Nagy Ibolya, Budafok-Tétény Budapest XXII. kerületi Szociális Szolgálat Szivárvány Idősek Klubjának csoportvezetője Katona Péter-díjat vett át a kerület napján. Interjúnkban a díjazottat hivatástudatról, szolgálatról kérdeztük.
Mióta dolgozik a szociális szférában?
1996-ban fejeztem be a tanulmányaimat. 1997-től dolgozom ezen a területen, idén 27 éve.
Mindig ez volt a vágya, hogy másokon segítsen?
Véletlenszerű volt, hogy erre a pályára kerültem. Az 1990-es évek elején, amikor a képzést végeztem, akkor még gyerekcipőben járt a szakma. Nem tudtunk még sokat róla. Nagyváradon jártam főiskolára, Erdélyben is épp csak elkezdték a képzést. A debreceni egyetemről járt át sok vendégtanár. A képzés folyamán alakult ki, hogy miről szól ez a szakma. A családunkban hagyomány volt a másokkal való törődés, de nem gondoltam, hogy ezt professzionálisan is fogom majd végezni. A főiskola végén erősödött meg bennem, hogy ezzel szeretnék foglalkozni.
Korábban dolgozott máshol is?
A Magyar Máltai Szeretetszolgálatnál dolgoztam, majd 2007-ben kerültem a szolgálathoz. Szolgálati alapszolgáltatásokat nyújtó intézmény vagyunk, amelynek több területe is van. Sok helyen megfordultam az intézményen belül. Eredetileg intézményvezetői helyettesnek vettek fel, majd a családsegítő szolgálat csoportvezetője lettem még abban az évben. Két év múlva másik területre kerültem, mert ott volt rám szükség. A pszichiátriai betegek nappali ellátásának klubjába kerültem, mint terápiás munkatárs, és 2013 óta vagyok a Szivárvány Idősek Klubjának csoportvezetője. A szolgálaton belül ez a harmadik területem.
Az idősek klubjának csoportvezetőjeként milyen kihívásokkal jár ez a feladat?
Vezetőként nagyon sok munkaszervezési feladatom van. Programokat szervezek, ki kell alakítani a klub koncepcióját, azt ahogyan működünk, a munkatársak képzésével is foglalkozni kell. A közösség alakítása is komoly feladat, hogy a klub közösségként működjön. Sokrétű a feladatom, amelynek egy részét a vezetői feladatok alkotják, de a szakmai feladatokat is ugyanúgy végzem, mint bármelyik kollégám, foglalkozásokat is vezetek.
Hány tagja van a klubnak?
Jelenleg 50 tagunk van. Széles a spektrumunk, vannak friss nyugdíjasok és idősebb tagjaink is. 92 éves a legidősebb tagunk. Az idősek nappali ellátásával foglalkozunk, de mi klubnak nevezzük magunkat, mert ez kevésbé hivatalos. A foglalkozásaink klubjellegűek, jó hangulatú, közvetlen légkörűek. 2 gondozó kollégám segíti a munkánkat, illetve egy konyhai dolgozó, mert szociális étkeztetés is van a telephelyünkön. Összesen négyen dolgozunk.
Milyen képességekre van szükség leginkább az idősek ellátásához?
Főleg empátiára és türelemre. Az, aki szociális területen dolgozik, annak nyitottnak kell lenni és együttérzőnek. Fontos a maghallgatás képessége. A csoportunk nagy része özvegy, egyedül él. Igényük van a beszélgetésre. Képesnek kell lenni arra, hogy meghallgassuk őket. Ez nagyon fontos, kíváncsinak kell lenni a történetükre. Az idősek nagyon szívesen mesélnek az életük különböző időszakairól. A humor is rendkívül fontos ebben a munkában. Igyekszünk humorosan felfogni azt, hogy mégis az élet záró szakaszában foglalkozunk a klubtagokkal, ügyelünk arra, hogy minél komfortosabb körülményeket teremtsünk, hogy jól érezzék magukat. A humor a konfliktusok kezelésében is fontos, humorral kell kezelni, ha azt mondják egymásnak, hogy ez az én székem. Nagyon szeretnek nevetni a klubtagjaink.
Mennyire lepődött meg a díjon?
Váratlanul ért a megtiszteltetés. Bár szerencsések vagyunk a szolgálatnál, mivel már többen megkapták a díjat. Rendkívül megtisztelő, hogy rám gondoltak. Nagyon jól esik, ha elismerik a munkánkat. A szociális területen ez kevésbé fordul elő, mivel kevésbé látványos a mi szakmánk. Ezért is nagy öröm ez a díj.