviselőként dolgozik azon, hogy a kerületben a legtöbb lakos megtalálja a számításait. Dankóné Hegedűs Jolán polgármesterjelöltet kérdeztük kárpátaljai származásáról, alpolgármesteri munkásságáról és a célkitűzéseiről.
Ha jól tudom Kárpátalján született. Hol nőtt fel pontosan?
Kárpátalján születtem, hétgyermekes családban nőttem fel legkisebb gyerekként. Egy Beregszásztól 15 km-re lévő kis faluban éltünk, a középiskolát Mezőkaszonyban végeztem, abban a településben, amely később kerületünk testvérvárosa lett. A családom anyai ága budapesti. 1980-ban rokonlátogatásra jöttem a nagymamámhoz, ami olyan jól sikerült, hogy itt maradtam. Budapesten végeztem el a tanítóképző főiskolát, majd a Nádasdy Kálmán Alapfokú Művészeti Iskolában kezdtem el tanítani. Ugyanebben az évben mentem férjhez is. Pedagógusként 25 évig dolgoztam a kerületben.
Mit adott önnek az a háttér, ahonnan származik?
Nagyon meghatározó volt az életemben, hogy nagy családban nőttem fel, illetve az egész környezet. 6 éves voltam, amikor édesapámat elvesztettük. Anyukám egyedül nevelt fel 7 gyereket, amihez nagyon sok erő kellett. A szomszédaink jól ismerték a helyzetünket, rendkívüli emberek voltak, mivel nagyon sok segítséget kaptunk tőlük. Talán innen ered a szociális érzékenységem, az ő segítőkészségük, együttérzésük a mai napig rendkívüli példa számomra.
Mennyire volt fojtogató az akkori Szovjetunióban a magyar kisebbségi lét?
Az akkori Szovjetunióban nem éreztem különösen hátrányát annak, hogy magyar diák vagyok. Magyar anyanyelvű általános iskolában és középiskolában tanultam, magyarul is érettségiztem. Az, ami ma történik Ukrajnában a kisebbségben élő magyarokkal, nem összehasonlítható azzal, amilyen hatások értek minket. Az orosz természetesen kötelező volt, de a magánéletünkben gond nélkül gyakorolhattuk az anyanyelvünket. A magyar nyelvtant és az irodalmat nagyobb hangsúllyal tanultuk, alapos odafigyeléssel. Nem éreztük hátrányát annak, hogy kisebbségben voltunk. Oroszul a mai napig jól beszélek, hiszen érettségiztem belőle.
Hamar otthon érezte magát Budafokon?
Nagymamám az édesanyám testvérével együtt a Leányka utcában lakott. Én a mai napig itt élek a lakótelepen, amit nagyon szeretek. Gyakorlatilag 1980-tól vagyok a kerület lakosa. Valószínű, hogy azért érzem magam ennyire otthonosan, mert ez nem egy hatalmas kiterjedésű kerület, hanem kisvárosi méretei vannak, sok zöldterülettel együtt. A választott otthonom Budafok, de mivel nekem a magyar az anyanyelvem, én midig úgy éreztem, hogy hazajöttem ide a nagymamámhoz. Örülök, hogy így alakult az életem, és hogy itt találtam otthonra.
Mikor hagyta végleg abba a tanítást, és miért döntött a politikai pálya mellett?
2006-ban lettem először önkormányzati képviselő, akkor még párhuzamosan tanítottam és végeztem a képviselői munkát. 25 év után az élet úgy hozta, hogy nem tudtam tovább tanítani, de a politikai munkám mellett folyamatosan dolgoztam.
Honnan jött az ötlet, hogy komolyan foglalkozzon a képviselői munkával?
Amikor önkormányzati képviselő lettem 2006-ban, akkor azt gondoltam, hogy ez egyszerű dolog. Nem láttam át teljesen, hogy ez mivel jár. Az MSZP tagjaként lettem képviselőjelölt, listáról kerültem be a képviselő-testületbe. Hosszú utat jártam be a képviselői munkámban. Engem mindig az motivált, hogy segítsek másokon, megoldjam a problémáikat. Mivel gyerekként olyan közösségben éltem, ahol az emberek törődtek egymás problémáival, nemcsak meghallgatták egymást, hanem ténylegesen is próbáltak segíteni, ez nyomot hagyott bennem. Azt gondolom, hogy egy képviselőnek is hasonló a dolga, a hozzánk különböző problémákkal forduló lakosok ügyeit a legjobb tudásunk szerint kell képviselni. Amikor komolyabban benne voltam a pártpolitikában, akkor is az motivált, hogy hasznosat és jót tegyünk.
Öt éve alpolgármesterként dolgozik az önkormányzatban, milyen tapasztalatokat szerzett?
