A városi környezetben élő fák életfolyamata télen sem áll le, még ha kívülről mozdulatlannak is tűnnek. A hideg hónapokban a növények különböző élettani stratégiákkal alkalmazkodnak a kedvezőtlen körülményekhez, és ezek a mechanizmusok biztosítják, hogy tavasszal újra egészségesen indulhasson a vegetációs időszak.
A lombhullató fajok ősszel fokozatosan felkészülnek a téli nyugalmi állapotra. A levelekben található tápanyagokat visszaszállítják a törzsbe és a gyökerekbe, majd a levelek lehullanak. Ez a folyamat jelentősen csökkenti a vízveszteséget, hiszen a párologtató felület megszűnik, és kisebb a fagyás veszélye. A városi fasorokban gyakori fajok, például a juharok, hársak vagy kőrisek mind hasonló stratégiát követnek. Az örökzöldek ezzel szemben megtartják leveleiket, de azok vastag kutikulával, viaszréteggel és csökkent párologtató nyílásokkal rendelkeznek, így a hidegben és a száraz szélben is képesek életben maradni.
A fák sejtszinten is felkészülnek a hidegre. A keményítő egy része cukorrá alakul, ami csökkenti a sejtnedv fagyáspontját. Ez olyan, mintha természetes fagyálló oldat töltené ki a sejteket. Így a víz nem kristályosodik ki a sejten belül, ami ellenkező esetben roncsolná a szöveteket. E folyamat miatt képesek egyes fajok még a komoly mínuszokat is elviselni anélkül, hogy maradandó károsodást szenvednének. A városi környezetben ritkán fordulnak elő extrém hidegek, de a fák genetikai programja sokkal zordabb körülményekre is felkészíti őket.
A tél ugyanakkor külön kihívásokat jelent a települési fák számára. Az utak sózása visszatérő probléma: a só a talajba jutva megváltoztatja annak szerkezetét, gátolja a vízfelvételt, és hosszabb távon gyökérkárosodást okozhat. Ez a hatás tavasszal gyakran sárguló vagy elszáradó levelekben mutatkozik meg. A gyökérzóna beszűkülése is tipikus városi jelenség: a fák sokszor szűkített ültetőgödrökben élnek, ahol kevés a tápanyag és a víz. A téli csapadékhiány miatt ezek a fák még inkább kiszolgáltatottak, különösen, ha a talaj tömörödött és rosszul szellőzik.
A törzseket is érhetik károsodások. A nappali napsütés hatására a kéreg felmelegedhet, majd az éjszakai fagyban gyorsan visszahűl. Ez a hőingadozás feszültségeket okoz, amelyek hosszanti repedésekhez, úgynevezett fagyrepedésekhez vezethetnek. A fiatal fák különösen érzékenyek erre, ezért célszerű téli törzsvédőket alkalmazni. A vadak rágása szintén kockázat, főként a külvárosi területeken, ahol az őzek vagy nyulak elérhetik a friss hajtásokat és a kérget.
Bár a fák életfolyamatai lelassulnak, teljesen nem állnak le. Ha a talaj nincs mélyen átfagyva, a gyökerek télen is képesek vizet felvenni. A rügyek már az előző év végén kialakulnak, és egész télen védett állapotban maradnak. A rügypikkelyek megóvják a belső szöveteket a fagytól és a kiszáradástól. Amikor a nappalok hosszabbodni kezdenek, a hőmérséklet emelkedik, és a talaj is felmelegszik, ezek a rügyek gyorsan növekedésnek indulnak. Ezért figyelhetjük meg, hogy egy-egy enyhébb februári napon már a mogyoró barkái vagy a téltemető virágai is megjelennek.
A városi fák téli túlélésében az emberi beavatkozásoknak is szerepe van. A fenntartók a sózás környezetbarát alternatíváit egyre gyakrabban alkalmazzák, például homok vagy zeolit kiszórását. A lakosság részéről a gyökérzóna kímélése, a hóhalmok megfelelő elhelyezése és a fiatal csemeték törzsének védelme mind hozzájárulhat a fák jobb kondíciójához. Ezek a kis lépések hosszú távon befolyásolják, hogy mennyire tudnak a városi fák alkalmazkodni a sajátos körülményekhez.
A téli hónapok tehát nem tétlenséget jelentenek a fák számára, hanem olyan időszakot, amelyben élettani folyamataik átrendeződnek a túlélés érdekében. A nyugalmi állapot, a biokémiai védekezés, a rügyek előkészítése és a speciális szöveti alkalmazkodások mind azt szolgálják, hogy tavasszal újra teljes erővel indulhasson a növekedés. A városi környezetben mindehhez hozzáadódnak az emberi tevékenységből eredő terhelések, amelyeket tudatos fenntartással és odafigyeléssel lehet mérsékelni.
Fotók: Pixabay, Forrás: dr. Kisvarga Szilvia és dr. Orlóci László (Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, TTDI)