Gévai Csilla író, illusztrátor ezer szállal kötődik Budafokhoz. Családjával együtt Budafok határában lévő Kelenvölgyben él, amit 1950-ben csatoltak a szomszédos 11. kerülethez. Nagyszülei és korábbi felmenői is Budafokon éltek, s ő maga is kelenföldinek és budafokinak érzi magát. Buddha-fok címmel írt novellát a kerületről, amely a Budapest Off című novellagyűjteményben jelent meg 2 évvel ezelőtt. Az írónőt alkotói munkájáról és a 22. kerületről kérdeztük a budafoki Promontor Kertvendéglőben.
Mikor kezdtél el komolyan foglalkozni az írással?
Grafomán vagyok és ez nagyon hamar kiderült, mert már gyerekként rengeteg levelet, képeslapot írtam a barátaimnak, illetve naplót is. Mindehhez társult az is, hogy nagyon sokat olvastam, illetve gyerekkoromban gyerekszínházban szerepeltem, ahol sokat kellett improvizálni. Ez az improvizációs tudás olyan szinten kezdett működni bennem, hogy amikor írok, akkor olyan, mintha valaki tollba mondaná. Tulajdonképpen én csak csiszolgatom a szöveget.
Milyen műfajban jelentek meg könyveid eddig?
Mesekönyveket és lírikus kamaszkönyveket írtam.
Miért pont ezt a korosztályt szólítod meg?
A gyerekekkel van egy különleges kapcsolatom, ami abban is megnyilvánul, hogy nemcsak írok nekik, hanem nyári táborokat is szervezek. 10 éve minden nyáron táborokat vezetek Kelenvölgyben és a Pagony könyvesboltban is. Imádok előadásokat tartani. Nekem nagyon bejön ez a szitu a gyerekekkel. Belőlem fakad egyfajta lazaság, ami eleve nem tűri az udvariaskodó stílust, ezért a gyerekekhez való közvetlenség az magától jön nálam. Ők ezt élvezik is, értik is, díjazzák is. Szeretem a gyerekeket, mert nem politizálnak, a szépet szépnek tartják, a csúnyát csúnyának, őszintébbek a reakcióik. Szeretek a gyerekekkel időzni, mert szép energiát kapok tőlük.
Melyik a legutóbb megjelent könyved?
A Corvina Kiadó és Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány gondozásában jelent meg a könyvhéten a Nagyon Kék Könyv című könyvem, ami a vízről szól. Eddig is sokat írtam és tanítottam környezetvédelemről. Ezt a könyvet már évek óta terveztem, s nagy örömmel tölt el, hogy megjelent. Koródi Eszter kolléganőmmel közösen csináljuk a Fiúról Apára Programot, ami egy környezetvédelmi program óvodásoknak. Ez a korosztály a legfogékonyabb erre a témára. A kicsiknek nem a klíma vészharangot kongatjuk, hanem játékosan arról beszélünk, hogy mi a fa, hogyan él, mivel táplálkozik. Mi emberek is vízi lények vagyunk, hiszen az anyaméhben is folyadék vesz minket körül, s úgy születünk meg, hogy testünk 80%-a víz. Én erre vállalkoztam, hogy ezeket mesélem el a gyerekeknek, s a környezettudatos viselkedésre hívom fel a figyelmüket.
Most egy budafoki kertvendéglőben ülünk. Milyen kötődésed van a 22. kerülethez?
A nagyszüleim a Késmárki utcában éltek itt Budafokon és nagyon bennem maradt a táj, a város, az utcák. A budafoki temetőben nagyon sok felmenőm van eltemetve. A dédpapám Erdélyből települt át ide és az itteni református templomba járt évtizedekig. Másrészt nagyon szeretem Törley József, illetve a Törley Pezsgőpincészet történetét is. Budafoknak kedvelem a hangulatát, a lelkületét, a történetét, amit meg is írtam egy írásomban, ami a Budapest Off novellagyűjteményben jelent meg. Felfedező típusú ember vagyok, s ha valami jót látok vagy olyat, ami belopja magát a szívembe, akkor azt meg akarom osztani másokkal is. A Törley legendáriumot, a mauzóleumot, s az egész hangulatot, amit Budafok nekem jelent, úgy tudom megosztani, hogy megírom.