2019-ben a baloldali összefogás keretén belül jómagam az MSZP elnökeként indultam az önkormányzati választáson a XII. számú önkormányzati körzetben. Ekkor az Összefogás megnyerte a választást, de a polgármesterséget nem, hiszen azt a FIDESZ-KDNP színeiben induló Karsay Ferenc nyerte. Érdekes helyzet alakult ki a kerületben, ahol iskolapéldaként mutatkozott meg az, hogy mi történik akkor, ha a különböző pártokból létrejött Összefogás megnyeri a választást. A választási győzelem után az Összefogás szereplői közül a Momentum és a DK úgy gondolta, hogy a megállapodás csak a választásig tart, így felrúgták azt a továbbiakban. Daróczi Károly MSZP-s kollégámmal együtt mindenből kirekesztettek minket. Emlékszem, a Momentum kampányfőnöke 8 órával a választás után felhívta Daróczi Károlyt, hogy nyomatékosan elmondja neki, hogy eddig tartott a barátság. Folyamatosan azt hangoztatták, hogy mi árulók vagyunk, miközben ők voltak azok, akik az Összefogást elárulták. Én mindig azt hangsúlyozom, hogy az önkormányzati munka, beleértve az alpolgármesteri munkát is, pártfüggetlen. Ez lehet, hogy sok mindenkit meglep, de így van. Amikor Karsay Ferenc polgármester megkeresett, hogy vállaljam el az alpolgármesteri munkát, akkor örömmel elvállaltam annak érdekében, hogy minél többet tudjak tenni a kerület lakosaiért. Bátran állíthatom, hogy mindenki a legjobb tudása szerint végezte itt a munkáját az elmúlt 5 évben.
Mi volt az a terület, amit alpolgármesterként irányított?
Az egyik az oktatás területe, ahol nem a pedagógusok felett van jogköre az önkormányzatnak, hanem csak az intézmények felett. Ettől függetlenül, amiben csak tudjuk, támogatjuk a pedagógusainkat. A teljes óvodai hálózat is hozzám tartozik, illetve az egészégügy, a közrend és a közvédelem feladatai is. Természetesen egykori pedagógusként az oktatás területén van a legnagyobb tapasztalatom.
Mikor döntötte el, hogy indul polgármesterjelöltnek?
Amikor kiírták a választást, már akkor eldöntöttem, hogy szeretném magam megmérettetni, nem valaki ellen, hanem magamért. Mindig szerettem volna kipróbálni, hogy a kerület első számú vezetőjeként milyen sok hasznos cselekedettel lehet hozzájárulni a kerület fejlődéséért. Ez motivál ebben a kihívásban és nem az, hogy Karsay Ferenc polgármester úr ellen vagy a többi jelölttel szemben hadakozzak. A polgármester úrral jó kapcsolatot ápolok, ő is támogat abban, hogy ha már ennyi időt eltöltöttem a politikában, akkor mérettessem meg magam. A Szolidaritás Mozgalom támogatásában indulok. A legelesettebbeket szeretném támogatni, akik támaszra szorulnak.
Valószínűleg sokakban felmerül a gondolat, hogy miért indul a baloldali jelöltek ellen, vagy ahogy ön fogalmaz, mellettük?
2019-ben a fentebb említett DK és Momentum képviselőinek a viselkedése természetesen nem kitörölhető, ez nyomot hagy az emberben. Nincs már bizalmam a baloldali jelöltekben. Az elmúlt 5 év alatt változatlanul a baloldal értékei mentén gondolkodtunk, Daróczi Károly kollégámmal nem lettünk a FIDESZ-KDNP tagjai. A jelenlegi ellenzék ezt sulykolja, ezt próbálja terjeszteni, de ez nem igaz. Ami fontos, hogy mi azt gondoljuk, van tennivaló a kerületben, mi eddig is a lakosokért dolgoztunk, és ez később is így lesz. Perlai Zoltánt, a jelenlegi baloldal polgármesterjelöltjét nagyon jól ismerem, hiszen több évet dolgoztam vele együtt. Többször előfordult, hogy a közösen megbeszélt dolgokról másképp kommunikált, mint ahogy azt megbeszéltük. Korábban is hátba támadott és megpróbálta megakadályozni, hogy polgármesterjelölt legyek. Emlékszem, 2010-ben még ajánlószelvényeket kellett gyűjteni. Perlai Zoltán elment összeszedni a saját körzetében az ajánlószelvényeket, behozta a sajátjait és közölte, hogy engem egyáltalán nem támogattak. Minden eszközzel azon volt, hogy megakadályozza, hogy polgármesterjelölt lehessek. Nem tudok bizalommal lenni iránta.
Mik azok a főbb pillérek, amelyekre építi a polgármesterjelölt teendőit?
Ez a kerület az elmúlt években nagyon sokat fejlődött. A szlogenünk az, hogy rendet teszünk Budafok-Tétényben. Többen azt kérdezik, hogy eddig nem volt rend? Erre határozottan az a válaszom, hogy igen, rend volt, de például a szociális területen még bőven van mit javítani. Sok szépkorúval találkozom, akik semmilyen segítséget sem kapnak. Az önkormányzat eddig is végezte a munkáját ezen a területen, de szerintem még jobban ki kellene tágítani, hogy minél jobban a látószögünkbe kerüljenek az idős, elhagyatott lakótársaink. Mivel karitatív munkát is végzünk önkormányzati szinten, azt is látjuk, hogy milyen hosszú sorok vannak az ételosztáskor. Nem gondolom, hogy rosszul végeztük volna a munkánkat az elmúlt 5 évben. A kerület nagyon szépen fejlődik, a meglévő eredményeket fenntartani, fejleszteni kell. Az oktatás területén is lehet még azon dolgozni, hogy az óvodai pedagógusok, a pályakezdők szolgálati lakást kaphassanak. Feladat az is, hogy ne legyen óvodapedagógus-hiány a kerületünkben. Nagyon fontos, hogy mindenki, aki itt él, az jól érezze magát.