Elhunyt Parcsami Gábor író, költő, újságíró, az MTI egykori munkatársa. Augusztus 14-én, még a 60. születésnapja előtt, váratlanul ragadta el a halál.
„Nézd azt a dagi kis költőt, verset fabrikál / a pályaudvar huzatcsöndjében […] Fehér arcán véres könnycseppek gurulnak végig, / az ajka felrepedt” – még meg sem ismerhettük igazán, s már elragadta tőlünk a halál Parcsami Gábor költőt, drámaírót, aki több mint egy évtizedig az MTI munkatársa is volt (fent idézett verssorai Garzonmagány című kötetében jelentek meg).
Az 1965. szeptember 10-én, Győrött született Parcsami Gábor, akit sokan újságíróként ismertek meg, könyvtárosi végzettséggel rendelkezett, többek között az Unio című lap, a Kráter Műhely Egyesület,
az Esti Hírlap, a Pesti Hírlap, az Új Magyarország és a Magyar Nemzet munkatársa volt.
Sajtófőnökként dolgozott a Budafoki Önkormányzatnál, helyi lap főszerkesztője volt az Otthonunk Kőbánya című helyi újságnál. Az MTI-ben felelős szerkesztő volt, és kapcsolattartó a Külföldi magyar sajtószolgálatnál.
A távirati iroda munkatársa volt 2013-tól 2024-ig.
Irodalmi munkássága kiterjedt volt, publikált verseket, monodrámát, szellemes „lovagregényt” – műveit közölte más orgánumok mellett a Hitel, a Kapu, az Élet és Irodalom, a Polisz és a Magyar Napló is.
Fontosabb művei:
- Gyermekcsontok (Unio szerkesztőség) 1991,
- Zanzánia (Folyam Alapítvány) 1992,
- Vigyél haza (Omnis Fabula) 1993,
- Orgyánia (Rím Könyvkiadó) 2001,
- Fehérlábú cigányok (Tordas Kiadó) 2017,
- Garzonmagány (Cédrus művészeti Alapítvány) 2025.
A Fehérlábú cigányok című monodrámában Parcsami Gábor, saját családjuk története alapján, a Felvidékről kitelepített magyar családok kálváriáját dolgozta fel. Utolsó kötete, a Garzonmagány mély líraiságával a 20. század magyar klasszikusait idézte.
Parcsami Gábor 1988 óta volt nős, felesége, fiúgyermeke és 7 hónapos unokája gyászolja.
Forrás: hirado.hu