Szombat délelőtt a kerületi anyukák szervezésében megrendezésre került az első garázsvásár a Budafoki Szomszédok Piaca előtti téren. Az eseményre kollégánk is kilátogatott, de nem egyedül, vitte magával a feleségét és a lányát is. Az ő beszámolóját olvashatják az alábbiakban.
Ahogy bennünket, úgy másokat sem tartott vissza a hideg, fagyos idő, hogy belekóstoljunk a kerületi anyukák által szervezett első kerületi garázsvásárba. Amikor feleségemnek és kamasz lányomnak említettem, hogy szombat délelőtt garázsvásár lesz, azonnal közölték velem, hogy ott a helyünk, így nekem sem volt más választásom. Mindketten gyakorlott turizók ugyanis, és a feleségem azt mondja, amellett, hogy ilyen helyeken kincseket lehet találni a bolti ár töredékéért, számára az is fontos, hogy a fenntarthatóság jegyében nem újonnan gyártott dolgokat vásárol, így talán egy kicsit ő is hozzájárul ahhoz, hogy kevesebb terméket állítsanak elő.
Amiket mások már használtak, de még jó állapotúak, azokból ő és a lányunk nagy élvezettel válogatnak, és ha évente néhány alkalommal (szezonálisan, illetve a növésben lévő gyermekünk méretváltozása miatt) elmennek turizni, mindig elégedetten térnek haza, miközben arra is figyelnek, hogy a gardróbszekrényünk kapacitása igencsak korlátozott, ezért átgondolják, mire is van igazán szükségük.
A lendület és a kíváncsiság tehát már az indulásnál megvolt, ami a vásárban sem hagyott alább, és a hideg ellenére is érdeklődve válogattak, és találtak kedvükre valót is. Az árusok többsége ruhákkal és cipőkkel érkezett, de voltak, akik könyveket, játékokat, DVD-ket, ékszereket, háztartási eszközöket, vagy akár megunt parfümöt ajánlottak. A ruhaneműk – az évszaknak megfelelően – inkább felsőruházatból álltak: kabátok, kezeslábasok, sálak, sapkák, kesztyűk, pulóverek minden korosztálynak és méretnek. A lábbelik között is leggyakrabban csizmákat, bakancsokat és sportcipőket láttunk, mondjuk, nyári szandálra valószínűleg nem is lett volna kereslet.
Gyerekruhákból és -cipőkből volt a legnagyobb a választék, és a gyerekek, szülők és nagyszülők a játékok és a gyerekkönyvek között is több asztalnál válogathattak.
Családom nőnemű tagjai – miután felmérték a terepet – belemerültek a felsők és ékszerek kínálatába, meg is lett az eredménye: kiskamaszunk két garbóval, egy kapucnis felsővel, egy alkalmi pulóverrel (épp a héten mennek az osztállyal színházba, oda pont jó lesz, de akár karácsonyra is), és egy nyaklánccal lett gazdagabb, miközben a pénztárcánk mérete alig változott. Mindezek darabja ugyanis néhány száz forintba, a márkásoké egy ezresbe került, ráadásul a nyaklánchoz gratis kapott egy karkötőt, egy másik asztalnál pedig a pulóverhez kinézett ezüstsálból lett ajándék – szintén az azt árusító jóvoltából.
A ruhák mellett élmény volt a könyvek között is böngészni, be is szereztünk néhány darabot, ugyancsak pár száz forintért darabját.
Feleségem csodálkozva fedezte fel az egyik asztalnál a gyerekholmik között a datolyaszilvát, amiről kiderült, hogy helyi termés, ugyanis – ahogy az árusító anyuka elmondta – nemrég szedték a budafoki kertjükben. Abból is vettünk egy kis kóstolót, és itthon elfogyasztva megállapítottuk, hogy nem véletlenül kapta a nevét: tényleg emlékeztet az íze a datolyáéra.
A szervezők figyelmességét dicséri, hogy a zimankóban meleg teát biztosítottak az árusoknak. Több eladóval beszélgetve megállapítottuk, hogy ez egy nagyon jó alkalom arra, hogy az egyik oldal – egy kis bevételért cserébe – megszabaduljon a feleslegessé vált holmiktól, a másik oldal pedig – a boltinál jóval alacsonyabb áron – számára új, hasznos dolgokhoz juthat. Igazi win-win szituáció, ráadásul közben szociális életet is élünk: beszélgetünk, ismerkedünk, és – hogy a feleségem szempontjáról se feledkezzünk meg – újrahasznosítást is végzünk, amivel a környezetünket is kíméljük.
A szervezőktől úgy tudjuk, ha lesz rá igény, tavasszal lesz folytatás. Mi ezennel jelezzük az igényünket, és jövünk tavasszal is.
Addig is böngésszék a képgalériánkat!
Fotók: huszonketto.hu