Miért elengedhetetlen, hogy egy politikus a saját szimpatizánsain túl is mindenkivel szóba álljon? És milyen jövő vár Dél-Budára a közlekedés és a fiatalok mentális egészsége terén? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgettünk Kocsondi Márkkal, aki harmadik generációs budafok-tétényiként, az önkormányzati munkában bizonyítva ma már arra készül, hogy országgyűlési szinten képviselje a 11. és 22. kerület együttes érdekeit.
„Nem is szeretem magam politikusnak hívni, sokkal inkább a köz érdekében cselekvő személynek” – vallja Kocsondi Márk, aki a közéleti elköteleződést szó szerint az anyatejjel szívta magába. Harmadik generációs budatétényiként a gyökerei mélyre nyúlnak: nagyszülei még fiatalon költöztek Rózsakertre, nagyapja pedig 1998-tól dolgozott önkormányzati képviselőként a kerületben. Ezt a lokálpatrióta, az emberek gondjaival napi szinten foglalkozó szellemiséget vitte tovább, amely 2024-ben érett be igazán, amikor egy kifejezetten nehéznek számító választókerületben sikerült elnyernie az egyéni képviselői mandátumot.
Két kerület, egy otthon: A 11. és a 22. kerület összefonódása
Bár ma feleségével és három gyermekével együtt élnek Budatétényben, élete szorosan kötődik a szomszédos Újbudához is. „Az óvodától a diplomáig a 11. kerületbe jártam az intézményekbe, feleségemmel is ott éltünk, és az első gyermekünk is oda született” – meséli. Ez a kettős kötődés kulcsfontosságú a jövőbeli tervei szempontjából.
Márk ma már nem titkolt célja, hogy az önkormányzati sikerek után az Országgyűlésben is képviselje ezt a régiót.
A Szabadkai utca tanulsága: Politizálás a lövészárkokon túl
A képviselői munka legnehezebb, egyben legszebb része a közvetlen emberi kapcsolatok kiépítése. A 2024-es kampány alatt Márk és csapata nem elégedett meg a saját táboruk mozgósításával; szó szerint végigkopogtatták a körzetet.
„Mindenhova becsöngettünk, nemcsak a szimpatizánsokhoz. Az emberek értékelték a nyitottságot és a bátorságot. Meghallgatták, miben kérem az együttműködésüket, elmondták a véleményüket, és végül mellém álltak.”
Ennek a párbeszédnek a leginkább kézzelfogható eredménye a tarthatatlan állapotú Szabadkai utca felújítása lett. Ahogy Márk rámutat: önerőből, a lakók aktív támogatása és bevonása nélkül egyetlen ilyen projekt sem vihető sikerre. A receptje egyértelmű: ha valaki a választók bizalmát kéri, annak a választók között kell élnie, nem pedig egy elefántcsonttoronyból irányítania.
Infrastruktúra és közlekedés: Dél-Buda nem külváros!
Ha a jövő feladatairól van szó, a legfőbb prioritás a közlekedés és az infrastruktúra fejlesztése. Márk határozott álláspontja, hogy Budafok-Tétény és Dél-Buda lakói nem kezelhetők másodrangú polgárokként a belvárosiakkal szemben.
„Mi nem peremkerületként vagy külvárosként szeretnénk Budapest része lenni. Ugyanazokat a jogokat, lehetőségeket és szolgáltatásokat várjuk el, mint bárki más a városban” – hangsúlyozza. Ennek eléréséhez konkrét országos hatáskörű projektek megvalósítására van szükség:
- Kötött pályás közlekedés: A fonódó villamoshálózat meghosszabbítása Budafokig.
- Tehermentesítés: A Déli Körvasút fejlesztésének befejezése, amely a tervek szerint napi 60 ezer autóval tehermentesíti majd a környező utakat.
- P+R parkolók: A vasútállomások körüli parkolási lehetőségek drasztikus bővítése az agglomerációs forgalom megfogására.
Harc a modern kor démonaival: Függőségek és mentális egészség
A fizikai tér fejlesztése mellett a társadalom mentális állapota, különösen a fiatalok védelme is kiemelt szerepet kap Márk programjában. Nyíltan beszél azokról a problémákról, amelyek felett sokan hajlamosak szemet hunyni: a drámaian terjedő képernyőfüggőségről és a dizájnerdrogok megjelenéséről a kerületekben.
Mint mondja, egyre gyakrabban találkozni Kelenföldön vagy Albertfalván is szer hatása alatt álló, teljesen leépült fiatalokkal. A probléma kezelésére nem elegendőek a politikai szólamok; szakmai szervezetekkel kell összefogni. Éppen ezért dolgoznak szorosan együtt a Katolikus Karitász RÉV szenvedélybeteg-segítő szolgálatával, hogy valós, helyi szintű segítséget tudjanak nyújtani az érintetteknek és családjaiknak.
A legfőbb hátország: A család és a jövőkép
A közéleti munka napi 24 órás, heti 7 napos szolgálatot követel, amely rengeteg lemondással jár. Márk hálásan emeli ki, hogy ezt a tempót lehetetlen lenne bírni a felesége támogatása és kompromisszumkészsége, valamint a kiterjedt család (nagyszülők, testvérek) segítsége nélkül.
És hogy mi a végső cél, amiért mindezt csinálja? A válasz a jövő generációjában keresendő. Olyan zöld, biztonságos és kiválóan ellátott településrészt szeretne formálni Dél-Budából, ahol ha a gyerekei felnőnek, és felteszik maguknak a kérdést, hol szeretnének élni, a válaszuk egyértelmű legyen: „Naná, hogy itt szeretnék élni!”