Csillával harmadjára volt szerencsém riportot készíteni az elmúlt két év alatt. Ő az, aki megunhatatlan. Egész egyénisége sugárzó, s lényében van valami gyermeki báj és kíváncsiság az élet iránt. Nem csoda, hogy leginkább gyermekeknek ír. (Holdfényszüret, Nagyon Zöld Könyv, Nagyon Kék Könyv, Amíg utazunk sorozat szerzője). Írói munkássága mellett grafikus és illusztrátor. Berg Judit és más szerzők sikeres könyveit is illusztrálta. Szívügye a környezetvédelem, ezért pedagógia programot dolgozott ki óvodapedagógusok számára annak érdekében, hogy hogyan lehet ezt az ügyet minél jobban kommunikálni a gyermekek felé. Mindemellett a XXII. kerület szerelmese, amihez családi gyökerek kötik. Korábbi cikkünkben írtunk már Csilla munkásságáról, ezért mostani riportunkban próbáltuk jobban megismerni egyéniségét, az íráshoz fűződő viszonyát és természetesen budafoki kötődéseiről is kérdeztük, illetve meglátásait, benyomásait Budafokról.
Hogyan zajlik nálad az írás folyamata?
Már korábban is gondolkodtam azon, hogy miért lettem éppen író, rajzoló. Intuícióból írok, nagyon erősen hallom a belső hangomon, hogy mit fogok épp leírni. Olyan, mintha emberek beszélgetnének bennem és azt lejegyzem. Látom is a konkrét szituációt. Óvodáskoromtól kezdve mindig történeteket meséltem el. Volt egy virág család, amiről sokat írtam, ezeket le is rajzoltam. A virág család beszélt, volt arcuk. Az egyik történet egy fán játszódott. Gyerekként mindig vágytam arra, hogy fán lakhassak.
Mi a nehezebb neked, a téma megtalálása vagy az írás?
A témamegtalálás és az írás is élvezetes, a legnehezebb, hogy legyen időm a megírásra. Engem nagyon inspirál a határidő. Azt hiszem, ezzel a művészek jelentős része így van.
Mikor vagy a legkreatívabb?
Azt vettem észre, hogy rám az ősz nagyon inspirálóan hat. Amikor bejön a hűvös időszak, sárgulnak a levelek, az engem nagyon ösztönöz.
Mennyire vagy megfigyelő típus?
Egyre jobban. Azt hiszem, ez összefüggésben van az életkorral. Az időskori bölcsességgel is együtt jár a megfigyelőképesség kiélesedése. Én „csinálós” típus vagyok. Soha nem féltettem magam az élettől. Jó és rossz tapasztalatokat is gyűjtöttem bőségesen, nem féltem megélni a dolgokat. Most már elég, ha leírom őket, nem kell feltétlenül meg is élnem.
Szoktál jegyzetelni?
Igen, állandóan jegyzetelek, azt hiszem, ez is egy folyamat. Fehér lapokra írogatok, és elég nagy a káosz a jegyzetben. Mikor aztán nekiállok letisztázni, akkor viszont a laptop a segítőm, ő lesz a szűrőberendezés. A könyveimbe már csak az eszencia kerül bele.
Jelenleg min dolgozol?
Több dolgot is csinálok párhuzamosan. Legsürgősebb feladatomnak a környezetvédelmi munkásságomat tartom. Az a célom, hogy minél hatékonyabban tudjam kommunikálni a környezettudatosság fontosságát. Az általam életre hívott Fiúról Apára Programban már óvodáskortól egy olyan új szemléletmódot kapnak a gyerekek, ami hatékonyan növeli a gyerekek zöld intelligenciáját. E módszer többek között azt mutatja meg, hogy a Föld, mint vizes bolygó, mennyire unikális dolog az univerzumban. Elsősorban az élet tiszteletét szeretném láttatni a kicsikkel. Ha ezeket az információkat már gyerekkorban megkapják, akkor saját magukra is másként fognak tekinteni. Azt szeretném elérni, hogy minél több gyermek kapja meg ezt a tudást. Kidolgoztam Koródi Eszter kolléganőmmel egy módszert, a Négy elem módszertant, ami nagycsoportos óvodáskorban kerül tanításra. Ezt a módszertant először óvodapedagógusoknak tanítjuk, akiknek segédeszközöket adunk a kezükbe, melyek megkönnyítik a gyerekeknek a tudásátadást.
Ez már egy működő módszertan?
Jelenleg az agrárminisztériummal karöltve próbáljuk ki a programot. Jövőre húsz óvoda küldheti majd el hozzánk az óvodapedagógusait. Ez egy háromnapos képzés lesz mentorálással, folyamatos szakmai tanácsadással. A programnak az is célja, hogy erősítse az óvodapedagógusokat, hogy az ő munkájuk mennyire fontos. Szerintem a pedagógusok megbecsültségét is kell erősíteni. E módszertannal hozzá szeretnénk járulni ahhoz is, hogy az óvodapedagógusok jobban megismerhessék és segíthessék egymást a környezettudatosítás folyamatában.
Olvastam, hogy nagyon érdekel az eszkimó kultúra. Honnan jött az érdeklődésed iránta?
