Vitéz Pokorny Endre repülőtiszt életútjáról nyílt kamarakiállítás a Magdolna Udvar Helytörténeti Gyűjteményében, amire április 21-én, a megnyitó napján nagyon sok érdeklődő látogatott el.
A kiállítás házigazdája Gyönki Viktória muzeológus volt, aki elmondta az érdeklődőknek, hogy intézményünk már második éve igyekszik szolgálni a közösséget azzal, hogy kiállításokat szerveznek, ismeretterjesztő előadásokat tartanak, és arra buzdítják a helyi szervezeteket, magánszemélyeket, ha van olyan anyag, hagyaték, amit a nagyközönség elé szeretnének tárni, akkor örömmel fogadják azt – írja a budafokteteny.hu.
„A felhívásunk eljutott a Budatétényi Polgári Kör vezetőségéhez és tagjaihoz, illetve Szepesfalvy Anna alpolgármester asszony kötött össze minket Pokorny Endre családjával, és így kaphattuk meg a lehetőséget, hogy a hagyatékainak tárgyaiból és a fotókból egy kamarakiállítást szervezzünk.”
A kiállítást Szepesfalvy Anna alpolgármester nyitotta meg, aki Pokorny Endre életéről, a kerületért végzett munkájáról beszélt az érdeklődőknek. Az alpolgármester asszony felelevenítette Pokorny Endre feleségének szavait is:
„A Szűzanya a kötényében hordta őt, hiszen minden megpróbáltatás ellenére élete végéig megőrizte humorát és jó kedélyét.” Pokorny Endre hosszú élete során sok mindent megélt: gépével lezuhant, leszállásra kényszerítették, elfogták és bebörtönözték, két évet Szibériában töltött hadifogságban, 1950-től végleges szabadulásáig, 1961-ig annyi időt töltött börtönben, mint szabadlábon, elütötték, és három szívinfarktusa is volt. Az ország szinte összes börtönét megjárta, azonban soha nem ítélték el, ugyanis nem volt miért. 1956-ban elkapták az oroszok is, amikor a kórházból mentőautóval oxigént és gázt szállított a budatétényi szülőotthonba, de meg tudta győzni őket, hogy a kismamáknak és az újszülötteknek erre óriási szükségük van, így békén hagyták.
A kiállításmegnyitó záróbeszédét Gerzselyi Tamás mondta el, aki Pokorny Endre unokaöccse. Beszéde során felelevenítette a gyermekkorát, a közös élményeket, és mesélt Endre jelleméről is. „Sokszor derűs, megértő, másokat meghallgató, segítőkész, de ugyanakkor szigorú katonai fegyelemhez szokott. Az igazságot kereső életszeretete mindig továbbsegítette őt az élet nehézségein.”