A népszerű művésznek sok rajongója jött el a Klauzál Ház tágas kiállítóterébe megnézni a tárlatot. A Munkácsy-díjas festőművész kiállítását Cs. Tóth János művészeti író nyitotta meg, akit Király Levente kísért zongorán.
A program előtt a kiállító művésszel, Varga-Amár Lászlóval beszélgettünk.
Rengeteg egyesület tagja, már több mint 150 kiállítást rendezett, tanít iskolában, folyamatosan készíti az újabb képeket, hogy van ennyi energiája?
- Az igazság az, hogy az idő rág engem, meg a vasfoga is. 45 éve vagyok profi művész és ez az életem. A tanítást most hagytam abba, életem első és utolsó munkahelye volt a Szent Gellért Katolikus Gimnáziumban 16 évig.
A mostani kiállításon több korszakából vannak művek kiállítva?
- Igen, ez egy vegyes kiállítás, például a töltényhüvelyekből készült képeket idén júniusban állítottam ki először egy kis galériában „Si vis pacem, para bellum!” (Ha békét akarsz készülj a háborúra!) címmel. Mivel ez egy hatalmas tér, régi képeket is előszedve úgy rendeztem be, hogy azért egységes legyen. Ez az én életművem, ami mindig változik, de mégis mindig ugyanaz. Szeretem az idegen anyagokat applikálni a klasszikus festészeti tudással. Az évek során felhasználtam celofánt, nylont, röntgenleletet, madártollat, töltényhüvelyt. Mindig valami új jön, azt próbálom beleépíteni a művészetembe.
Milyen közeli tervei vannak?
- Nincs tervem, sajnos így van. Nem szeretek festeni, nem utálok festeni, nem tudok nem festeni, a festés egy alkotás, egy létállapot, nem tudja nem csinálni az ember.
A Facebook-oldalán egy korábbi, több éves fotó a profilképe, mit lehet róla tudni?
- Czimbal Gyula barátom fotója, ez a mottóm, ezt teszem mindenhová. Fotóművész barátom négyszer nyert díjat a rólam készült különböző képekkel a sajtófotó kiállításokon.
Az egyik képébe agyröntgenlelet van beapplikálva, kérem meséljen erről a művéről.
- A rendszerváltás után kezdtem el ilyen műveket készíteni. A saját testrészeimről készült röntgenfelvételeket használtam fel a képekhez Átvilágítás címmel. Én egy tisztességes, átvilágítható ember vagyok, a saját sziluettembe applikáltam a felvételeket. Az itt kiállított Mély lélegzetbe valójában egy gerinc-röntgenfelvétel van beapplikálva. Síelést oktattam közel 40 évig, és egy nagy esés után készült a lelet – szerencsére nem történt súlyos sérülés -, melyet felhasználtam a festményemnél.