A magyar költészet napját Magyarországon 1964 óta április 11-én, József Attila születésnapján ünneplik. Ilyenkor mindenki a maga módján igyekszik tisztelegni a magyar líra előtt. Szavalóversenyeket szerveznek, közös versmondásra invitálják az embereket, flashmobokkal lepik meg az utca emberét, vagy kiteszik a közösségi médiába éppen aktuális kedvencüket. Három verset választottunk mára, fogadja tőlünk szeretettel.
József Attila: Eszmélet
“Földtől eloldja az eget
a hajnal s tiszta, lágy szavára
a bogarak, a gyerekek
kipörögnek a napvilágra;
a levegőben semmi pára,
a csilló könnyűség lebeg!
Az éjjel rászálltak a fákra,
mint kis lepkék, a levelek.” ( részlet )
A teljes verset Latinovits Zoltán lehengerlő előadásában ajánljuk:
Másodiknak Radnóti Miklós: Nem tudhatom című versére esett a választás
“Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.” (részlet)
Szintén Latinovits Zoltán előadásában ajánljuk a teljes verset.
Végezetül: Ady Endre – Szeretném, ha szeretnének, Latinovits Zoltán előadásában
“Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.
Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.
De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.
Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.”
Önnek melyik vers jutott ma eszébe?