Családtörténeti sorozatunkat ezúttal a Thész család történetének első részével folytatjuk. A történet elmesélője Thész Dóra, aki családfakutatása során az 1600-as évek végétől talált dokumentumokat a családjára vonatkozóan.
Apai őseim Burgenland területéről származnak, szépapám apja, Thész György (1792-1844) innen, Sopronújlakról vándorolt át a Fejér megyei Adony-Rácalmás környékére. Szépapám, Thész János (1833-1923) Adonyban alapított családot, és gépészkovácsként dolgozott, amely szakma apáról fiúra szállt hat generáción keresztül. Nyugaton az ipari forradalom idején sok szakmát gépesítettek, a család férfi tagjai nemcsak a hagyományos kovácsmesterséghez értettek, hanem a mezőgazdaságban, az uradalmakban használt gőzgépekhez is.
Thész János legidősebb fia, János folytatta a mesterséget az Adony melletti Alsócikolapusztán lévő majorságban, amelynek ma már emléktábla őrzi a helyét.
Üknagyapám 1893-ban feleségül vette Benczkóber Etelkát, akinek Mihály édesapja szintén gépészkovácsként dolgozott. A házasságból két fiuk született: 1894-ben Thész Gyula, dédnagyapám és 1896-ban öccse, Thész Lajos.
Gyula, miután kitanulta a szakmát, feljött a nagytétényi Lőwy-majorba, és itt gépészként helyezkedett el, Lajos pedig szülőhelyén alapított családot, később Rácalmás köztiszteletben álló tanítója lett.
Gyula Nagytétényben ismerte meg a későbbi feleségét, Frank Eleonórát (becenevén Lenkét), akinek édesapja, Sándor 1902-től a Lőwy-major uradalmi gépésze volt.
Frank Sándor, üknagyapám a Száraz–Rudnyánszky-kastély mögötti kis szolgálati birtokon élt feleségével és hat lányával.
A lányokat kitaníttatta, és mivel Tétényben akkoriban még nem alakult meg a polgári iskola, Budafokra jártak tanulni a mai Kossuth Lajos Általános Iskola épületében működő polgári leányiskolába.
Sajnos 1916-ban a családfő meghalt – sírja a tétényi zsidó temetőben található –, így Frank Sándorné egyedül maradt hat lányával. A szolgálati lakást el kellett hagyniuk, a Duna utca 2. szám alá költöztek. Szerencsére a három idősebb leány ekkoriban már tisztviselőnőként dolgozott, így ők tartották el a családot. Gyula 1916-tól udvarolt a későbbi feleségének, Lenkének, de a háború közbeszólt. Dédapám szakaszvezetőként szolgált a háborúban, de megsebesült, és egy ideiglenesen felállított katonai kórházban ápolták.
Ez idő alatt sűrűn leveleztek, és a háború után, 1919 elején tartották az eljegyzésüket a lakóházukkal szomszédos Hufnágel vendéglőben.
1919 májusában esküdtek meg Tétényben. 1923-ban megszületett a lányuk, Thész Zsófia, 1925-ben pedig fiuk, Thész János, a nagypapám.
Ezekben az években épült ki a nagyvárosokban a villamos közvilágítás és fejlődött hatalmasat a villamosvasúti hálózat: Gyula dédapám ebben az irányban képezte tovább magát, és a Székesfővárosi Elektromos Műveknél helyezkedett el elektrikusként, Lenke dédmamám pedig tisztviselőnőként dolgozott ugyanannál a vállalatnál. Életvidám, jó kedélyű Gyula dédapám a Nagytétényi Dalárdában énekelt März József szabómesterrel együtt, aki anyai ágról szintén dédapám.
Folytatjuk…