Deutsch Anitával, a Budafoki Pincejárat művészeti vezetőjével gyakran találkozhatunk a kerület borkultúráját népszerűsítő helyszínein, de arca sokaknak ismerős lehet a népszerű Barátok közt sorozatból Szilágyi Andrea karaktereként. Interjúnkban kérdeztük a színészi pályáról, a Pincejárat- rendezvénysorozatról és természetesen a kerületről. 

Mikor kezdődött a színészet iránti vonzalma? 

Már középiskolás koromban rendkívül elszánt és magabiztos voltam a pályaválasztást illetően. Tudtam, hogy színész szeretnék lenni. Nem adtam fel egyhamar a terveimet, a Színművészeti Főiskolára is ötször felvételiztem. Nem mondom, hogy könnyű volt elviselnem az utolsó csalódást, amikor kiestem a harmadik rostán. Furcsa az élet. Azok közül, akik velem együtt felvételiztek és bejutottak a főiskolára, alig maradtak a pályán. Ez is azt mutatja, hogy ez egy nehéz pálya, illetve azt is, hogy a diploma sem garancia a pályán maradáshoz. Mégis azt gondolom, hogy főiskola nélkül nekem a rögösebb út jutott.  

Féltették a szülei a színészettől?

Persze, nagyon aggódtak, féltettek a sok csalódástól. Őszintén én is örülök, hogy a gyerekeimet nem vonzza a színészet, ami egy szép, de nagyon nehéz hivatás.

Hogy talált rá a Gór Nagy Mária Színitanodára? 

A stúdió abban az időben volt a legnépszerűbb. Rendkívül magas szintű oktatásban volt részem, kiváló tanárok oktattak. A székesfehérvári Vörösmarty Színházban profi színészek között voltunk gyakorlaton. Ez nagyszerű lehetőség volt a fejlődésre. 

A stúdió után könnyen jutott szerepekhez? 

Szabadúszóként kezdtem a pályát, a Vidám Színpadon játszottam olyan nagy nevű színészekkel, mint például Almási Éva, Koncz Gábor. Emellett sokat filmeztem, külföldi filmekbe is sikerült bejutnom, de reklámfilmekben és sorozatokban is megtalált egy-egy szerep. Például játszottam a Família Kft.-ben és a Kisváros című produkcióban is.  Vágytam arra, hogy társulati tag legyek, ezért a Győri Nemzeti Színházba szerződtem, amelynek több évig voltam a tagja. 

Hogyan került a Barátok közt sorozatba? 

Benne volt a portfólióm az adatbázisban. A sorozat felhívást adott ki, hogy egy új család szereplőihez keresnek megfelelő karaktereket. Rengetegen jelentkeztek, több ezren. A többrostás casting után a producer személyesen hívott fel, hogy én nyertem el az egyik szerepet. Emlékszem, a kerületben a Camponában mutattak be minket, az új szereplőket a közönségnek. Elképesztően sok érdeklődő gyűlt össze, hogy lássa az új család színészeit. Szinte abnormális helyzet alakult ki a tömeg miatt, a biztonsági őrök kísértek ki minket a teremből. Szerencsém volt, mert a sorozatba akkor kerültem be, amikor a Barátok közt a csúcson volt. Egy furcsa és szokatlan világ nyílt meg a számomra. 7-8 év folyamatos forgatás után mentem szülési szabadságra. 

Mit köszönhet a sorozatnak?

Azt gondolom, hogy az egész életemre nagy hatással volt. A karrierem szempontjából sok minden megváltozott, hiszen azok a munkák, amiket korábban csináltam, háttérbe kerültek.  Szinte minden nap kamera előtt voltam, ami a legjobb iskola, mivel így lehet a legtöbbet megtanulni a pályáról. Viszont be is határolja az embert, még a mai napig is összekapcsolnak a sorozattal és a karakteremmel, akit alakítottam. Nagyon nehéz kitörni ebből. A férjemet, a gyermekeim apját is a sorozatban ismertem meg.  

Szövődtek barátságok is a sorozat színészeivel?

Természetesen. Amikor bekerültem, már nagyon erős kohézió volt a tagok között. Volt egy szűkebb csapat, akikkel rendszeresen együtt karácsonyoztunk, ünnepeltünk. Többekkel a mai napig is tartom a kapcsolatot, van, akivel napi szinten. Amikor elmentem szülni, egyértelműen tudtam, hogy a család lesz számomra az első, a munka csak utána. A színészet teljes jelenlétet kíván, de nálam erősebb volt a családbővítés vágya. Tudtam, hogy törés lesz a karrieremben, de ezt vállaltam, ezért kerestem civil foglalkozást magamnak. Nem mondom, hogy ez egy könnyű folyamat volt, de kialakítottam egy olyan életet, amelyben már nem a színház az elsődleges, viszont folyamatosan az életem része, hiszen erről a szerelemről nem tudnék lemondani.

