Budafokról indult, a helyi uszodában szedte fel az első hosszakat, majd a kerületi futóversenyek után jött a kéttusa és az öttusa. Gáll András ma már U24-es Európa-bajnok, az idei Eb-n egyéniben 4. lett, csapatban aranyat nyert, mindezt egy súlyos egészségügyi kanyar és egy kockázatos műtét után. “A fedettpályás bajnoki címem egyszerre volt áttörés és megkönnyebbülés” – mondja.

“Itt tanultam meg úszni a budafoki uszodában, nagyjából háromévesen már vízben voltam” – idézi fel a kezdeteket. Hosszú éveken át napi rutin lett az uszoda, a futás pedig a kerületi versenyeken jött be az életébe. A szülői bátorítás és a jó eredmények után előbb a kéttusa, majd az öttusa felé kanyarodott a pályája. “Az első kéttusaversenyemen második lettem, aztán négy-öt évig nem is vertek meg.”

A sokszínű sportágban ma is a futás áll hozzá a legközelebb. “Ha egy számot ki kell emelni, az a futás” – fogalmaz.

Volt időszak, amikor közel járt ahhoz, hogy hátat fordítson az élsportnak. “A 2022-es évem rengeteg rossz dologgal telt, nagyon távol kerültem a sporttól. Aztán azt mondtam, még egyszer nekiállok a kemény melónak, és megnézem, mi lesz belőle.” A válasz gyorsan jött: fedettpályán magyar bajnok lett, a legfiatalabb győztesek egyikeként. “A mai napig az egyik, ha nem a legnagyobb sikeremnek tartom, mert visszatérés is volt.”

A történet legnehezebb fejezete egy váratlan trombózis volt. Hónapokig vérhígítót szedett, ütődésveszély miatt bizonyos számoktól eltiltották, csak alacsony intenzitású munkát végezhetett. “Versenyeztem ugyan, de árnyéka voltam önmagamnak.” 2024 áprilisában műtétre került sor, a vállövi panaszok miatt egy bordát is eltávolítottak, az eset ritkasága miatt kórházi továbbkutatás is indult. “Szerencsére minden jól sült el, fiatalon gyorsabban regenerálódtam, pár hónap alatt szépen összekaptam magam.”

Az öttusa új eleme, az akadálypálya (OCR) eleinte különösen megterhelte a műtött vállövet. Az év eleji 47 másodperces pályaidőt azonban lépésről lépésre sikerült lefaragnia. “Az Európa-bajnokságon már 26 másodpercet mentem, ez hatalmas egyéni csúcs. A mezőny egésze is elképesztő tempóban fejlődik.”

Az idei szezonban Gáll András versenyről versenyre lépett előre: a budapesti világkupa 19. helye után jött egy 9., majd a világkupadöntő 6. pozíciója, az Eb-n egyéniben 4. lett, csapatban pedig aranyérmet szerzett. “Szép, csökkenő tendencia a helyezésekben, és a döntőben bejöttek a kockáztatások is.”

A hét felépítése egyszerű elv szerint működik: a kedd, a csütörtök, a szombat az intenzívebb napok, a többin regeneráló munka kerül előtérbe. A vívás hétköznap szinte mindennapos, fix 17 és 19 óra között. “Egy átlagos napon három, de inkább négy edzésem van, a könnyebb napokon is megvan a három.”

Az interjú idején a 12 nap múlva kezdődő világbajnokságra fókuszál, célja a lehető legjobb önmagát kihozni, egy top tízes helyezést reálisnak tart. A következő évek nagy csúcsai már a naptárban: 2026-ban Magyarország rendezi a világkupadöntőt, 2027-ben világbajnokság jöhet Budapesten, 2028-ban olimpia. Emellett szívügye a futás: ősszel szeretne 30 percen belüli 10 kilométert teljesíteni egy utcai versenyen. “Ez inkább magamnak szóló bizonyítás.”

Gáll András története egyszerre budafoki sikersztori és higgadt mesterkurzus arról, hogyan lehet a mentális és fizikai mélypontokból visszajönni. A legnagyobb ugrásai nemcsak az eredménylistán, hanem belül történtek meg. “Azért csinálom, mert szeretem. Ha kihozom a legtöbbet magamból, jönni fognak az eredmények.”