Családmese sorozatunkban folytatjuk a Thész család történetét a második résszel. A történet elmesélője Thész Dóra, aki családfakutatása során az 1600-as évek végétől talált dokumentumokat a családjára vonatkozóan.
A Thész család történetének első részét ITT olvashatják.
A Thész család – 2. rész
Ekkoriban történt, hogy az egyik idős rokonukat, aki tüdőgümőkórban szenvedett, dédszüleim magukhoz vették és ápolták. Sajnos a beteg nagynéni őket is megfertőzte, Gyula 1928-ban, Lenke pedig 1933-ban fiatalon elhunyt.
Két árva gyermekük gyámja a nagybácsi, Thész Lajos lett, a gyerekek felváltva nevelkedtek Tétényben a Frank nagynéniknél és Rácalmáson a Thész családnál.
Zsófi női szabó képesítést szerzett, majd 1943-ban férjhez ment Kondor Jánoshoz, 1944-ben megszületett lányuk, Zsóka.
Kondor János harcolt a II. világháborúban, 1945 márciusában egy bevetés során lelőtték a repülőgépét, amely lezuhant, és a fedélzeten tartózkodó összes katona meghalt. Zsófi és lánya, Zsóka 1956 legvégén a szomszédok rábeszélésére egy teherautón hagyták el az országot az utolsók között, mielőtt a kommunista államhatalom lezáratta volna a határokat. Nagyon gyorsan két bőröndbe pakolták a legszükségesebb holmikat, és felszálltak a teherautóra a berendezett lakásukat és eddigi életüket hátrahagyva. Sajnos miután világossá vált, hogy nem térnek vissza, az üresen hagyott lakásukat rövid időn belül feltörték, mindent elvittek. Nagyon fájó számomra, hogy a dédnagyszüleim után szinte semmi emlék, sem fotók, sem iratok nem maradtak.
Zsófiék később a Szabad Európa Rádión keresztül üzentek az itthoni rokonoknak, hogy szerencsésen megérkeztek Amerikába. Los Angelesben éltek, itt is hunytak el, az ő vonalukon nincs már élő rokonságunk.
Nagypapám, János a polgári iskolai évei alatt a József Fiúintézet bentlakásos tanulója volt, majd végzése után a Magyar Királyi Felső Ipariskola vegyipari tagozatán tanult tovább, ahol 1944-ben kapta meg az oklevelét. Rögtön ezután besorozták és kiképzésre vitték, de szerencsére nem vetették be az alakulatukat, ám fogságba esett. Fogsága idején egy évet dolgozott egy osztrák gazdánál, aki nagyon megkedvelte, marasztalta és a lányát hozzá akarta adni feleségül. Nagyapa viszont hazavágyott Nagytéténybe, 1946-ban haza is indult, majd szerencsésen megérkezett a nagynénjeihez. 1947-ben vegyésztechnikusként helyezkedett el a Budapesti Oxigéngyárnál a Budafoki úton.
Ebben az évben ismerte meg a leendő feleségét, Felföldi Ilonát, akivel 1948-ban házasodtak össze Nagytétényben.
1949-ben megszületett apukám, Thész János.
Hamarosan folytatjuk a harmadik résszel…