Húsz évvel ezelőtt, 2005. január 19-én délelőtt Dunaújvárosban átmozgató edzésre várták a női kézilabdacsapat játékosait. Néhány nappal korábban a Bajnokok Ligájában szerepelt, a tréningen pedig már a hódmezővásárhelyiek elleni élvonalbeli találkozóra készült a címvédő. Az egyik kulcsember csak nem akart megérkezni, Kulcsár Anitának rossz szokása volt, hogy olykor elkésett. Erre az edzésre azonban sohasem ért oda.

Az Ikasttól idegenben elszenvedett 28–27-es vereséget követően fontos mérkőzés várt a dunaújvárosi női kézilabdacsapatra a Bajnokok Ligájában 2005. január 15-én. Az egyik edzést engedéllyel hagyta ki az együttes kiváló beállója, a néhány héttel korábban véget érő Európa-bajnokságon a magyar válogatottal bronzérmet szerző Kulcsár Anita.   „A Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán elsőéves hallgató vagyok, és délelőtt etikavizsgán kellett helytállnom, s a legjobb, kiválóan megfelelt minősítéssel jutottam túl a számonkérésen” – mondta a Nemzeti Sportnak Kulcsár, aki egy évvel korábban igazolt a Dunaferrhez, és a csapattal bajnokságot nyert.

Rosszul kezdődött az Astroc Sagunto elleni BL-mérkőzés a zsúfolásig megtelt dunaújvárosi sportcsarnokban, a vendég spanyolok ugyanis öt góllal is vezettek. A második félidőre beállt Kulcsár Anita, a magyar bajnok sokkal szebb arcát mutatta, és végül 35–28-ra nyert.  „Az egész csapatnak jót tett a szünet, feljavult a védekezésünk, és támadásban remekül ment kézről-kézre a labda, kijátszottuk a vendégvédelmet. Nem volt előre megbeszélve, hogy csak a második félidőben lépek pályára, így alakult. Örülök, hogy jól sikerült a beállásom  ” – összegezte a látottakat a 28 éves, szerencsi születésű sportoló.

Néhány nappal később, január 19-én átmozgató edzésre tartott sukorói otthonából a 6207-es úton, csapata ugyanis a hódmezővásárhelyiek elleni NB I-es mérkőzésre készült. Kérhetett volna felmentést a vizsgái és a BL-meccs után, de nem akarta kihagyni a találkozót.

Azonban a tréningre nem ért oda.

„Szerda délelőtt a Dunaferr női kézilabdacsapatának játékosa, a női kézilabda-válogatott tagja autójával haladás közben a hókásás úttesten elhagyta az útpályát és fának ütközve állt meg a Velencét Pusztaszabolccsal összekötő úton. Kulcsár Anita sérüléseibe a helyszínen belehalt. A VW Golf az ütközés után kigyulladt, teljes egészében kiégett” – állapították meg később a részletes szakértői véleményben. 

„Minden percét fel tudnám idézni annak a borzasztó napnak, edzésnek, amikor Kulcsit vártuk. Korábban is előfordult, hogy késett edzésről, szeretett aludni, ezért viccelődtünk is. Vártuk, mikor toppan már be, néztük az ajtót, és csak edzés után kaptuk meg a tragikus hírt. Nemcsak egy csapattársat veszítettem el, hanem barátot is, fiatalként együtt játszottunk az ETO-ban, együtt lettünk válogatottak”      – emlékezett vissza csapattársa, Pálinger Katalin tíz évvel később.

Kulcsár Szerencsen született, a kézilabdázással Nyíregyházán ismerkedett meg, a csapat négy év alatt a megyei bajnokságból az NB I/B-ig jutott. 1995-ben a győriek igazolták le. Nehézkesen indult a karrierje az ETO-ban, de a második idényében egy debreceni mérkőzésen megtalálták az igazi pozícióját. Győrből a Cornexi-Alcoához, majd a Dunaferrhez vezetett az útja. Beállóként a kétezres évek elejére a világ egyik, ha nem a legjobbjává nőtte ki magát. Ott volt a fájó emlékű sydney-i olimpiai döntőben, 2000. december 17-én viszont aranyérmet akasztottak a nyakába a bukaresti Európa-bajnoki finálé után. Játszott a 2003-as, szintén drámai körülmények között elveszített világbajnoki döntőben is, egy évvel később a hazai rendezésű Eb-n bronzérmes válogatottban is fontos szerep jutott neki.

„Úgy tervezte, az lesz az utolsó világversenye, mert kisbabát szerettek volna Andrással, a férjével, aki mindenben mellette állt – mondta tíz évvel Kulcsár halálát követően az édesanyja a Nemzeti Sportnak. – Anita is mindig százszázalékosan arra koncentrált, amit csinált. Ha tanult, arra, ha játszott, arra. A nyíregyházi éveiben a buszon is tanult, a magyarországi Európa-bajnokság alatt a meccsek után a vizsgáira készült, sportjogász szeretett volna lenni. A kiegyensúlyozottságát annak köszönhette, hogy több támasza is volt. Látszott rajta, hogy a játék szenvedély és öröm, teljes mértékben odafigyelt, de tudott közben ünnepelni. Mások is mondják, hogy senki sem örült úgy a góljainak, mint ő.”

„Olyan rendkívüli értékei voltak, mint csak keveseknek. Nagyon szerette az életet, a kézilabdázást, tanulni akart. Boldogan élt, szeretett közöttünk lenni, és mi is nagyon szerettük őt” – jellemezte Kulcsárt a Dunaferr akkori edzője, id. Kiss Szilárd. Az újvárosiak csapatkapitánya, a hasonló poszton szereplő Bohus Bea is régről ismerte őt: „Őstehetség, mondták róla, amikor Győrbe került. A válogatottnál is éveket töltöttünk együtt, és örültem, amikor a Dunaferrbe jött. Bár egy poszton játszottunk, időnként talán riválisok is voltunk, ez a helyzet sohasem okozott gondot. Sem emberileg, sem szakmailag. Jókat nevettünk, amikor ide került, s arról beszélgettünk, hogy most már ő is bajnok lesz meg BL-győztes.”

A Dunaferr Kulcsár győri temetését követően január 29-én játszott ismét, az Astroc Sagunto ellen idegenben is nyert a magyar bajnok, amely a sorozatban az elődöntőig jutott, de a későbbi győztes dán Slagelse ellen kiesett.

Kulcsár Anitát 2005 tavaszán World Handball Magazin (WHM) és a Nemzetközi Kézilabda-szövetség (IHF) olvasói szavazásán a 2004-es év legjobb női kézilabdázójának választották meg. Egy évvel később a díjat Görbicz Anita kapta meg, aki Kulcsár halálakor így búcsúzott tőle: „Szenzációs beálló ment el, ma nincs nála jobb. Hatalmas akarattal küzdött, nem tudott veszíteni. Mindenkinek segített, valamennyien szerettük.”