Helyismereti sorozatot indítunk el, amelyben a kerület természeti, kulturális, helytörténeti érdekességeiről, eseményeiről, értékeiről írunk. A XXII. kerület helyismeretét már sokan feldolgozták. Sorozatunkban mi is az elismert helytörténészek munkáiból merítünk, illetve saját riportjaink, kutatásaink tapasztalatait is megírjuk. Heti sorozatunk első része a fővárost átszelő Duna legnagyobb áradását mutatja be az egykori Promontoron.
Promontor-Budafoknak volt egy természet adta nagy áldása, de ugyanakkor ellensége is, és ez nem volt más, mint a Duna. 1775-ben, 1838-ban és 1876-ban is jelentős károkat okozott a településnek áradásaival. A legnagyobb árvíz az 1838. évi volt. 1837 végén igen magas vízállás mellett kezdődött meg a zajlás.
Az időközben elvégzett átvágások nem tudták a víz lefolyását biztosítani, aminek következtében jégtorlaszok keletkeztek. A torlaszok eredményeként 1838. január 6-ára Promontor és Tétény part menti részei 40-60 cm-es víz alá kerültek. Ennek az árvíznek a magasságát jelzi a Kossuth Lajos utca 38. számú ház falára vésett jelzés.
A nagy hideg miatt január 13-ra teljesen beállt a Duna. A kemény hidegeket követően február végén indult meg az olvadás, amit ráadásul igen intenzív esőzések is követtek. Az áradó víz elképesztő méretű jégtorlaszokat emelt, amelyeket a víz itt-ott megmozdított, megemelt. Csepel szigetnél március 14-én, majd Promontor magasságában március 15-én újabb torlaszok keletkeztek.
Ez utóbbi megpecsételte Buda délvidékének sorsát. Az 1817-ben újonnan létesített Albertfalván mind a 39 ház elpusztult. Promontoron 63 ház lett a víz martaléka, ami a falu lakásállományának 16%-át tette ki. Tétény községben 19 ház vált lakhatatlanná, ami az épületek 10 %-át jelentette. Promontor települést a későbbi évtizedek áradásaitól az 1861-ben megépített Déli Vasút töltésével részben megvédték.