A Klauzál Házban vasárnap este sem lehetett unatkozni, a Made in Hungária musicalt láthatták az érdeklődők a Magyarock Dalszínház előadásában. Kollégánk is ott járt, és a látottak őt is lenyűgözték.
Sokakat már az ötletes elnevezés is megnyert, ahogy a várakozók között elcsíptem egy-két hangosabb félmondatot. A darabról talán igazi kritikusnak kellene írnia, én csupán élvezni tudtam a műsort. Bár Fenyő Miklós zenéi nem tartoztak a kedvenceim közé, és bár a musical, mint műfaj nem nekem lett kitalálva, de el kell ismerni az érdemeit egy olyan színpadi produkciónak, ami meg tud mozgatni kicsiket és nagyokat egyaránt. Ez telitalálat volt. Egy ponton már én is elkezdtem izgulni Rickyért.
Az első sorban több idősebb hölgyet láttam, akik az egyes zenei betétek alatt majdnem táncra perdültek, úgy járt a lábuk. Megkérdeztem tőlük, ha csak röviden kellene az egész műsort jellemezniük, mi lenne az?
A válaszok:
“Színtiszta nosztalgia.”
“Remek darab. Nagyon ügyesek voltak.”
“Egy csoda. Az elejétől a végéig egy csoda.”
