A März család történetének második részét közöljük, amelyben März Zsuzsanna emlékezik vissza szüleire, családjára, családi eseményeinek lenyomataira.
Édesapám, ifj. März József Gyula (1927-2010) Tétényben végezte az elemi és polgári iskolát. Pentz Endre igazgató úr megszervezte 1942-ben a bácskai kerékpártúrát, amelyen négy diák vett részt, köztük az édesapám. A fiúk 500 km-t tettek meg, erről térkép készült, és részletes napló az eseményekről, amit édesapám írt.
Az 1940-41-es jeges dunai árvíz idején a rengeteg hóból szfinxet építettek az iskola udvarán, ahol korcsolyáztak is.
Édesapám sokféle sportot kipróbált, korcsolya, röplabda, foci, pingpong, sakk. 1944-45-ben elvitték leventének, minderről a naplójában részletesen írt, a hazatéréséről is, és lerajzolta a megtett útvonalat.
Idézet a naplóból:
„Végre a szőlőnkhöz értem, kint dolgozott édesanyám, nyesett, eldobta az ollót, mikor meglátott, átöleltük s megcsókoltuk egymást. Keresztpapa is kint volt. Később jött a keresztmama meg a Magdus is. Hamar
hazamentünk, s édesapámat is viszontláthattam. Mindent rendben találtam, nem sokat vittek el az oroszok. Fő, hogy szerencsésen hazaértem.”
Édesapám egész életében egy munkahelyen dolgozott, a Vadásztöltény Gyutacs Rt.-ben, ahol vasesztergályosként kezdte. Közben folyamatosan képezte magát. 1952. május 5-én megnősült, elvette Fodor Juliannát (1933-1998), édesanyámat. 1952-ben megszületett nővérem, Mária, 1953-ban én, Zsuzsanna. A következő évek szorgalmas munkával teltek a nagyszülők számára, ahogy nőttek az unokák, egyre többet tudtak segíteni. Édesapám a munka után a szőlőkben is dolgozott. Mi, nagyobbacska lányok gyakran
mentünk apuval a Duna-partra, ahol zsákszámra szedtük a zöldet az állatoknak. A Diósdi utca végén líceumot is gyűjtöttünk, a temetőben pedig cserebogarakat is szedtünk a tyúkoknak. A nagymama gyakran vitt minket Pentz Magdus nénihez, a komaasszonyához, aki varrónő volt, és 1958-ban a lánya esküvőjére koszorúslányruhát varrt nekünk.
Édesanyám egy munkahelyen dolgozott édesapámmal az irodai részlegen (Bányagyutacs Gyár, majd Chinoin). Felnőtt fejjel végezte el a közgazdasági szakközépiskolát esti tagozaton, egyidőben a nappali tagozatos Mária nővéremmel. A nővéremmel Nagytétényben kezdtük az iskoláinkat, majd én a Budai Nagy Antal Gimnáziumban érettségiztem. Ekkor költöztünk Budafokra, Rózsavölgybe a szüleimmel. A nővéremmel az iskolai szünetekben minden nyáron dolgoztunk, hol a gyufagyárban, hol a faluvégi bolgárkertészetben. Érettségi után az első munkahelyem a Vegyi- és Robbanóanyag-ipari Felügyelet volt. Nővérem a Budacolor Festékgyárban helyezkedett el. A munkahelyemen ismerkedtem meg a leendő férjemmel, Thész Jánossal, akivel 1976-ban kötöttünk házasságot. Két gyermekünk született, Dóra és Gábor. Férjemmel egyidőben kezdtünk esti tagozaton továbbtanulni, ő a Műszaki Egyetemet végezte el, vegyészmérnök lett, én pedig a Pénzügyi és Számviteli Főiskolát üzemgazdászként. Később banki vonalon tevékenykedtem. Két unokám született, Gergő és Laura. Munka után a család tagjai gyakran látogatták a nagyszülőket, mivel egyre inkább ellátásra szorultak. Időközben a szőlők eladásra kerültek.
1986 számunkra egy nagyon nehéz év volt, meghalt nagymama, keresztanyám és nagypapa. Édesapám eladta a Diósdi utcai szülői házat, ezzel gyakorlatilag egy életszakasza lezárult Nagytétényben. Nyugdíjazása után hódolhatott a kedvenc időtöltésének, a horgászatnak.
Jelenleg a férjemmel Budafokon élünk nyugdíjasként. Sok időt töltünk családfakutatással. Gyakran járunk Nagytéténybe, és felkeressük az egykori lakóhelyeinket (Hársfa utca, Zambelly Lajos utca, Diósdi utca).