Hogyan került a Pincejárat-projektbe?

Nagytétényben születtem, sok szállal kötődöm a kerülethez. A szüleim elköltöztek, majd visszaköltöztek Budafokra, a családom egy része itt él. A mi otthonunk is Nagytétényben van. Nagyon szeretjük a kerület sajátos, egyedi hangulatát. Lokálpatrióta vagyok, fontos számomra a XXII. kerület. Korábban tanultam művelődésszervezést, diplomát is szereztem belőle, bár korábban azt gondoltam, hogy nem valószínű, hogy valaha ebben a szakmában fogok dolgozni, de érdekesen alakult az élet. Amikor meghirdették a Klauzál Ház igazgatói állását, akkor én is megpályáztam. A pályázatot nem én nyertem el, de az önkormányzat vezetőinek tetszettek a terveim és behívtak egy elbeszélgetésre. Karsay Ferenc ötlete volt a Bornegyed elindítása, engem pedig felkértek a feladatra, amit szívesen elvállaltam. Ez egy nagyon kreatív és izgalmas munka. Rendkívül szerteágazó tevékenység, amit végzek, folyamatosan sokat tanulok belőle. A projektet egy kolléganőmmel, Tipold Annamáriával közösen végezzük, ami nemcsak a programok szervezését és a hirdetéseket jelenti, hanem a tartalomírást és minden háttérmunkát is mi végzünk. Óriási öröm, hogy tavaly közel 13 ezer látogatónk volt, és a szakmában komoly emberek is elismerően nyilatkoznak rólunk. Az országban nincs még egy önkormányzat, amely ilyen szintű figyelmet, támogatást szentel a borászat, mint helyi érték támogatásának. Ez valóban egyedülálló kezdeményezés, amit 8 évvel ezelőtt indítottunk el a kerület népszerűsítése céljából.

Ez alatt a 7 év alatt sokat tanult a borokról? 

Igen, de nemcsak a borokkal, hanem a kerülettel kapcsolatban is, amit régóta ismerek, de még mindig rácsodálkozom egy-egy pincére, érdekes sztorira. Szerintem Budafok egy kincsesbánya. Amióta a Bornegyeddel foglalkozom, még nagyobb lett a csodálatom a kerület iránt. De természetesen bővült a tudásom a borkultúra területén is, ma már másként viszonyulok egy pohár borhoz, mint korábban. Nagyon sokrétű a munkánk, hiszen a kolléganőmmel közösen végzünk mindent, szervezzük a sajtótájékoztatót, végezzük a marketingmunkát és a háttérfeladatokat is.

Visszatérve a színházra, milyen darabokban láthatja jelenleg a közönség?

A Leszállás Párizsban című színdarabban játszom, ami nagyon népszerű. Emellett egy zenés darabban, a Bál a Savoyban operettben is szerepelek, mindkettő a Sensum Arts produkciója. Szerencsére nem kell kompromisszumokat kötnöm, csak olyan darabokat vállalok el, amikben nagyon jól érzem magam.  

Ha a jövőre gondol, hogyan látja magát 5 év múlva?

Ez egy jó kérdés, de olyan sűrű az életem, hogy mindig csak egy napra előre tervezek. Azt is megtanultam, hogy soha semmi sincs úgy, ahogyan azt elképzelem. Régebben jobban megterveztem a dolgaimat, de ez megváltozott. 

A gyermekei a kerületben tanultak?

Igen, mindketten a Kossuth Lajos Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolában. Muszáj megemlítenem a férjem projektjét is, amire nagyon büszke vagyok, hiszen kulturálisan gazdagítja a kerületet. A QULTR 22 projekt célja Budafok-Tétény helytörténetének bemutatása rövidfilmeken keresztül, amelyeket a nevezetességekhez telepített táblán lévő QR-kód segítségével nézhet meg bárki. A kerületben összesen 30 táblát helyeztek ki. A Magdolna Udvarban az épület falán megtalálható térképen az összes helyszín látható, így akár kisebb-nagyobb helyismereti séta keretében is végig lehet járni ezeket a pontokat. A “Közösségre Kapcsolva” pályázaton lett sikeres a férjem ötlete. Rendkívül büszke vagyok rá. Mi tényleg imádunk itt élni és igyekszünk minél többet tenni a kerületért.