März Zsuzsanna visszaemlékezésével folytatjuk családmese sorozatunkat, amit Zsuzsanna nagyszülei emlékére írt meg. A kétrészes történet első részében az Ulmból betelepült ősöktől a nagyszülők történetéig jutunk el, amelyben izgalmas, helyi nagytétényi szokásokról is olvashatunk.
Az első ismert, Ulmból betelepült sváb ősöm, Mathias Mertz (1718-1783) Szigetújfalura érkezett az 1700-as évek elején. Antonius nevű gyermeke (1755-1835) költözött Téténybe, ahol 1766-ban éppen zajlott a „tétényi tumultus”. Ez a tétényi jobbágyok zendülése volt Rudnyánszky József uradalmában, ahol megtagadták a gabona learatását. A katolikus anyakönyvekből megállapíthatóan a Téténybe került őseim többek között zsellérek, szőlőmunkások, vincellérek, molnárok, ácsok, szabómesterek voltak. Az én apai nagypapám, id. März József (1900-1986) szabómesterként dolgozott és élt Tétényben.
1926-ban feleségül vette Mehrl Máriát (1904-1986), aki hasonlóan férjéhez, régi tétényi sváb felmenőkkel rendelkezett.
Két gyermekük született. Édesapám, ifj. März József Gyula (1927-2010) és März Magdolna, keresztanyám (1928-1986).
A Diósdi utcában éltek, nagymama nevelte a gyerekeket és gondozta a Rác-hegyi 600 négyszögöles, illetve a Szutninak nevezett 400 négyszögöles kertjét a család segítségével. A kertek zömében szőlőt, őszibarackot adtak, és volt még sok alma, körte, meggy, ringló, ribizli, egres. A háznál állatokat is tartottak, tyúkokat és nyulakat saját fogyasztásra. Az állatok takarmányát is megtermeltük. Nagypapa öreg kerékpárjával szállította az őszibarackot a gyűjtőbe és haza. Munka után szépen felöltözött és körbesétált Tétényben, meg-megállt az ismerősökkel diskurálni. A műhelybe sokan jártak varratni, amikor elkészült egy új ruha, nagyapa szépen kivasalva, összehajtva a karomra tette és azt mondta: „Gyere Zsuzsi, házhoz szállítunk!” Kaptam érte pár fillért, amiből a trafikban cukorkát vettem. A sok munka mellett a szórakozása az éneklés volt, fiatalabb korában dalárdába járt. Soha nem hallottam svábul beszélni, ellentétben nagymamával, aki az utcabeli asszonyokkal svábul gajdolt.
Nagymama sokat dolgozott, minden reggel hajnalban az első busszal ment a kertbe, a munkák elvégzése után sietett haza. Pontban harangoztak, amikor az ebéd elkezdődött. A sváb szokások szerint főzött: például kedd, péntek tésztanap volt. Nem pazaroltak, semmit nem dobtak ki, ami maradék volt, azt a háziállatokkal etették meg. Nagymamám háztartási füzetet vezetett, amibe mindent beírt, bevételt, kiadást. Például, hogy hány spulni cérnát vett, mennyi tojást tojtak a tyúkok. A kertek gyakorlatilag mindent megadtak a nagy családnak, vásárolni csak néhány dolgot kellett. A padláson a szüret után szőlőfürtök lógtak, disznóvágás után pedig hurka, kolbász, sonka. A szüret nagy esemény volt a faluban és a családban is.
Lovas kocsival mentünk és vittük a puttonyokat. Mivel egész nap dolgozott mindenki, nagymama készült elemózsiával, hogy senki ne maradjon éhesen.
Szüretkor legalább nyolcféle rétest sütött. A disznóvágás korai keléssel járt, élve hozták a malacot, a böllér a család férfi tagjainak segítségével megbökte, a lányunoka, Zsuzsa megfoghatta a farkincáját.
A böllér az első kupica pálinkáját azután kapta meg, hogy a kolbászhúst bekeverte és a kóstolás után megfelelt.