Karsay Ferenc, Budafok-Tétény polgármestere maga is tanár, de egyben fideszes politikus is. Úgy tűnik, tud hidat képezni az oktatók és a kormányzati szervek között, s tényleg létrejöhet érdemi párbeszéd. Véleménye szerint a kérdésekre csak egymás álláspontjának empatikus, kompromisszumkész megismerésével, nem pedig diktátumokkal, vagy tüntetésekkel lehet választ adni.

Karsay Ferenccel beszélgettünk arról, hogy valóban megöli-e a szakmát a pártpolitika.

Polgármester úr, most akkor ön kinek a pártján áll?

A józan ész és a szakmaiság pártján. Elfogadhatatlannak tartom, hogy napjaink Magyarországán az oktatásirányítási, pedagógiai szakértelmet felülírja, keményebben fogalmazva, megöli a pártpolitika. Tekintettel arra, hogy 19 éves korom óta, 42 éve tanítok, szívesen vállaltam közvetítői szerepet, azért, hogy mielőbb megtaláljuk a gyerekek és a pedagógusok számára is a legjobb megoldást.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Azt ajánlottam fel a kerületi iskoláknak, hogy meghallgatom a tanárok véleményét, észrevételeit, érzéseit, esetleges félelmeit a készülő oktatási törvénnyel kapcsolatban, és azt továbbítom az oktatásért felelős kormányzati szerveknek. A beszélgetések során természetesen megpróbálok a felmerülő tanári kérdésekre is válaszolni, értelmezni a jogszabály szövegét, elmagyarázni a kormányzati szándékokat, elemezni a lehetőségeket.

Ki dönt arról, melyik iskolába látogat el?

Kizárólag olyan tanintézménybe megyek, ahova meginvitálnak. Mielőtt továbbítom a pedagógusok javaslatait, visszaküldöm kontrollra a jegyzeteimet az érintett iskoláknak, és csak utána juttatom el az illetékeseknek.

Hol járt eddig?

Eddig a Gádor Általános Iskola, a Herman Ottó Iskola és a Baross Gábor Általános Iskola igazgatóinak meghívására kerestem fel az érintett oktatási intézményeket, de folytatom a munkát.

Mi volt a tapasztalata?

Mindhárom iskolában kiemelték azt, hogy ők a gyerekekre és a szülőkre kíváncsiak, nem pedig a pártpolitikára. Azt szeretnék, ha az oktatás ügye nem válna egyik párt számára sem politikai haszonszerzés eszközévé. Én is egyetértek az ő véleményükkel: a pártpolitika megöli a szakmát.

Milyen ütközési pontokkal találkozott? A kormány és a pedagógusok hol mennek el egymás mellett?

Azt tapasztaltam, hogy az oktatási rendszer gyenge pontjainak meghatározásában, sőt, a célkitűzésekben sincs érdemi különbség. Az eszközökben, a megvalósítás lépéseinek sorrendjében vannak ellentétek. Szerintem ez nem olyan mélységű konfliktus, amely tárgyalóasztalnál kezelhetetlen lenne. A tanárok és az oktatási kormányzat képviselői is bizalmatlanok, úgy érzik, hogy a másik fél rossz színben akarja őket feltüntetni, és kétségbe vonja az őszinte együttműködési szándékot. A tanárok kételkednek a kormányzati oldal tárgyalóinak szakmai kompetenciájában, ők pedig az oktatási érdekképviseletek tárgyaló delegációjának valós támogatottságát vonják kétségbe. Mindenhol jelezték, hogy a tankönyv, a munkaerőhiány és a pedagógusok teljesítménymérésének kérdése problémát jelent. A munkaerőhiányon belül is a szakma elöregedését, a fiatalok tanárok hiányát jelölték meg alapvető hiányosságként. Okának a pedagógus szakma presztízsének zuhanását tartják, aminek csak egyik elemét jelenti az anyagi megbecsülés, a szülők, a gyerekek tanárok iránti tisztelete, megbecsülése ugyanilyen fontos lenne.

Ön egyetért azzal, hogy értékelni kell a tanári munka minőségét?

