Nagy Zsolt népzenész, kerületünk lakója idén elnyerte a Magyar Kultúra Lovagja elismerést a Falvak Kultúrájáért Alapítvány jóvoltából. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékének és a Budafok-Tétényi Nádasdy Kálmán Alapfokú Művészeti Iskola és Általános Iskola népzenei tanszakának brácsatanára, a Dűvő népzenei együttes tagja, aki 2017-ben a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetésben is részesült, 2021-ben pedig a Táncház érem tulajdonosa lett. Az elismert népzenészt a népzene szeretetéről és a karrierjének állomásairól is kérdeztük.
Mikor kezdődött a népzenéhez való vonzódása?
Gyulán születtem, 9-10 évesen már néptáncoltam a Balassi Művelődési Házban. Kilencéves koromban a klasszikus zenéhez kerültem közel, hiszen tíz évig klarinétoztam. A Békéscsabai Bartók Béla Zeneiskola klarinét szakán végeztem. Tizenhárom-tizennégyévesen kezdtem el barátkozni a népzenével. Tulajdonképpen egyszerre tanultam népzenét és klasszikus zenét. Rábai Miklós néptáncegyüttes zenekarában klarinétoztam, majd, amikor elment a zenekar brácsása, kezdtem el ismerkedni a brácsával. Először háromhúros, később pedig négyhúros brácsán játszottam. Úgy alakult, hogy ez lett a fő hangszerem. A Békés Bandában szívhattam magamba a népzene alapjait. Rengeteg táborban, mesterkurzuson vettem részt itthon és külföldön egyaránt Erdélytől Seattle-ig. 1988-ban kerültem Budapestre, ahol a Méta zenekar tagja lettem. Több mint két évtized köt a Métához, amire nagyon büszke vagyok. Több CD-t jelentettünk meg, 1988-ban pedig a Méta zenekarral együtt lettem Emerton-díjas. Immáron tizenhét éve brácsázom a Dűvő zenekarban, amelynek repertoárjában a Kárpát-medence minden etnikumának a zenéje megtalálható. Az együttmuzsikálás mellett népzenegyűjtéssel és tanítással is foglalkozunk. Több rangos hazai és külföldi fesztivál programját színesítettük a zenénkkel. A tanítás is folyamatosan jelen van az életemben, hiszen már 1988 óta tanítok a Nádasdy Kálmán Alapfokú Művészeti Iskolában, illetve tizenhetedik éve a Liszt Ferenc Egyetem Népzene Tanszéken.
Mit gondol, mennyire valós az a sztereotípia, hogy brácsázni jóval könnyebb, mint hegedülni?
Teljesen más szerepet tölt be a brácsa. A klasszikus zenében másodhegedű szerepe van, míg a népzene a brácsa-bőgő-hegedű együttesére épül, ahol főként ritmikus kíséretet nyújt a dallamhangszereknek. A brácsát mezőségi kontrának is nevezik, nagyon fontos a magyar népzenében. Az, hogy brácsázni könnyen megtanulható lenne, az nem állja meg a helyét. Tavaly Mező Misi, a Magna Cum Laude frontembere jött el hozzám, hogy tanítsam meg brácsázni, de feladta. Azt mondta, hogy egy élet kell ahhoz, hogy valakiből jó brácsás legyen. Évek óta rendszeresen tanítunk Kiscsőszön, a Dűvő-táborban, ahol a világ minden tájáról érkeznek hozzánk zenészek.
Rengeteg díjat, elismerést kapott a több évtizedes népzenei munkássága során. Melyikre a legbüszkébb?
Valóban sok szakmai és állami kitüntetést kaptam. Minden elismerésért nagyon hálás vagyok. Januárban pedig a Magyar Kultúra Lovag címben részesülhettem, aminek nagyon örültem. Belföldön és külföldön is rengeteget tanítok alapfoktól az egyetemi szintű képzésig. A munkámmal a népzenét népszerűsítem. Nagyon sok helyre eljutottam a világban, hogy terjesszem a Kárpát-Medence zenei kincsét. Majdnem tíz évet tanítottam a bécsi egyetemen az etnomuzikológiai tanszéken, ami szintén hatalmas élmény volt.
Mióta él a kerületben?
Tizenöt éve lakom Budafokon, de ennél sokkal komolyabb a kötődésem, mivel 1988 óta vagyok oktatója a Nádasdy Kálmán Művészeti és Általános Iskolának. Az iskolában népi brácsát és népi fúvós hangszereket is tanítok. Nagyon szeretek gyerekekkel foglalkozni, jó látni, hogy van utánpótlás a népzenében. 2007-ben elnyertem Az év pedagógusa címet Budafok-Tétényben. Rendkívül szeretem a kerület sajátos adottságait, hangulatát. A kerületben laknak a gyerekeim is, Lilla és Zsombor, valamint a feleségem, dr. Nick Brigitta. Ízig-vérig budafokinak érzem magam és ez örömmel tölt el.
