A nagy melegben is zsúfolásig megtelt az udvar zenerajongókkal, akik végig együtt énekelték a népszerű nótákat a zenekarral.
A program előtt az együttes két tagjával, Tabányi László szólamvezető brácsással és Toldi József Attilával, a Hegedű II. szólamvezetőjével beszélgettünk. Nemrég a mai koncert kapcsán írtunk egy hosszabb cikket a zenekarról, így most néhány szokatlanabb kérdést szeretnék feltenni.
A zenekar nevében az van, hogy száztagúak. Van, hogy valóban ennyien állnak a színpadon? Valójában hányan vannak?
– Ez azt jelenti, hogy százan, sőt, még többen is vagyunk, de nem mindenhova hívják meg a teljes zenekart. Van, amikor húszan, ötvenen, nyolcvanan vagy éppen kilencvenen muzsikálunk – a létszám attól függ, hogy a rendezők hány zenész fellépését tudják megfizetni.
A cigányzenekar azt jelenti, hogy minden tagjuk roma származású?
– Vannak közöttünk néhányan, akik nem cigány származásúak, jelenleg is van például nem roma klarinétosunk, brácsásunk. Aki szeretne a zenekarba jönni és megfelel, az játszhat velünk, nagyon szívesen látjuk.
A nagyon sok tag szokatlan egy zenekarban, mennyire tartanak össze, a zenélésen kívül is barátok, összejárnak?
– Mi nagyon régen ismerjük egymást, úgy mondhatnám, hogy előbb ismertük egymást, mint a feleségeinket – nagyon nagy az összetartás a tagok között. A Rajkó Zenekarban kezdtünk mindannyian, már vagy 30-40 éve.
Mekkora a fluktuáció a zenekarban?
– Nem úgy van, hogy elmennek, hanem sajnos kihalással veszítjük el a tagjainkat. A 40 év alatt így is több száz tagunk volt már.
A megjelent cikkben azt mondták, hogy évente 50-60 koncertet adnak Magyarországon, de fellépnek külföldön is. Merre jártak mostanában a határainkon kívül?
– A külföldi fellépéseink száma visszaesett, de nem panaszkodunk, mert azért vannak. Megyünk Törökországba, Horvátországba és valószínűleg Kínába is.
Már több éve működik a Muzsikáló Magyarország program, melynek keretében tavasztól őszig cigányzenekarok kapnak támogatást, hogy éttermekben, kávéházakban lépjenek fel. Fontosnak tartják a programot?
– Azért fontos, hogy az úgynevezett kávéházi cigányzenét – ami nem cigányzene, mert semmi köze nincs ahhoz, az magyar zene – népszerűsítsék. Mivel egyre kevesebb helyen muzsikáltak, megpróbálta a kormány kicsit föllendíteni az éttermi zenélést, hogy az új generációk is hallják a nótákat. Én azt hiszem, sikere van ennek a programnak.
Említette, hogy a cigányzenekarok magyar zenét játszanak, nem cigányzenét, ez önökre is igaz?
– Mindenki itt van eltévedve. Amit mi játszunk, annak semmi köze a cigányzenéhez, csak, mint a többieknél, nálunk is cigány származású zenészek játsszák a magyar zenét. Ezek kottában leírt magyar nóták, amiket tanárok, professzorok vagy akár rendőrfőnökök szereztek. A valódi cigányzene az, amit például a Parno Graszt játszik, itt a hangszerek közt van kanál, kanna és több más „autentikus cigány hangszer”. Amit mi játszunk, az magyar zene – csak mi, cigányok játsszuk a magyar zenét, mi tudjuk igazán eljátszani, én így látom a dolgot.
Sokan elmennek egy étterembe, mert “ott zenélnek a romák, hallgassunk egy kis cigányzenét” – de ez nem az, ez magyar zene, csak cigány származású emberek játsszák. Mi is játszunk mindent, olyan műfaj nincs, ami ne szerepelne a repertoárunkban, a magyar nótától az operettig, a jazztől az operáig. Például a Margitszigeten e hónapban A sevillai borbélyt is eljátsszuk majd.