Egyetértek, de ennél fontosabb, hogy a tanárok is azt a véleményt fogalmazták meg, hogy javadalmazásukban legyen nagyobb szerepe a munka minőségének, nagyobb, mint például a szolgálati időnek. Jelenleg azonban nincs egyetértés a pedagógus teljesítménymérésének módszertanában. Egy hátrányos helyzetű gyerekeket oktató iskolában sokszor az is csoda, ha a gyereket egy átlagos szintre felhozza a pedagógus. Az elit iskolák tárgyi és személyi feltételei gyakran átlag felettiek, tehát a pedagógusnak más típusú kihívásnak kell megfelelni. És akkor az integrált oktatásról, a speciális nevelési igényű gyerekekről még nem is beszéltünk. Van-e az intézményben nyelvi labor, informatikai szaktanterem, tornaterem, vagy művészeti oktatás. Ahány intézmény, annyi speciális feladat. Ezért a kollégák szerint az objektív mérési pontok meghatározása kiemelt feladat. Valószínűleg évekre van szükség a kialakításához. A pedagógus nem csak szaktárgyi ismereteket ad át, hisz a tanár nem csupán oktat, hanem nevel is, ezt az emberi tényezőt nehéz minősíteni. A pedagógus példamutatása, emberi tartása a gyermek egész életére hatással lehet. 

Régen a tanfelügyelő jött mindig az iskolába, amikor én gyerek voltam, ez talán működött?

A tanfelügyelő, szakfelügyelő nem tartozott soha az átlag tanár kedvencei közé. Ennek ellenére pedagógus kollégáim felvetették az objektív, külső szakember értékelő munkájának szükségességét.

Mennyire fontos a tanári fizetés, a tárgyi feltételek?

Nagyon, de azt látom, a kormányzat is tudja és próbálja is kezelni ezt. Ugyanakkor ennek szerepe van a minősítésnél is, hisz az, hogy van-e elég számítógép, ez meghatároz egy informatikai vizsgát, és sorolhatnám tovább.

Azokban az iskolákban, ahol eddig járt, adtak jó ötleteket az oktatási kormányzatnak?

A Gádor Általános Iskolában a mérés kapcsán azt javasolták, hogy az iskolaigazgatónak is lehessen véleményezési lehetősége, hiszen ő lát rá teljes mértékben, napi rendszerességgel egy-egy pedagógus munkájára. Szerintük ezek a mérések nem alkalmasak vagy csak részben alkalmasak arra, hogy a tanár munkáját minősítsék. A Herman Ottó Iskola tanárai arról számoltak be, hogy nekik nehézséget jelentene, ha áthelyeznék őket egy másik iskolába tanítani. Az volt a felvetésük, hogy legalább az osztályfőnökök kapjanak „védett státuszt”, és nekik ne kelljen máshol is órát tartaniuk.

Szóba került a pedagógushiány? 

Igen. Szerintük az is probléma, hogy a rendszer a visszafoglalkoztatott nyugdíjast és az óraadó tanárt is teljes értékű pedagógusként kezeli, miközben ők sokkal „mobilabbak”, bármikor „otthagyhatják” az intézményt. Beszéltünk a továbbképzésekről is. A tanárok elmondták, hogy a továbbképzések színvonala hullámzó. Az ingyenesek gyakran alacsonyabb színvonalúak, a színvonalasak viszont drágák. Azt szorgalmazták, hogy ezeket a tanfolyamokat is ingyenesen biztosítsák számukra. A Baross Gábor Általános Iskolában felmerült, hogy vannak olyan munkakörök, amik a tankerületben rendelkezésre állnak, de az iskolában hiány. Leginkább operatív munkakörök. Példaként hozták a rendszergazdát. Ha esetleg meghibásodik az okostábla vagy a tablet, akkor nem kapnak időben segítséget.

Mik az elvárások a tankönyvek esetében?

A tankönyvek kapcsán azt kérték, hogy legyenek minőségi és gyerekbarát kiadványok. Azt javasolták, hogy legyen egy független és magasan képzett szakemberekből álló tanfelügyeletet, amely nemcsak ellenőrizne, hanem véleményezne is, ami kötelező erővel bírna a tanárra, az intézményre, illetve a fenntartóra nézve. A helyettesítések kapcsán az volt az észrevételük, hogy azt úgy kellene szabályozni, hogy a másik intézményben tanítás ne okozzon működési zavart az anyaiskolákban.

Ezek szerint akkor érdemi dolgokról is beszélgettek, elégedett?

Az volt az általános tapasztalatom, hogy a pedagógusok nyitottak a párbeszédre. Meggyőződésem, hogy az oktatás ügyét csak úgy lehet előre vinni, ha összefogunk, és az oktatás irányítói meghallgatják az oktatókat is.

Lesz folytatás?

Szeretném folytatni a kerületi tanárokkal a konzultációt. A 12 helyi iskolából eddig 3 intézményben voltam egyeztetni. Bízom benne, hogy minden iskolában le tudok ülni beszélgetni az oktatókkal. Pedagógusként fontosnak tartom a tanárok megbecsülését, béremelését, a megfelelő szakmai színvonal biztosítását.