Dr. Boronkay Gábor egy ritka rózsafajtáról számol be a Budatétényi Rózsakertből.

Amiről a következőkben szó lesz, az egy viszonylag új fajtacsoport: a perzsa szemes vagy más néven perzsa mintás rózsa. Hivatalosan azonban sokkal körülményesebb a neve: Hulthemia mintásnak hívják, hamarosan arra is rátérünk, hogy miért.

A csoport, mint újdonság, valamikor 1984-85 táján jött létre. Sok fiatalnak persze már az 1980-as évek is történelemnek számítanak, de a legtöbb modern rózsafajtacsoport ennél azért régebbi: többségük 1880-1930 között született. Kérdésként merülhet fel, hogy több tízezer rózsa mellett miért kellett még a XX. század legutolsó éveiben is új fajtacsoportokat létrehozni.

A rózsakertészet egy hatalmas piac, nagyon nagy pénzek mozognak benne. Ahhoz azonban, hogy a vásárlási kedv ne csökkenjen, mindig kell valami újat, szokatlant mutatni. Előfordul, hogy ehhez elég a virágoknál is létező divat megváltozása, de többnyire valódi újdonságról van szó. Ilyen új igény például a környezetvédelem, ezt elégítik ki a rezisztens lombú fajták, a méh- és madárbarát rózsák. Ugyanakkor előbukkanhat új felhasználási terület is, amihez a régi rózsák már nem megfelelőek, mint amilyen például az autópályák szegélyezése. Semmi sem kelti fel azonban úgy a vásárlók érdeklődését, mint a szokatlan mintázatú, meghökkentő színű rózsák. Itt éppen ez utóbbiról van szó, bár a szemes rózsa kinemesítése nem a divatot követte, inkább teremtette azt.

Irán, Kazahsztán, Türkmenisztán sivatagos részein él egy különleges rózsa. Semmiben sem hasonlít a közismert vadrózsákra: pozsgás jellegű viaszos levelei nem összetettek, hajtásai fehéresek igen vastag tüskékkel. Annyira eltér minden mástól, amit rózsának tartunk, hogy sokáig latinul nem is Rosanak, hanem Hulthemianak hívták. Különös neve egy belga könyvgyűjtőre utal, Charles van Hulthemre (1764-1832), akinek nem csak arra volt energiája, hogy olvasgassa 60 ezres könyvtárát, de jutott ideje a ghenti botanikus kertre is. Többek között 1809-ben ő népszerűsítette a kert első virágkiállítását is. A Hulthemia-faj azonban ma már valódi rózsának számít, és többnyire perzsa rózsaként hivatkoznak rá.

A könyvmániásról elnevezett rózsa azonban nem a hajtásairól híres: élénk aranysárga virága ugyanis a közepe felé sötét bíborvörösbe megy át. Ez a szokatlan színkombináció talán a rovarokat vonzza: a sötét színű folt esetleg jobban felmelegszik. Mindenestre tény, hogy a világ egyetlen ilyen vadrózsája, mintázata a tulipánra vagy a pipacsra emlékeztet. Bele is szerettek a nemesítők, de nemhogy keresztezésbe vonni nem sikerült, egyszerűen még fenntartani sem. Sivatagi rózsaként a nyugat-európai nyirkos levegőn, nehéz agyagos talajon egyáltalán nem érzi jól magát. Bosszantotta is ez a kertészeket, hiszen Belső-Ázsiában annyira közönséges, hogy ezzel raknak tüzet.

Éppen ezért meglepő, hogy éppen egy angol nemesítőnek, Jack Harkness-nek sikerült nemesítésbe vonnia. Neki sem volt azonban könnyű dolga, sok-sok év és számtalan keresztezés csupán négy piacképes fajtát eredményezett. Ráadásul ezek sem könnyen kezelhetőek, a Budatétényi Rózsakert is csak három fajtát tudott vásárolni belőlük, de közülük csak egy, az “Euphrates” maradt fent. Ugyanakkor nemesítésre is csak egy volt közülük alkalmas, mégpedig a “Tigris”, mert a többi fajta steril, további nemesítésre alkalmatlan.

Kétségtelen azonban, hogy a sötét közepű rózsa egy valódi újdonság, sok kertbarátnak akadt meg rajta a szeme. Felpörgött a nemesítése és egyre több ilyen fajta jött létre. Van közöttük sárga-bordó kombináció, rózsaszín-bíbor, de fehér-sötétlila is. Többnyire a kevés, de nagy szirmú fajták a népszerűek, mert a telt virágokban a szirmok kitakarják a “szemfoltot”.

A sok fajtaújdonság közül itt azonban csak egyet szeretnék bemutatni, mert sok látogatót vonz: ez pedig a “Blue Eyes”, vagyis a “kék szemek”. A fajtát azonban már egy másik angol, Peter James hozta létre, hiszen ez már sokadik generációja az eredeti keresztezésnek. Jellemző, hogy a nemesítője nem adta meg a fajta őseit, noha a fajták alapadatai között illik az anyai és az apai szülőt is megemlíteni. A műhelytitkok védelme azonban a rózsanemesítésben mindent felülír.

A “Blue Eyes”, más néven “Eyes for You” rózsáról azonban jól látszik, hogy sok munka áll mögötte. Honnan is lehet sejteni? Először is nagyvirágú, ezt egy félsivatagi vadrózsa hibridnél elérni igen jelentős eredménynek számít. A kékes-lilás szirom is rendkívül ritka, főleg, ha tudjuk, hogy egy aranysárga virágú fajból indultak el. A fő értéke azonban a lombja: erőteljes, egészséges, kissé fényes is. Ez éppen az ellenkezője a vad perzsa rózsának, hiszen a sivatagos környezet, a tűző nap, a szélsőséges ultraibolya-sugárzás nem díjazza a dús, zöld lombozatot.

A “Blue Eyes” egy kifogástalan alkatú, cserjeméretű bokor, ez nagyjából megfelel a parkrózsa kategóriának. Ehhez társul a virága: nagy, fél telt, hófehér, némi bíboros futtatással. A virág közepén a sötét minta pedig kifejezetten bíborlila. Bár erre a mintázatra a kertészetben “szem”-ként hivatkoznak, ennek semmi köze sincs a pillangóknál látható szemfolthoz, mivel itt a szirmok tövi része a színes és a gyűrű alakú mintázat csak látszat.

A “Blue Eyes” talán a legfejlettebb és legszebb fajtája a Budatétényi Rózsakertben található “perzsa szemes” rózsáknak. És hogy hol is található? Látogassanak el a rózsakertbe és keressék meg. Nem lesz nehéz: feltűnő, szép színű fajta.

Dr. Boronkay Gábor

tudományos főmunkatárs

MATE TTDI DZK Budatétényi Rózsakert