A Budatétényi Rózsakert rejtett értékei: “Peace”

by talastunde


Vajon miért pont a “Peace” nevet kapta a Budatétényi Rózsakert egyik népszerű vágórózsája? Dr. Boronkay Gábor cikkében erre is választ kaphatunk.

Az elmúlt hónapokban – sőt, talán már években – jó alaposan körbejártuk a Budatétényi Rózsakertet. Természetesen nem beszéltünk minden egyes fajtáról külön-külön, de a főbb csoportokról azért esett szó. Éppen ezért lassan szóba kerülhetnek maguk a fajták is. A Budatétényi Rózsakertben jelenleg 1000
rózsafajtánk van, így számításaim szerint még 19 évig tudunk róluk cikkeket írni.
Amennyiben pedig új fajtákat is sikerül beszereznünk – erre azért vannak tervek–, talán még a huszadik év végén is lesz mondanivalónk a Budatétényi Rózsakert rejtett értékeiről.

Kezdjünk talán egy rendkívül népszerű fajtával, a “Peace”-szel. Alighanem unalmas lenne részletes botanikai leírást mellékelni –ez a többi fajtára is vonatkozik –, de rendkívüliségét, kiemelkedő tulajdonságait azonban érdemes megemlíteni. Egy igazi vágórózsáról van szó, a maga korában tökéletesnek minősült, de még most is megállja a helyét. Alighanem az első olyan rózsa, ami szabadföldi körülmények között is ideális: magas tő, feltörő hajtásrendszer, hosszú és egyenes hajtások. Levelei nagyok, erőteljesek, vastagok és kemények: a növényről inkább a szárazságtűrés és az életerő jut eszünkbe, nem pedig a kényesség és az érzékenység.

Virága is tökéletes: felülről nézve csillag alakú, oldalról kecses, igazi “tearózsa-alakú”, de nagy és robusztus: a régi kínai rózsák virágának törékenysége, bókolása és gyors hervadása nem is látható rajta. A virág színét talán le sem kell írni, annyira közismert: vajszínű, a szirom szélein finoman rózsaszínesen futtatott.
Természetesen az időjárás ezt erősen módosíthatja: hűvös napokon inkább sárga, hidegben pedig a rózsaszínes mintázat válik erőteljesebbé. Ez a rózsa nem egyszerűen egy kiváló robusztus teahibrid, hanem a legelső ilyen a rózsatermesztés történetében. Nem véletlen, hogy korunk legnagyobb presztízsű nemesítő dinasztiája, a Meilland állította elő valahol Franciaországban.

Francis Meilland ugyan precízen közölte a fajta származását – ez ma nem igazán divat –, de ha lehet, ezt itt most nem írnám le, mert 5 fajtát kellett összekombinálnia, hogy létre tudja hozni. Van ezek közül teahibrid, grandiflora, remontáns és pernetiana fajtacsoportba tartozó rózsa is. Szóval szinte minden, amit a XX. elején termesztettek. Úgy tűnik, a nemesítése nem volt túlzottan jól időzítve, mert 1936-ra készült el, de mire felszaporították és a nemesítői jogokat érvényesítették, már háborús idők voltak. Mai neve békét jelent, de eredetileg nem így nevezte el Francis Meilland. A békére egyáltalán nem hasonlító időkben a rózsa először Olaszországba került, mivel a nemesítő apósa olasz rózsanemesítő volt. Itt kapta a “Gioia” (öröm) elnevezést, Németországban pedig a latin “Gloria Dei” (Isten dicsősége) néven került forgalomba. Amikor a rózsa végül Franciaországban is bevezetésre került, a nemesítője édesanyjáról nevezte el: “Mme. A. Meilland” lett a rózsa neve, és tulajdonképpen nekünk is így illene hívni. A “Peace” nevet már jóval később, Amerikában kapta, mivel ott 1945-ben került kereskedelembe, és a nagyszerű rózsának nagyszerű nevet kívántak adni. A névadás attól vált azonban különösen híressé, hogy az Amerikai Rózsatársaság véletlenül éppen akkor ülésezett, amikor Berlin elesett. A II. világháború végének reményében a rózsatársaság a San Franciscóban ülésező ENSZ 49 tagjának egy-egy kisebb vázát küldött “Peace” rózsával. Ironikus megjegyzések szerint ez maga volt a tökéletes reklám, de a rózsát nézve azért ennél többről lehet szó. A fajta tényleg kora legkiemelkedőbb fajtája volt, és akkor is népszerűvé vált volna, ha a II. világháború valamikor egészen máskor fejeződött be. Persze legjobb lett volna, ha el sem kezdődik: de ebben az esetben most “Mme. A. Meilland” lenne ennek a cikk címe.

Olvasta már?