Bacskó Levente az 1970-es évek végén pár évig a XXII. kerületi Tanácsháza (Polgármesteri Hivatal) megbízásából fotókat készített a kerület művészeiről. A képek több, mint negyven évet vártak arra, hogy újra előkerüljenek a fiókók mélyéről, s feltárják egy elmúlt korszak művészvilágának műhelytitkait. Sajátos hangulatot idéznek a leporolt fekete-fehér fotók, általuk szinte érezhetővé, tapinthatóvá válik a korábbi korszak miliője.
Sorozatunk 3. részében a 81 éves Janzer Frigyest, Munkácsy Mihály-díjas éremművészt, szobrászt mutatjuk be, aki nem kerületi lakosként, de a XXII. kerületben felállított kültéri szobrai által, illetve a Mészáros László Képzőművészeti Kör alapítójaként szorosan kötődik a kerületünkhöz.
A Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjével is kitüntetett művész közel hatvan köztéri szoborral gazdagította az ország különböző településeit. Talán nincs még egy olyan kortárs magyar szobrászművész, aki ilyen nagy számban mintázta meg a magyar kultúra kiváló alakjait. Számtalan kisplasztikai alkotást készített jelentős személyiségekről, mint például Széchenyi István, Kodály Zoltán, Móricz Zsigmond vagy József Attila. A művész a mai napig az emberábrázolást, az emberség szolgálatát tartja legfőbb hivatásának.
Janzer Frigyes fiatal korában magánúton tanult szobrászatot. A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületének, majd 1973 és 1981 között a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Szobrász szakosztályának vezetőségi tagja volt. 1975-ben alapította meg a XXII. kerületi Mészáros László Képzőművészeti Kört, ahol tanárként és művészeti vezetőként dolgozott. A kör az évek alatt egyesületté szerveződött, ahol az állandó és az újabb tagokkal és művésztanárokkal azóta is folyamatosan működik az önkormányzat figyelő segítsége mellett.
Janzer Frigyes 1987-ben a DunapART Művészeti Társaság alapításában is részt vett. Tanulmányúton járt Jugoszláviában, Franciaországban, Olaszországban és a Szovjetunióban. Minden jelentős hazai tárlaton szerepeltek művei. Szobrainak jelentős részét bronzból készítette. Egy vele készített interjúban kifejtette, hogy a bronz az, amely egyértelműen az ő világa, és miért tartja fontosnak, hogy a kultúra jelentős alakjait megörökítse.
„Én a munkában, az értékekben és a minőségben hiszek. Fontosnak tartom az emlékállítást, hiszen akiket megformáztam – Árpádtól kezdve Széchenyin keresztül Simándy Józsefig – nagyon nagy emberek, akik ennek a kis népnek világraszólóan sokat adtak. Egy ismert ember megformálásánál nem elég csak a hasonlóság, a géniuszok szellemét is meg kell ragadni. Ehhez ismerni kell az adott személyt, meg kell érteni, át kell érezni a gondolatait, érzelmeit. Nekem is sok időbe és energiába kerül a ráhangolódás”.
Bacskó Levente a műhelyében kereste fel a 80-as évek elején a szobrászművészt, akiről fantasztikus fekete-fehér felvételeket készített alkotás közben. A fotósnak sikerült egy fotósorozatban megörökíteni a szobrászt, miközben Lukács György filozófusról készítette bronzszobrát.
Budafokon két Janzer-szobor található, egyik az 1973-ban készült Pincemunkás vagy borász alkotása, amit a Kossuth Lajos utca végén állítottak fel 1974-ben, és kerületünk egyik ikonikus alkotásává vált, a másik pedig az 1980-ban kihelyezett Kodály-mellszobor.
