Családmese sorozatunkban folytatjuk a Lemmich család történetét a befejező, harmadik résszel. A történet elmesélője Nagy Adél Borbála.
A Lemmich család történetének első része ITT, a második pedig ITT olvasható.
Lemmich család – 3. rész
A Lemmich család portáin az 1980-as évek végéig disznókat is neveltek, a hidegebb napok magukkal hozták a hajnali visítás hangjait. A moslékon, főtt krumplin, kenyéren és forrázott kukoricadarán felnövő malacok gyakran érték el a két mázsát. A disznóvágásra böllért fogadtak. A vért vödörbe fogták fel, ebből készült a reggeli hagymás vér és a délutáni véres hurka. Az állatot leforrázták, majd a bőrét kaparóval tisztították meg a szőrtől. Más tájegységeken perzselték a disznót, de a budafoki svábok forrázták. Így a szalonna bőre keményebb maradt. Délután a zsírszalonnát sütötték ki. Emlékszem, még krumplinyomóval is kinyomták a sült szalonnakockákat, minden csepp zsírra szükség volt az év során. A disznósajt ízét a mai napig érzem a számban, azóta sem ettem olyat. A svábok hurkája egyedülálló, külön készül a májas hurka és külön a véres. Sosem kerül bele árpakása vagy rizs, pirított zsemle- és szalonnakockák adják a krémességét. A tartalmas hurkaleves (a zsíros abálólében kifőtt és szétfőtt hurkák tartalmas levese) különlegességnek számított, sokszor a szomszédok fazékkal álltak sorban érte. A füstölt kolbászt igazi sváb recept szerint készítették sok fokhagymával, szerecsendióval.
A dolgos szülők megpróbáltak mindent megadni a gyermekeiknek. Taníttatták őket, hogy tovább tudjanak tanulni, több lehetőségük legyen az életben, mint amennyi nekik adatott.
Fiatalon, 1969-ben mentem férjhez Balog István Gyulához és az ő családi házukba költöztem, amihez a kőműves nagybácsik segítségével önálló lakrészt építettünk.
Nagy lakodalmunk volt – háznál, rezesbandával, sramlizenével. Ma már hagyományosnak mondható ételekkel vártuk a vendégeket, amiket természetesen a család készített.
Egy évre rá megszületett István fiam, aki több generáción át kapta ezt a nevet a keresztségben. A családban nagyon szerették, iskolásként is mindig bement valakihez a Ják utcába. Mindenhol kapott egy-egy jó szót vagy ékes tanácsokat az élethez. Valahol kiflis smarni, valahol tea várta, de az egyik külföldön dolgozó nagybácsitól kapta az első elemes autóját is, egy tankot. Tőlük tanult papírsárkányt készíteni és eregetni.
Szépen gyarapodtunk. Férjem nagymamájától 1978-ban balatoni telket kaptunk, amire saját kezünkkel faházat építettünk. Az egész család, a négy generáció nyaralt benne, sokszor együtt szorongva.
A régi hagyományok egyik utolsó őrzője fiam, Balog István. Testnevelőként vitte tovább a sport szeretetét a családban (édesapja és nagyapja elismert labdarúgó, édesanyja kosárlabdázó), majd a Testnevelési Egyetemen kapta edzői végzettségét. Több mint negyedszázada a Budafoki Kosárlabda Klub edzője és klubigazgatója. Kerületünktől Sport 22 kitüntetést kapott.
Íróként is aktív, eddig két fantasykötete és több novellája jelent meg, jelenleg az önkormányzati tulajdonban lévő Budafok-Tétény Kultúrájáért Közalapítvány kuratóriumának elnöke.