Az idei Ray Rezső Vilmos Építészeti Nívódíjasok közül Fábián Viktor és Veres Edina építészpáros munkáját korábban már megmutattuk olvasóinknak. Ezúttal Vadász Bence DLA és Miklós Zoltán építészpáros tervezte nívódíjas budatétényi családi ház megalkotásáról kérdeztük Vadász Bencét.
Mikor tervezték a házat?
2011-ben indult el a ház tervezése, nagyon régen. 45 éves barátság fűz a ház tulajdonosához, gyakorlatilag gyerekkori barátok vagyunk, ezért a szokottnál is személyesebb volt a tervezési folyamat.
Teljesen üres volt a telek, vagy állt már rajta épület?
Állt rajta egy kis régi ház, de ezt nem tekintettük viszonyítási pontnak, mert nem volt jelentős. Egyik fontos szempont az volt, hogy az építkezéssel a természeti környezetet ne változtassuk meg, hogy olyan épületet hozzunk létre, ami alkalmazkodik a szűkebb és a tágabb környezetéhez. Egy speciális telekről van szó, egy nagy kanyarulatban a szokottnál is meredekebb lejtőről, ahonnan gyönyörű a kilátás a városra. Arra is figyeltünk, hogy a biológiai lábnyomát a teleknek ne nagyon tapossuk szét.
Mi volt a megrendelő kérése?
Adott volt egy tervezési program, ami minden tervezésnek az alapja, de a közvetlen személyes kapcsolat miatt egy csomó dolgot magam tettem hozzá, mivel ismerem a család történetét, tudtam, hogy számukra mi a lényeges. Az építészet mindig egy team munka, ebben a feladatban Miklós Zoltán kiváló fiatal építész volt a társam. Fontos szempont volt, hogy a kilátás minél jobban nyíljon meg a városra, a nyugalmi zónák legyenek rejtettebb, védettebb helyen, és az is szempont volt, hogy legyen egy kis medence is. A barátom nagyon sokat dolgozik, amikor hazaér a munkából, kicsit nyaralóként is élvezni akarta a házat. Arra is törekedtünk, hogy ne legyen hivalkodó az épület, inkább intim maradjon. Sokrétegű egy építési program, a funkcionális feladatsor mellett az esztétikai, városképi kihívások is fontosak.
Ez egy kétszintes épület?
Igen, de kicsit még több is annál, mert van egy mélygarázs, ami a telek adottságaiból adódik. Van egy alsó bejárat a gépkocsik számára a telek alsó részén, és van egy gyalogos bejárat a felső rész felől. Térszint alá kerültek a gépészeti eszközök, a raktárak, a gépkocsibeálló. Az épület tetején van egy kicsi tetőterasz, üvegezett panorámadoboz. Tulajdonképpen ezzel együtt 4 szint, de a használati rész kettő. A pergoláttal egy intimebb hangulatot hoztunk létre, amely kicsit lezár az utca felől, illetve funkciójában árnyékol is. Ez egy „nőtt ház”. Ezt a kifejezést a városépítészek akkor használják, amikor egy gyönyörű középkori város szép lassan növöget, és mindig valaki hozzátesz valami új elemet. Mi is igyekeztünk úgy csinálni, mintha építőkockákból raktuk volna össze az épületet az igények szerint úgy, hogy azt a hatást keltsük, mintha ide nőtt volna a domboldalra a ház. T alaprajza van az épületnek, azért, hogy minél nagyobb legyen a hasznos tér, és meg tudjon nyílni a város felé.
Mennyire lepte meg önöket a díj?
Nagyon örültünk neki. A kerület hívta fel a figyelmünket a pályázási lehetőségre. Örömteli, hogy vannak olyan helyek az országban, ahol egy közösség fontosnak tartja az építészetet és az esztétikát. Kevés olyan kerület van, ahol építészeti díjakat osztanak ki. Ray Rezső Vilmos építészeti világa nagyon közel áll hozzánk, a XXII. kerületben fantasztikus alkotásokat hozott létre, úgymint a Törley gyárat, a kastélyt és a mauzóleumot. A szecesszió és az art deco világát amúgy is közel érezzük magunkhoz. Kétszeres volt az öröm, elsőként, hogy részt vehettünk a pályázaton, illetve, hogy az egyik győztesei lettünk. Ez szívet melengető. Biztató, hogy vannak ilyen helyek, ahol fontosnak tartják az épített környezetet.
Terveztek más házakat is Budafokon?
Budafok határában is terveztünk már egy épületet, illetve nem ismeretlen a kerület nekem, mivel laknak itt rokonaim. Mi modernista építészeknek mondjuk magunkat, de ennél fontosabb, hogy egy adott környezetre vagy egy kihívásra milyen módon reagál egy alkotó, legyen az szobrász, festő vagy éppen építész.