Czondi Kriszina Réka munkáját is Katona Péter-díjjal jutalmazta Budafok-Tétény önkormányzata

by talastunde

Czondi Krisztina Réka, a Budafok-Tétényi Család- és Gyermekjóléti Központ esetmenedzsere és Nagy Ibolya, Budafok-Tétény Budapest XXII. kerületi Szociális Szolgálat Szivárvány Idősek Klubjának csoportvezetője kapott idén Katona Péter-díjat, amely a szociális szférában dolgozók teljesítményét ismeri el. Nagy Ibolyát már bemutattuk, ezúttal Czondi Krisztina Rékának tettük fel a kérdéseinket.

A Budafok-Tétényi Család- és Gyermekjóléti Központ esetmenedzsereként milyen feladatokat kell megoldania?
Hatósági ügyekkel foglalkozunk, úgymint gyermekek védelembe vétele, családba fogadása, nevelésbe vétel, ideiglenes hatályú elhelyezés. Minden olyan feladat, ami hatósági ügyekben érintett, annak a megoldásán dolgozom. Családsegítőként kerültem a gyermekjóléti központba, menetközben lettem esetmenedzser. Az a megtiszteltetés ért, hogy kiválasztottak erre a pozícióra. Szociális munkás és diakónus végzettségem van. Ez egy eléggé összetett munka, amihez a szakmai tapasztalat feltétlenül szükséges. Rendszeresen meg kell
jelenni, részt kell venni a gyámhivatali tárgyalásokon, javaslatokat teszek, amelyek mindig megalapozottak kell legyenek. Csak a legvégső esetben emelünk ki gyermeket családból, amikor már minden lehetséges megoldást, ami szóba jöhet a gyermek szempontjából, megpróbáltunk. Ha a nevelésbe vételre teszünk javaslatot és nem találunk természetes támaszt, ahová elhelyezhető lenne a gyermek, akkor kerülnek állami gondozásba. Az egészen kicsi gyermekek többnyire nevelőszülőkhöz, a 9 évnél nagyobbak pedig
általában a gyermekotthonokban kerülnek elhelyezésre. Igyekszünk úgy javaslatot tenni, hogy a testvéreknek egy gondozási helye legyen, de a rendszer túlterheltsége miatt ez nem mindig megoldható, de a mi javaslatunk mindig az, hogy a testvérek együtt, egy gondozási helyen maradjanak.


Hogyan zajlik egy munkanapja?
Rendszeresek a kollégákkal való megbeszéléseim, mindent közösen beszélünk meg. Munkám során a váratlan helyzetekre érdemes felkészülni, nagyon sokszor ki kell menni megnézni egy-egy gyermeket, családot. Rugalmasnak kell lenni ebben a szakmában a váratlan helyzetekre. A jelzőrendszer tagjaival
találkozni kell, az iskolák, az óvodák képviselőivel, orvossal, védőnővel. Családlátogatásra is járok, a gondozási időszakban havonta többször is elmegyek családlátogatásra egy-egy érintett családhoz, soron kívül is akár. A
családok is bejönnek a gyermekjóléti központba. Sokszor azt látjuk, hogy a gyermek problémája mélyről eredeztethető. Egy családi konfliktusban lehet, hogy a gyermeket nem bántják, de lelkileg megterhelő számára, ha a szülők a szeme és a füle hallatára veszekednek. Mindig az egész családot együtt kell vizsgálni. A külön élő szülők esetében, ha mindkét szülő él a szülői felügyeleti jogával, akkor meg kell keresni a külön élő
szülőt, mert rá is hárul felelősség. Ő is kap feladatot. Gyakran a nagyszülőket is bevonjuk a feladatokba, illetve az egyéb természetes támaszokat is.


Mennyire megterhelő lelkileg a munkája?
Mivel magas esetszámokkal dolgozunk, ezért megterhelőnek érzem. Családsegítő szolgálatvezetőként is dolgozom az esetmenedzseri munkám mellett. Gyakran előfordul, hogy túlórázom a kollégáimmal együtt.


Meglepődött a díjon?
Rendkívül meglepődtem, sejtésem sem volt a díjról, de rendkívül jól esik az elismerés. Mindig jó érzés, ha az ember bíztatást és megerősítést kap a jól elvégzett munka után. Én is a kerületben a szociális szolgálatnál kezdtem a munkámat, ahol együtt dolgozhattam Nagy Ibolyával, a másik díjazottal, sőt, mivel barátnők is vagyunk, ezért dupla öröm volt nekünk az elismerés.

Olvasta már?