Vincent Kelner A bálna íze című filmjét tekintettük meg a 2023-as Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon.
Január 21-29-ig rendezték meg a 2023-as Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivált, amely során számos érdekes és látványos produkciót tártak a nagyérdemű elé a mozivásznon. Egy volt ezek közül a francia Vincent Kelner filmje, A bálna íze.
Az alkotás központi témája a Feröer-szigeteken évszázados múltra visszatekintő bálnavadászat, amely feröeri nyelven a grindráp, vagy rövidebben a grind névre hallgat. A még a viking korból eredő hagyomány keretében – jellemzően a nyári hónapokban – a feröeriek száz számra mészárolnak le ceteket, pontosabban gömbölyűfejű delfineket, melyeknek húsát, zsírját és egyéb “alkotóelemeit” azután felhasználják.
A film nem kertel, vannak benne kíméletlen és véres jelenetek a vadászatokról, s bár tényleg borzasztó látni, ahogyan ártatlan állatokat ölnek halomra, a dokumentumfilm ennél sokkal többről szól. Használhatnánk olyan kifejezéseket, mint a “húsbavágó” , a “sokkoló” vagy a “brutális”, és nem is hazudnánk vele, ugyanakkor éppen az alkotás valódi küldetésének tartanánk be vele.
Ez a film ugyanis több egy olyan dokunál, ami a bálnák, vagy delfinek lemészárlásának eszközeit és módszereit, vagy éppen az ez ellen harcoló állatvédők akcióit és véleményét mutatja be. A párizsi születésű rendező ugyanis láthatóan arra törekedett, hogy a néző, aki jó eséllyel csak a térképről, vagy még onnan se ismeri a Feröer-szigeteket, mindkét oldal nézeteit és álláspontját mélységében értse meg, élen a miértekkel.
Kiderül, mit szólnak a feröeriek ahhoz, hogy messziről jött emberek nettó gyilkolásnak titulálják azt, ami számukra nemes hagyomány, a nemzeti identitás része, de azt is, hogy az állatvédők hogyan próbálják hol érzelmi alapon, hol pedig szikár tényekre támaszkodva megértetni velük, hogy miért akarnak véget vetni ennek a több évszázados tevékenységnek.
Bár az első pillanattól kezdve egyértelmű, hogy a film legfőbb témája az a vita, hogy tiltsák-e be a grindet, vagy sem, ugyanakkor egy másodpercre sem terel bármelyik álláspont felé. A mű utáni rövid beszélgetésen a rendező is alátámasztotta ezt, amikor a közönség rögtönzött szavazás során foglalt állást a kérdésben.
“Igazából nem az érdekel, hogy most önök közül hányan akarnák betiltani a grindet, és hogy mennyien vannak azok, akik szerint ez egy hagyomány, amibe nem szabadna beleavatkozni. Az volt a célom, hogy mindkét oldal szemszögéből bemutassam a témát, és segítsem a nézőket abban, hogy minél több élmény és információ alapján megalapozottan tudjanak véleményt alkotni” – mondta a rövid beszélgetés során Kelner.
Szerintünk jó munkát végzett, mi például néhány perccel a a film után még nem is tudtunk egyértelműen letenni a voksunkat egyik vagy másik vélemény mellett, ahogyan még most sem menne. A film ugyanis éppen arra döbbentett rá minket, hogy mennyi mindent nem tudunk, és hogy mennyire messze vagyunk attól, hogy ebben a kérdésben felelősségteljesen tudjunk nyilatkozni.
Egy dokumentumfilmnek márpedig ez is dolga. Nem elég bemutatni valamit, a végén arra is rá kell döbbentenie a nézőt, hogy mi mindent nem tud még a tőle távoli világról, kultúrákról. Ez ugyanis a legjobb módja annak, hogy valakit óva intsen az elhamarkodott ítélkezéstől, véleményalkotástól. Vincent Kelner ebben sikerrel járt.
(Kiemelt kép: Budapest International Documentary Festival/Vincent Kelner/Warboys)