Ezúttal a Munkácsról olvashatunk érdekes és izgalmas beszámolót dr. Boronkay Gábor tollából.

A Budatétényi Rózsakertben közel ezer rózsafajtát láthatnak ­– reméljük, évről évre mindig kicsit többet. Ezeknek mintegy ötöde magyar fajta. Hogy ez sok-e vagy kevés, ízlés kérdése, de ha belegondolunk abba, hogy a XIX. század közepe előtt egyáltalán nem is volt magyar rózsanemesítés, ez talán megfelelő arány. Ebből a valamivel több, mint 200 magyar rózsából kell most kiválasztanunk egy részletesebben is bemutatható fajtát. Melyik is legyen…

Most talán ne az “Árpád-házi Szent Erzsébet emléke” fajtát járjuk körbe, mivel azt már igen sok helyen bemutattuk, mások is népszerűsítik. Legyen inkább egy olyan rózsa, ami teljesen az ellentéte mind az előző cikkben bemutatott “Peace’”fajtának, mind a “Szent Erzsébetnek”.

A választásom egy másik Márk Gergely-fajtára esett: mégpedig a floribunda “Munkácsra”. Jó tulajdonságai száma igencsak nagy. Például, hogy a fajta neve rövid és egyszerű. Könnyű megtanulni és leírni. Vigyázzunk azonban: a rózsaszín “Munkácsy Mihály emléke” egy másik fajta, bár azt is a rózsakert egykori vezetője, Márk nemesítette. A fajta másik előnyös vonása pedig az, hogy a rozárium fő útját szegélyezi, ezért hamar észre lehet venni. Vörös virágai itt is, ott is kikandikálnak az útmenti kerítés mögül.

Honnan is ismerhetjük fel? A tövek sűrűek és bokrosak, kicsi, fényes levelekkel. Annyira sűrű növény, hogy sövénynek is ideális. A lombozat felszínén pedig egész nyáron ott ülnek a tűzvörös virágocskák. Igaz, nem túl nagyok, virágszáruk és virágkocsányuk sem hosszú, sőt, kifejezetten rövid, éppen ezért nem vázába valók. Annál jobban illenek azonban egy nyíratlan sövényhez. Persze, hogy mit értünk nyíratlannak, az némileg ellentmondásos, hiszen tél végén, mint minden rózsát, ezt is érdemes kb. térdmagasságban visszavágni.

A rózsa egész nyáron ontja a virágait, nem ritka, hogy még Mikulás napján is virágzik. A kifejezetten kicsi virágok szorosan ülnek a bokor felszínén, ahol vörös perzsaszőnyegként borítják be a bokrokat. Kevés szirmúak, de kifejezetten kemények, ezért nem hervadnak, jól bírják az esőt és a szelet. A virágfakulással sincs nagy probléma, mert a szirmok fakulás után hamar lehullanak. Virága többé-kevésbé lapos, tál alakú.

A kevés szirom miatt a virág közepe teljesen nyitott: jól láthatóak sárga porzói. Ezt azonban nemcsak mi látjuk, hanem a méhek és a zengőlegyek is. Így aki méhbarát kertet akar, annak a “Munkács” ideális lesz. Mivel pedig szirma tűzvörös és nem sárga, a kert nem lesz virágbogárbarát, ami azért nem hátrány.

Tovább megyek: a fajta a betegségekkel szemben is toleráns, a lombot károsító gombabetegségek ritkán tesznek benne kárt.

A “Munkács” azonban nem magyar csoda, hanem kimagasló nemesítési munka és jól megválasztott szülők eredménye. Márk Gergely ugyanis egy világszinten is kiváló rózsát választott, a francia Meilland nemesítő cég “La Sevillana” fajtáját, melyre kissé hasonlít is. Ez utóbbi nevét egy spanyol táncról kapta, mely egyesek szerint flamenco jellegű, mások szerint semmi köze hozzá, és nem is Sevilla-ból származik. Ennyi ismeret talán elég is nekünk, de maradjunk annyiban, hogy egy olyan fajtáról ­– mégpedig floribunda rózsáról – van szó, ami a világ legszigorúbb fajtaértékelő tesztjén is kiválóan megfelelt és így megkapta a német ADR minősítést. A “Munkács” másik szülője kevésbé ismert, de a Budatétényi Rózsakertben szintén megszemlélhető, a magyar “Boldog Gizella királyné”, mely szintén vöröses floribunda.

Aki az út mentén baktatva a “Munkácsot” keresi, esetleg összekeverheti a “Báthory István emlékével”, ez utóbbi azonban kicsit teltebb virágú, kicsit élénkebb színű, puhább szirmú, de alapvetően hasonlít rá. Nem véletlen, hiszen testvérek: ez utóbbi is a “La Sevillana” utódja. Ide tartozik még a “Szabó Dezső emléke” is, de az annyival erőteljesebb, hogy mire nyílni kezd, a legtöbb rózsa már elvirágzóban van. Legkönnyebben talán ősszel különböztethetők meg, mivel testvéreivel ellentétben a “Munkács” rengeteg csipkebogyót hoz, igaz, azok igen aprók.

A fajta Márk Gergely talán egyik legjobb rózsája, noha nem olyan populáris, mint a díjat nyert fajtái. Elsősorban sövénynek ajánlható, különösen gyalogutak szegélyezésére. Alapvetően nem nagyon magas, hozzávetőleg 80 cm-es lehet, de gyengén metszve akár a másfél métert is elérheti. Időnként azonban erősen vissza kell vágni, különben felkopaszodik. Ahhoz azonban, hogy sövényt neveljünk belőle, természetesen legalább 10 tő kell, magányosan nem mutat jól. Éppen ezért cserépben tartva sem feltétlenül dekoratív, konténeresen pedig nem tűnik piacképesnek. Természetesen ez fordítva is igaz: attól, hogy egy rózsa nagyvirágú és cserépben is szép, mint például a teahibridek, nem biztos, hogy kiültetve is jól járunk vele. Megugrik, a nagy virágok miatt a virágszár megdől, esetleg tőből kitörik, a szirmok foltosodnak, száradnak.

Mindezek alapján vágórózsának teahibridet válasszunk, de sövénynek vagy ágyásokba floribundát. Például olyat, mint a “Munkács”.

Dr. Boronkay Gábor

tudományos főmunkatárs

MATE TTDI DZK Budatétényi Rózsakert