80 éves Horváth László “Api”, aki 1975 és 1978 között a Budafoki MTE csapatában futballozott.
Nyolcvanéves a Ferencvárosi TC Vásárvárosok Kupája-győztes labdarúgója, aki 1975 és 1978 között a Budafok futballistája volt.
Horváth László, vagy ahogyan mindenki becézte, „Api” (ma már „Api bácsi”) 1944. február 9-én Celldömölkön látta meg a napvilágot. Pályafutása a szülővárosában indult, majd Pápára vezetett az útja, onnan pedig a Ferencvárosi TC-hez igazolt. A csapat színeiben 1965. április 4-én a Győr ellen 2–0-ra megnyert idegenbeli NB I-es bajnokin mutatkozott be. Három nappal később a baszk Athletic Bilbao ellen kapott lehetőséget a Vásárvárosok Kupájában (VVK). „Api” ebben a szezonban megnyerte a sorozatot a Ferencvárossal, játszott a Juventus ellen 1–0-ra megnyert döntőben is. Az 1967–1968-as idényben szintén döntős volt a VVK-ban, de a Leeds elleni finálékon nem lépett pályára. A hátvéd kétszer nyert magyar bajnokságot és kétszer volt ezüstérmes az NB I-ben. A Fradit 1969-ben hagyta el, s tette át a székhelyét Szombathelyre.
1965. május 31., VVK, elődöntő, 1. mérkőzés, Manchester United (angol) – Ferencvárosi TC (3–2) programfüzet. (Fotók: Puskás Intézet)
1971-ben került csak Tatabányára, miután a Szombathelyi Haladás nem járult hozzá az átigazolásához. Ezért egy évet ki kellett hagynia. A bányászvárosi csapattal kétszer, 1973-ban és 1974-ben hódította el a Közép-európai Kupa-serleget. 1972-ben a döntőig jutott a magyar kupában, a fináléban éppen volt klubja, a Ferencváros győzte le 2–1-re a Tatabányát. 1975-ben költözött Budafokra, itt három évet töltött. Horváth László pályafutása végén a Dunai Kőolajnál és Dömsödön „vezetett le”. Visszavonulása után 1980-ban Novák Dezső hívására tért vissza a Ferencvároshoz utánpótlásedzőként. „Api bácsi” mai napig a zöld-fehérek utánpótlásában dolgozik.
NÉVJEGY: HORVÁTH LÁSZLÓ „API”
Született: 1944. február 9., Celldömölk
Posztja: hátvéd
Csapatai játékosként: Celldömölki VSE (–1961), Pápai Kinizsi (1961–1962), Ferencvárosi TC (1962–1969), Szombathelyi Haladás (1969–1971), Tatabányai Bányász (1971–1975), Budafoki MTE (1975– 1978), Dunai Kőolaj (1978–1980), Dömsödi Dózsa (1980)
Kiemelkedő eredményei játékosként: Vásárvárosok Kupája-győztes (1964–1965), Vásárvárosok Kupája-döntős (1967–1968), 2-szeres Közép-európai Kupa-győztes (1973, 1974), 2-szeres magyar bajnok (1967, 1968), 2-szeres magyar bajnoki ezüstérmes (19665, 1966), 2-szeres magyar kupa-döntős (1967, 1972)
Isten éltesse Api bácsit!
Forrás: Puskás Intézet