A tibeti és az eszkimó kultúra nagyon közel áll a szívemhez. Ez is egy mesével kezdődött. Volt egy eszkimó meseválogatás, címe: Egy asszonynak öt férje. Főként inuit mesékből állt a könyv, elkezdtem olvasni, s rádöbbentem, hogy milyen nagy bölcsességet hordoznak magukban ezek a mesék. Megragadott a letisztultságuk, a történet cselekvéseiben a tárgyak és más eszközök hiánya. Az inuitok más kultúrákhoz képest elég kevés tárgyat használtak, miközben például a telepatikus képességük nagyon fejlett volt. Gondolj bele: ott mindent a végtelen hó borít, a semmivel való szembenézés állandóan jelen van. A jégmező viszont a végtelen szabadságot jelenti, ahol a föld és az ég egybeér. Én ezeket a végtelen jégmezőket elképzeltem, s gondolatban ott ültem egy szánkón és utaztam rajta én is.
Pest és Buda között egy libegőt álmodtál meg. Miért pont egy libegőt?
Az Amíg utazunk című mesesorozatom egyik könyvében írtam a libegőről. Azt gondolom, hogy sokkal kreatívabban lehetne kezelni a Dunát, és a Duna-menti partszakaszokat. Lehet, hogy költséges lenne, de ha turisztikai szempontból nézem, nagyon népszerűek az olyan megoldások, amelyek kicsit meghökkentőek vagy szokatlanok. A siklót és a lanovkát is nagyon szeretem, és az olyan közlekedési eszközöket, amelyek kicsit boldogabbá tudják tenni az embert. Ilyen a hőlégballon is. Miért ne lehetne libegő Pest és Buda között, főleg, ha ez a terv praktikummal is találkozik? A hajózást is sokkal népszerűbbé tenném, mert van egy természetes folyosó a város közepén, ami nincs eléggé kihasználva. Budafoknál gyönyörű a Duna, tele van a partszakasz fákkal, bokrokkal. Nagyon romantikus, kanyargós itt e folyószakasz. Szerintem ezt nagyon jól ki lehetne használni.
Szerinted mire lenne szüksége a kerületnek?
Egyrészt a megmaradt romantikus épületek visszaállítására. Olyan köztereket, közparkokat kialakítani, amelyek a benne lakók vagy a Budapesten élők szépérzékét és tüdejüket egyaránt fejlesztik. A Törley-örökség megmaradt épületeinek a renovációját mindenképpen el kéne kezdeni, mert ez hatalmas kincse az országnak. Ha lenne egy pénzeszsákom, akkor én erre biztosan költenék. A mauzóleumot már holnap elkezdeném felújíttatni, és természetesen meghagynám síremlék funkcióját. Visszaállítanám azt a kegyeleti miliőt, ami szerintem egy mauzóleumnak és Törley emlékének egyaránt kijár.
Kárpáti Tibor illusztrációja
Mi volt az, amire legutóbb rácsodálkoztál a kerületben?
A Törley-mauzóleum belseje. Egy helytörténeti sétán vettem részt, amit Garbóci László vezetett, s döbbenten láttam, hogy egy helyi civil összefogás ellenére, a mauzóleum belseje milyen lepusztult állapotban van. Ez borzasztóan elszomorított, és el sem tudom képzelni, hogy Garbóci László, a kiváló helytörténész mit élhet meg, hogy ilyen állapotban látja ezt a fantasztikus emlékművet. Szerintem a Törley-mauzóleum túlmutat Budafokon. Tőlünk is függ, hogy mi lesz a sorsa ennek az épületnek. Csak remélni tudom, hogy megmenekül az enyészettől.
Tervezel írni Budafok-Tétényről a közelben?
Nekem a XXII. kerület mindig benne van a tudatomban. Bármikor előfordulhat, hogy újabb budafoki helyszínek fognak előbukkanni az írásaimban.
Van-e kedvenc helyed a kerületben?
A Késmárki utca, ahol a gyerekkoromat töltöttem. Nagyon szeretem a meredek utcákat. Szeretek ránézni a Késmárki utcára a szemközti dombról. Engem ez a táj teljesen lenyűgöz és megnyugtat.
Te lettél októberben a hónap művésze. Mennyire ért váratlanul a díj?
Nagyon megtisztelőnek tartom, s jó érzés úgy kapni díjat, hogy onnan kapom, ami tényleg a szívügyem. Amikor felkértek, hogy írjak a Budapest Off című, Pagony Kiadó által megjelentetett novellagyűjteménybe, akkor szívvel-lélekkel választottam témámul Budafokot. Nem volt külső kényszer, magától értetődő volt, hogy a kerületről írok. Nekem Budafok tényleg Buddha-fok, egy meditációs színhely. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire meghat az a tudat, hogy a dédapám és a nagyszüleim is itt éltek, és hogy általam megmaradt ez a folytonosság. Ha a dédapám ott lett volna a díjátadón, akkor biztosan mosolygott volna. Ő az első világháború után kereste azt a helyet, ahol gyökeret ereszthet, megtelepedhet. Ő Budafokot találta meg, s az ő választása következtében én is itt vagyok. Ebbe belegondolni számomra nagyon megható.
