A XXII. kerület egy különleges művészének életművét mutatja be az a kiállítás, amely Pogány Gyula festő emléke előtt tiszteleg. A tárlat anyagát Gyönki Viktória kurátor állította össze, aki a művész életének meghatározó időszakát kutatta fel levéltári és múzeumi források segítségével.
Az emlékkiállítás apropója, hogy idén száz éve hunyt el a festő, ezért a kurátor és a hagyaték gondozója – Sarnóczay Levente – úgy döntöttek, hogy bemutatják az életmű legfontosabb darabjait a kerület lakói számára.
A tárlat elején Pogány Gyula hadifestőként készült munkái láthatók reprodukció formájában. Ennek oka, hogy ezek az alkotások Pécsen találhatók, és a szállításuk nagy logisztikai kihívást jelentett volna. Mégis különleges élmény, hiszen a művek valószínűleg a világháború lezárulta óta nem voltak láthatók a nagyközönség számára, és még a család is alig ismerte ezt az életműrészt.
A festő a frontvonal mögötti életet dokumentálta – hadifoglyokat, szolgálatot teljesítő katonákat és állatokat ábrázoló alkotások készültek ebben az egy évben.
A következő falszakaszon a kerülethez kötődő festmények kaptak helyet. Ezek a képek egy sokkal nyugodtabb, vidéki hangulatú Buda- és Kis-Tétényt mutatnak be, még abból az időből, amikor a település nem tartozott Budapesthez, és egyáltalán nem volt ilyen sűrűn beépítve.
Pogány Gyula Olaszországban képezte magát, később pedig Horvátországban és Zalában is élt, ezekből az időszakokból származó alkotások szintén megtekinthetők. A kiállítás egyik kiemelt darabja a „Köpülő asszony” című nagyméretű festmény, amely központi szerepet kapott a teremben.
A tárlat egyik legmegrázóbb része egy befejezetlen mű, amely arról tanúskodik, hogy a festő életútja tragikusan félbeszakadt. Pogány Gyula fiatalon, tüdőbetegség következtében hunyt el, így életműve mindvégig lezáratlan maradt.
A kiállítást számos archív anyag is kiegészíti: iskolai bizonyítvány, házassági dokumentum, gyászjelentések és családi fotók mutatják be közelebbről a művész személyes történetét.
Ez a kiállítás nemcsak egy alkotó életét és munkásságát tárja fel, hanem segít abban is, hogy a kerület lakói újra felfedezzék saját kulturális örökségüket. Ahogyan a kurátor fogalmazott, fontos cél volt, hogy Pogány Gyula művészete ismét élő része legyen a közösségi emlékezetnek.
