Férfi-női kapcsolatok, egyedüllét, női szerepek az életben. Mindegyik téma külön-külön is elgondolkodtatja az embert, hát még ha minderről egy este hall egy József Attila-díjas írótól. Komoly és mély kérdéseket érintett Müller Péter november 24-én, a Klauzál Házban.
Már az édenkertben együtt volt Ádám és Éva, majd jött Lucifer és a kísértés. Ősi, bibliai történet, amit nap mint nap bárki átélhet a XXI. században is. Müller Péter arról beszélt, hogy a nő az, aki a földi létünket lehetővé teszi. A pici baba egy nőben, az anyjában él, fejlődik, belőle bújik ki, az ő méhének gyümölcse. Ugyanakkor a női lét nagy titka, hogy ők, ellentétben a férfiakkal, kétféle módon is tudnak szeretni. A férfiakat vonzással, vággyal, ezt nevezik szerelemnek. De úgy is tudnak szeretni, hogy ez az érzés egyetlen emberre, a gyerekükre vetül ki.
Müller Péter szerint ebből a kétféle szeretetből később érdekes dráma kerekedik. Mindenhol ott vannak a párkapcsolati feszültségek, és ezért sokan úgy döntenek, hogy egyedül élik le az életüket. Taktikusan, megfontoltan inkább a magányt választják, minthogy újabb konfliktusba keveredjenek egy férfival. Persze, mindez fordítva is megtörténhet, hiszen vannak magányos urak is.
Hogyan érezheti jól magát az, aki magányos? – tette fel a kérdést az egyik néző. Müller Péter válasza: aki jól éli meg a magányt, az nincs egyedül. Sok barátja van, olyan emberek, akik szeretik őt. A drámai helyzeteket ugyan egyedül kell megoldania, de megvan az a feltétlenül nagy előnye, hogy uralja a saját körülményeit, ezekbe nem szól bele senki. Meglepő módon az író azt tapasztalja, hogy a magányos emberek között sokan vannak, akik nem tüskések és depressziósak, hanem derűsek és jókedvűek. Ugyanakkor vannak olyan nők, akiknek nincs gyerekük, akiknél elmarad az anyaság, és vannak olyanok is, akik azért lesznek magányosak, mert anyák voltak, de később magukra maradtak.
Az egyedüllét nem jó, mert társas lények vagyunk. A magányos ezzel a létformával próbálja megoldani azt, hogy a másikból hiányzik valami. Egyedül lenni azt jelenti, hogy rendszeresen, minden nap fel kell dolgozni a másik, a TE hiányát. Vagyis a mai őrült, rohanó, minőség nélküli világunkban az egyik legnehezebb létforma a magány. Nehéz a társ nélküli élet – zárta ezt a gondolatot a Klauzál Házban Müller Péter.