A magyar fotográfia napjához kapcsolódóan kerületünk fotóklubjának tagjai ismét bemutatták éves munkájuk legjobbjait.
Diófási Gabriella, a Klauzál Ház igazgatóhelyettese emlékezett meg a 2010-es első közös kiállításról és együttműködésről, amikor a képeket a falra szerelték, és András segített a sínképfüggesztő rendszer kiválasztásában és felszerelésében. Ez a történet jól példázza a Klauzál Ház és a fotóklub közötti segítőkész, alkotó szellemiséget.
Felkérte a hallgatóságot, hogy képzeljék el 1840. augusztus 29-ét, ugyanis ekkor mutatta be Vállas Antal az Akadémia ülésén saját dagerrotípiáját, amely a Dunát és a budai várat ábrázolta. Az ezüstlemezen megjelenő Duna és Buda látképe döbbenetet keltett, hiszen a fény segítségével sikerült megállítani az időt. Ez az esemény a magyar kíváncsiságot és mentalitást tükrözi.
A magyar fotográfusok, mint André Kertész, Robert Capa és Moholy-Nagy László, világhírű művészek, akik beírták a magyar fotográfiát a világ történetébe. A fotózás rengeteget változott napjainkban, amikor telefonnal egy nap alatt több képet készítünk, mint amennyit korábban egy év alatt. Bár a technológia fejlődött, egy dolog állandó maradt: a fotósok “látása”. Nem csak néznek, hanem látnak, képesek meglátni a világ zajában azt a fényt, arcot vagy pillanatot, ami mások figyelmét elkerüli.
Kiállítók: Hell Ferenc, Inczédi Zsuzsa, Kugler Ferenc, Laszlovszky István, Müller Anikó, Németh Gyula, Pató Ferenc, Sörös Richárd, Vankó András, Zács Ágoston, Zsovák Krisztina.