Mi a novella rövid története?
Ez egy szerelmi történet, amelynek Buddha-fok a címe, Budafokra rímelve. Azt gondolom, hogy az eleve elrendelésről szól, arról, hogy bármit is csinálunk, ha abban benne van az eleve elrendelés minősége, akkor jöhet a fiú Chiléből, a lány pedig a budafoki lakótelepi lakásból, úgyis találkozni fognak és rögtön kapcsolódni fognak egymáshoz.
A történet úgy kezdődik, hogy egy chilei fiú röplabda bajnokságra érkezik Budapestre, s amíg a csapattársai a Széchenyi Fürdőbe mennek, addig a kalandvágytól, s a kíváncsiságtól vezérelt Sergio felül a 47-es villamosra az Astorián mert megtetszik neki a villamos. Ő is egy hangulatot keres, csak nem a turistáktól hemzsegő fürdőben. A villamosról a végállomáson, Budafokon száll le. Nem tudja, hogy mire fog rácsodálkozni itt a kerületben, s kap egy ajándékot abból a bátorságból, hogy volt mersze felülni a villamosra, s otthagyva a csordaszellemet külön utat járni a társaitól. Véletlenül belebotlik egy szép magyar lányba, aki el akarja őt kalauzolni a Törley Pezsgőmúzeumban. A múzeum pincéjében pedig egymásba szeretnek.
Van -e kedvenc helyed itt Budafokon?
Nagyon szeretem ezt a Promontor Kertvendéglőt is, ahol ülünk, s bár meglepő lehet, de nagyon szeretem a budafoki temetőt is. A családomban hagyomány a temetőlátogatás. Egyik legszebb élményem novemberben a halottak napja, mikor égnek a mécsesek, hideg van, s tudom, hogy a dédszüleim is ide látogattak el ilyenkor. Annyira fontos ez nekem, hogy most már a gyermekeimet is viszem magammal a temetőbe. Aztán azt is szeretem, hogy az egész budafoki negyed egy mini domboldalon van, ahonnan rá lehet látni a Dunára. Szeretem továbbá azt is, hogy itt még kacskaringósak az utcák. Ez sokkal izgalmasabb, mint a párhuzamos mai utcák. Krúdy jut eszembe Budafokról: olyan, mint egy mini Tabán, ahol könnyen el tudsz tévedni. Az is szimpatikus a kerületben, hogy könnyen megismerhető, bejárható, mégis mindig lehet valamiben gyönyörködni. Az az építészeti struktúra, s építészeti felfogás ami Törley József idejében volt jellemző, hogy hogyan kell kinézni egy épületnek, az közelebb áll hozzám, mint a mai kor építészeti felfogása. Ez egy kis skanzen, csak nem mindenki tudja, mert el van dugva, és nincs kikiáltva skanzennek. Aki itt él, az tudja, hogy miről beszélek.
Sok budapesti nem jár ki a külső kerületekbe. Szerinted miért érdemes kijönni Budafokra?
Csak olyan ember jöjjön Budafokra, aki szereti felfedezni a helyeket. Amikor én megyek távolabbi kerületekbe, mint például Rákoshegyre, Rákospalotára vagy Újpestre, az engem mindig felvillanyoz. Felvillanyoz, hogy valami újat fogok látni. Budafokon nagyon sok régi gyárépület őrződött meg hál’ istennek, s ez nagyon jó. Ha valaki bemegy a budafoki önkormányzatba, ott egy régi budafoki épületnek a kinagyított képét fedezheti fel rögtön, s ez jó, mert ez is azt mutatja, hogy itt a kerületben fontos a múlt, s büszkék a budafokiak erre a múltra.